Fényszilánkok

Divat-összeállításunk modellje a komáromi Molnár Rozália üvegművész. 50. születésnapjára címlapot kapott tőlünk ajándékba.

Hálás, hogy az élettől kapott egy új esélyt és új családot, két szép felnőtt gyermeke mellé egy harmadikat – és kibontakoztathatta tehetségét. Molnárné Wirth Rozália (50) fényszilánkjai minket is megérintettek.

A pasztellszínű blúz farmerrel a hétköznapok lezser eleganciája.

– Húsz évig nevelőként és alsó tagozatos tanárként dolgoztam Léván – kezdi a bemutatkozást. – Szabályos kis életem azonban összekuszálódott, elváltam, majd pár évig kint dolgoztam Ausztriában, nevelőként. Közben megismerkedtem a párommal, és ezzel új sínre került az életem. Férjhez mentem, és nagy boldogságunkra az utolsó pillanatban sikerült családot alapítani. Hunort 41 éves koromban szültem. Az első házasságomból két gyermekem van: Ákos 29, Panni 25 éves.

– Miként fordult az üvegvitrázs felé?

– Mindig is erős volt bennem a szépérzék. A lányom, Panni a gútai magán-szakközépiskolában tanult, üvegvitrázs szakon. Így került be otthonunkba az üveg. Ám ő később más irányba folytatta, és az üveg mellékvágányra került. Mígnem egy kirándulás során megláttam egy szépen megvilágított üvegképet. És hirtelen bevillant: erre én is képes vagyok. Ilyet én is tudok csinálni. Otthon porosodnak a szerszámok és az üvegek, nosza, megpróbálom! Miért is ne?! Így indult.

– Amikor Hunor óvodás lett, akkor lett csak igazán szabadidőm, amit az új, kreatív hobbimra fordítottam. Mert először csak hobbi volt. Az első üvegnél majd mindegyik ujjam megsérült, de nem bántam. Megtanultam, miként lehet az üveget vágni és csiszolni. Sokféle üveg van, és mindegyiknek különböző tulajdonságai. Az alapokat a lányomtól tanultam meg. Miután elkészítettem az első képemet, elmentem az üvegkereskedésbe, hogy bővítsem a repertoáromat. Pompás csillámok, gyöngyházszínek és irizált üvegek közül lehet választani. Az üvegek világa csodavilág!

Rozália mindenből merít. Elindul benne a gondolat, és még a fejben megszületik a mű. A képek a fénytől szinte megszólalnak. A fény a lélek terápiája: ahányszor rájuk pillantunk, mindig felfedezünk valami újat... Kezei által üvegmozaikok születnek, a megfoghatatlannak ad arcot.

– Hogy készül egy alkotás?

– A különböző színű és fajtájú üveget megvágom, gyöngyökkel, kövekkel, féldrágakövekkel, akár csipkével díszítem, illetve szórt üveggel kitöltöm a közöket. Az üvegből alig keletkezik szemét, kivéve, amikor csiszolok, mert minden egyes darabja felhasználódik. Ezért viseli a kiállításom a Fényszilánkok címet. Csiszolásnál ügyelni kell, hogy az üvegport ne lélegezzem be, mert allergiát okozhat, ezért védőmaszkot használok. A végén a közöket kitöltöm, fugázom, fényesítem az üveget. Ilyenkor szoktam gyönggyel díszíteni, vagy az állatok gyöngyszemet kapnak. Majd keretbe foglalom, amiben ledszalag is van, és mikor a falra kerül, igazi templomeffektust kapunk.

– Már több helyen is volt kiállítása. Komáromban, ahol él, Esztergomban, Miskolcon, nemrég Dunaszerdahelyen. Az elkövetkező hónapokban pedig Szőgyénben, Nagymegyeren és Székesfehérváron lesznek láthatóak az üvegvitrázsok.

– Először csak a magam örömére alkottam. Két év múlva a testvérem, Jenő – aki a lévai Reviczky Társulás elnöke – felhozta a kiállítás ötletét. Féltem a kritikától, ám Dolán György festőművész, aki családi barátunk, biztatott. Így 32 alkotással sikeresen bemutatkoztam Léván. Puss Sándor jezsuita atya pedig megáldotta a munkásságomat, mondván, hogy megérintett az Isten. A hit nagy hajtóerőm. Tavaly másodszor is elzarándokoltam Fatimába, és utána Szűz Mária arcát üvegbe álmodtam. Íme, így látom őt! Én színesen látok mindent, tíznaponta készítek egy képet. A színpompa az, ami engem jellemez, és az állandó körforgás, a perpetuum mobile. Nagyon hálás vagyok a férjemnek, hogy ilyen nagy szabadságban alkothatok. Ő az én mecénásom és legfőbb támogatóm.

Az ólomüveg bizony nem olcsó mulatság, a Tiffany-lámpák is ebből készülnek. Béla, a párom mellesleg magánvállalkozó, ügyvezető. Szilas Lászlónak is hálás vagyok, ő gondoskodik a kiállításaim szervezéséről.

– Ma már háromdimenziósan is alkot. Honnan jött az ötlet?

– Idei kiállításom két szokatlan újdonsága Charlotte és Rosalinda. Ezek az életnagyságú babák eredetileg a komáromi Lehár parkba készültek, és a szoknyájuk örökzöldekből állt volna. Végül a saját kiállítási anyagomba kerültek. A felsőtestüket kiraktam üveggel, míg a szoknyáik Sike Tímea virágkötő segítségével textilt, rózsákat és tollakat kaptak. Nagy sikert arattak mindenütt, ahol kiállításra kerültek!

Magas vagyok, a derekam és lábam, karom hosszú, ezért a konfekció sokszor nem passzol rám. A kevesebb néha több. A vörös rúzst viszont nekem találták ki.