„A megfejtetlen álom olyan, mint az el nem olvasott levél.” Az álmok hasonlóak az anyákhoz: mindig igazuk van. Anyánknak is állíthatjuk százszor, hogy nem, nem úgy van, és nem is lesz úgy soha, ők mindig kivárják a pillanatot, amikor azt mondhatják: látod, mégis nekem lett igazam. Csak egyben különböznek az álmoktól: ők nem éjszaka, sötétben járnak…
A pszichológusok a fejüket csóválják. A sors iróniája, hogy amikor autót veszünk, áttanulmányozzuk a szakkönyveket, hogyan kell az autót használni, mi módon működtetni, melyik alkatrész mire való, mit kell tenni, ha ez vagy az elromlik benne, mit hogyan kell megjavítani. Az emberek esetében más a helyzet: megszületünk, és senki sem mondja meg, hogyan kell velünk bánni. A testünk gondozásával még valamennyire törődünk, de a lelkünkkel egyáltalán nem foglalkozunk. Sokszor fogalmunk sincs róla, hogyan működik az emberi lélek.
(© kamillacollages)
Az álom rövid története
Az álmok a létezés hajnalától izgatják az emberi képzeletet. Már a bibliában is megjelennek a jósló álmok. Az ősi kultúrák szintén hittek abban, hogy az álmok megmutatják a jövendőt, tehát hinni lehet bennük. A mai pszichológusok másképpen tekintenek az álmokra, de a lényeg azóta is változatlan: az álmok olyan információkat közvetítenek, amelyekről éber állapotban nem lehet tudomásunk.
Az álomfejtés első úttörője Sigmund Freud volt, aki az álmok titkának felfedésével sok beteget meggyógyított. Az ő tanaira támaszkodott később Carl Gustav Jung – ő fedezte fel az emberiség kollektív tudattalanját, amelyből a személyes tudattalan sarjadzik. Ez a rendkívüli elméjű svájci pszichológus jelentette ki, hogy „a megfejtetlen álom olyan, mint az el nem olvasott levél”. A ma emberének is gyakran álmatlan éjszakákat okoz ez az „idegen nyelven írt levél”, amelynek megfejtéséhez nem tudja megtalálni a megfelelő szótárat.
Rémálmaink
Ezt a szót hallva a halálhoz, a halottakhoz, a veszélyes helyzetekhez, a kígyókhoz kapcsolódó álmaink jutnak eszünkbe. Érdekes, hogy ezeket az álmokat többnyire megjegyezzük, és sokáig emlékszünk rájuk, szemben a kellemes, vidám álmokkal. Tudni akarjuk, mit jelentenek ezek az álmok, ezért veszünk élmoskönyveket, ezért kutatjuk a Google-on a megfejtéseket.
Annyit elmondhatunk, hogy a riasztó, szorongató álmok mindig a lélek nyugtalanságát, a megoldatlan személyes problémákat jelzik. Azt, hogy valami nincs rendben az életünkben.
Van egy további oka is annak, hogy megjegyezzük a rémálmokat. Attól félünk, hogy megismétlődnek, esetleg valóra is válnak, holott ezek az álmok többségükben nem jósló álmok. Csak az a céljuk, hogy egy-egy problémáról ne feledkezzünk meg. Ha tehát hosszú ideig figyelmen kívül hagyjuk tudatalattink eme jelzéseit, a rémálom ismétlődővé válik, egészen addig, amíg hozzá nem látunk a probléma megoldásához. Azaz a rémálmokat mindig komolyan kell venni, el kell gondolkodni rajtuk.
Az álomfejtés
Egyetlen álomnak sincs pontos megfejtése. Erről könnyen meggyőződhetünk: ahány álomfejtőnek mondjuk el, annyiféle magyarázatot kapunk. Az egyik – Freud nyomán – szexuális tartalmat tulajdonít neki, Jung követői az ősminták egyikét magyarázzák bele, mások egészen más irányban tapogatóznak. Mindebből azt szűrhetjük le, hogy jobban tesszük, ha békén hagyjuk a nagymama könyvespolcán porosodó álmoskönyveket.
