Jöjjön velünk, utazzon az Új Nővel! – szól újra és újra felhívásunk. Jártunk már Prágában, Firenzében és Berlinben is.
Most azok mutatkoznak be, akik nélkül a meghirdetett utak nem jöhetnének létre: a szervező, az idegenvezető, s persze az utas. Mert utazni: jó, jó!
Az utasok: Vincze Mária könyvelő Vágsellyéről
– A könyvelői munka, a számok világa sokszor leterhelő. A mókuskerékből a hosszabb-rövidebb kirándulások jelentik a kiugrást. Szeretem az aktív pihenést: egy hétvége a Tátrában, egy gyalogtúra az Alpokban – és máris jobban érzem magam. Nyáron pedig ott a tenger, ahova összeszokott baráti körrel járunk. Hat-nyolc nő jön ilyenkor össze: így sosem unatkozunk. A tengerparti ejtőzésen túl az ismeretterjesztő körutazásokat is nagyon szeretem. Jól felszerelt busszal, csoporttal és idegenvezetővel útra kelni számomra a biztonságot jelenti. A gondok maradnak másnak – nekem csak annyi a dolgom, hogy jól érezzem magam. Életem első szervezett útján az Új Nővel voltam! Bécsbe, a karácsonyi vásárra látogattunk el.
Vincze Mária
– Úgy rákaptam az ízére, hogy azóta jártam már a Nővel többek közt Budapesten, Milánóban, Toszkánában és Őrült Lajos kastélyaiban. Legutóbb pedig a debreceni virágkarneválon! Szeretek rákészülni a körutakra, utánanézek, hova megyünk, mit látunk majd. Az a jó, hogy mindig hasonló gondolkodású, jó emberek vesznek körül, akikkel meg tudjuk élni az élményeket. Épp ezért, ha éppen nem akad útitársam, a Nővel akkor is könnyű szívvel indulok útnak.
Eleddig Olaszország bűvölt el a leginkább: a lankás toszkán táj és a reneszánsz Firenze – na meg az Uffizi képtár. Ahol csodás magyar nyelvű idegenvezetést kaptunk. Kell ennél több?! Legközelebb Róma az úti cél!
Dorozlai Katalin Nagymegyerről – ő is könyvelőként dolgozik
– A családdal minden évben a tengernél töltjük a vakációt. Ilyenkor a pihenésé, a napfürdőzésé a főszerep: nem csinálunk mást, csak együtt vagyunk, élvezzük egymás társaságát és az ultrakék tengert. Persze, ha van valamilyen látványosság a közelben, azt sem hagyjuk ki. Az Új Nő útjait már régóta böngészgettem-nézegettem – és tavaly a bajor Alpoknak már nem tudtam ellenállni. Szerencsémre az unokatestvéremnek, aki egyben a legjobb barátnőm, ugyanez a kirándulás tetszett meg. A hosszabb utazás nem jelentett gondot, hiszen a tenger is messze van.
Dorozlai Katalin
– A csoporthoz való igazodás sem okozott nehézséget: egy ritmusban mozogtunk. Sőt, kellemes meglepetés volt, hogy a rövid idő alatt mennyi jó embert ismertünk meg! Értékes barátokkal találkoztunk, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ez bizonyára azért van, mert a hasonló a hasonlóhoz húz: a lapot ugyanazon ízlésű olvasók kedvelik. Így aztán azonos érdeklődésű emberekkel utazhattunk együtt. A táj, a látnivalók pedig mindig lenyűgözőek. A muskátlis ablakok, a vidám, népviseletbe öltözött bajorok és a hajókázás az Alpok szegélyezte Königssee kristálytiszta vizén – mind-mind felejthetetlen emlék!
Látszik, hogy az utazási iroda a különlegeset keresi: előre lepróbálja a programot. Olyan jól éreztük magunkat, hogy az idén is a Nő kínálatából választottunk: Tirollal és Innsbruckkal ismerkedtünk meg. És idén már a lányom is velünk tartott!