Az álmok nyelve egyéni. Sajátos, csak ránk szabott, tőlünk eredő. Egyes álmokat lehet általánosítani, de a legtöbbjük szigorúan személyre szabott. Csak annyit tehetünk, hogy megtanuljuk megfejteni az álmainkban kísértő szimbólumokat. Hiszen két ember is álmodhatja ugyanazt, az álom jelentése mégis homlokegyenest eltérő lesz. Egy törvényszerűséget mégis megfigyelhetünk: ha éber állapotban egy-egy kellemetlen eseményt a szőnyeg alá söprünk, akkor a figyelmen kívül hagyott vagy elfojtott gondolat álmainkban ismételten előbukkan. Tudatunk szimbólumok formájában újra és újra elénk tálalja, figyelmeztet bennünket, hogy vigyázzunk, szenteljünk figyelmet neki. Kerüljük el, vagy oldjuk meg…
Én soha nem álmodom…
Gyakran halljuk: „Én nem szoktam álmodni!” A tudósok tudják, hogy ez nem lehet igaz. Mindenki álmodik éjjel, nem is egyszer. Csak nem emlékszünk az álmainkra, ezért gondoljuk azt, hogy nem álmodunk. Nem tulajdonítunk jelentőséget az álmainknak, tehát azonnal elfelejtjük őket. De ha figyelni kezdjük az álmainkat, egyre pontosabban megjegyezzük őket. Előbb csak egy-egy álomtöredékre emlékszünk, azután mindig többre, végül az egész álomra. Sőt több álomra is.
Többféle módszer létezik az álmok rögzítésére. Reggel, amikor felébredünk, ne keljünk fel azonnal, hanem csukott szemmel, nyugodtan gondoljuk végig, mit is álmodtunk. Akkor máris jobban emlékezetünkbe vésődik az egész álom. Vagy tartsunk az éjjeliszekrényen egy jegyzetfüzetet, és a legérzékletesebben megmaradt részeket jegyezzük fel, hiszen lehet, hogy a következő percben már semmire sem fogunk emlékezni.
Sokunkkal előfordult már, hogy ébredezve azt mondjuk magunkban: igen, ezt most álmodom, de nem akarok felébredni, végig akarom álmodni az álmot. És valóban sikerül is. Reggel az agyunk már éber állapotban van, teljesíteni tudja utasításunkat.
Az álmokat egy kis gyakorlással befolyásolni is lehet. Vannak emberek, akik már régen rájöttek erre. Ha van egy problémájuk, amelyet éber állapotban nem és nem tudnak megoldani, azt mondják: most nem fogok gondolkodni rajta, rábízom a tudatalattimra, az majd álmomban megtalálja a megoldást. És így is történik. Csak motiváció kell hozzá, és egy kis idő, amíg elgondolkodunk rajta.
A mai tudomány már mérni tudja az álmodást. Tudjuk, hogy az alvásnak két fázisa van: a REM és a NREM. A REM fázisban látogatnak meg bennünket az álmok, az NREM fázisban viszont csitul az agytevékenység, az izmok ellazulnak, csökken a testhőmérséklet, a pulzusszám és a vérnyomás. Ilyenkor mélyen alszunk.
Minden ember másképpen álmodik. Minél idősebben vagyunk, annál ritkább és rövidebb a REM fázis, tehát az álom fázisa. Ebből kifolyólag kevesebbet is álmodunk.
(© kamillacollages)
Repülünk, zuhanunk…
Mindenki átélte már azt az érzést, amikor könnyedén, súlytalanul száll a levegőben. Vagy amikor hirtelen zuhanni kezd lefelé, de sosem üti meg magát, mert nagyot rezzenve felébred. A pszichológusok szerint a repülés a szervezetünkben túltengő energiáról tanúskodik, a könnyűségről, életerőről – de könnyelműségről, nemtörődömségről is. A zuhanás azt jelzi, hogy túl magasra törtünk, túl sokat szedtünk a tányérunkra, és nem bírunk vele. A zuhanó álom tehát figyelmeztetés, hogy nagyot eshetünk – átvitt értelemben is.
Mindez azt jelenti, hogy érdemes odafigyelni az álmainkra, mert sokszor felhívják a figyelmet arra, ami ébrenlétünkben elsiklik. Az álmok figyelmeztetnek a közelgő veszélyekre, amelyeket elkerülhetünk, vagy utat mutatnak, hogy válsághelyzetben milyen irányban kell elindulnunk. Az álom nem tréfadolog. Hibát követünk el, ha annak tartjuk.