A lapmenedzser: Szűcs Krisztina, aki az utakat szervezi
– A körutazásokat az Új Nő a Julis Travellel együttműködve szervezi. Az én feladatom, hogy jó asszisztens módjára az utakat olvasóink igényeihez szabjam, új látnivalókat, helyszíneket javasoljak megtekintésre, ügyes idegenvezetők után kutakodjak és a többi. ( E havi számunkban meghirdetett pesti utunk programját is én állítottam össze.) Mindig alaposan utánanézek a szállásnak. Ez azt jelenti, hogy elolvasom a szállóvendégek értékeléseit, megnézem a szállóról készült fényképeket – és azokat is, amelyeket a vendégek készítettek. Néha bizony egetverő a különbség!
– Én vagyok a kapocs a szerkesztőség, az utazási iroda és a kedves olvasók között. Hozzám futnak be a telefonok, én adok személyre szóló tájékoztatást az utakról, felveszem az adatokat, intézem a pénzügyeket. Sajnos, megesett már, hogy az út – elégséges számú jelentkezők hiányában – meghiúsult. Ez azt jelenti, hogy hiába dolgoztunk.
Szűcs Krisztina
– A jelentkezási határidő szoros, bár az utakat legalább két hónapig hirdetjük. Viszont a hotelnek legkésőbb 6 héttel az út előtt már jelenteni kell a pontos utaslétszámot, általában foglalót is kell fizetni, s ha kevés az utas, akkor az elveszik. Nagy divat ma last minute utazni – de, sajnos, nálunk ez nem működik! A foglalások kötnek bennünket, a római utunkra a repjegyeket például már januárban meg kellett vennünk. Aztán persze ott a másik véglet: vannak jelentkezők, akik visszaélnek a bizalmunkkal, vagyis azzal, hogy nem kérünk előleget. Bejelentkeznek, foglalják a helyet, majd az utolsó pillanatban visszakoznak (olyannyira, hogy a várólistán várakozóknak nem marad idejük felkészülni az útra). Hiába, mi emberek is százfélék vagyun!
– A szerkesztőség nevében én is részt vettem pár körutazáson: ilyenkor kritikus szemmel figyelek, nagyítóval pásztázok minden bakit. Tapasztalatból tudom, hogy az idegenvezetőn rengeteg múlik: ő az erős bástya, akin a kirándulás áll vagy bukik. Az idegenvezető összefogja a csoportot (másként bizony ezer felé futnánk, mindenen marakodnánk), tekintélyével oldja a feszültségeket, mindig kéznél van és segít.
Az Új Nő útjainak különlegessége, hogy csoportjait mindig magyar idegenvezető kíséri! Erre büszkék vagyunk, mert teszteljük az idegenvezetőinket, s aki megbukik a vizsgán, az kihull a rostán, vagyis attól megválunk.
Az idegenvezető: Dóra Katalin Budapestről
– Az idegenvezető feladata, hogy képviselje az irodát, s odafigyeljen arra, hogy utasai jól érezzék magukat. Élvezetessé kell tennie számukra a kirándulást, megmutatni és bemutatni az egyes helyszíneket. Fontos, hogy jó beszélőkéje legyen, és ne untassa (száraz tényekkel) az utazóközönséget. A hosszú utakon már a buszban elkezdődik a program: gasztronómiai, kulturális érdekességekkel próbálom felcsigázni az utasok érdeklődését. Aztán következik a játék – az adott tájegységgel kapcsolatos kvíz, melyben mindenki álnéven, jeligével vesz részt.
– A győzteseknek pedig, természetesen, apró ajándék dukál! Elengedhetetlen, hogy az út során a sofőr és az idegenvezető megértsék egymást, egy irányba húzzanak: mert ha nincs összhang, azt az utasok hamar észreveszik. Ahhoz, hogy a csoport igazán „összehangolt” legyen, be kell tartani pár szabályt. Nálam a fő, hogy nincs politika!
Dóra Katalin
– Aztán: Vannak utasok, akiknek soha semmi nem felel meg. Ők az életben is ilyenek, de a kirándulásokon még rádobnak egy lapáttal. Ők azok, akik az örökös nyavalygásukkal megmérgezik a levegőt. De nem kell tőlük megijedni: ugyanúgy élvezik ők is, mint a többiek – ugyanis visszajáró vendégek! Az ő méregfogukat a legnehezebb kihúzni. Meg kell valljam, hogy a toszkán út előtt kicsit féltem: szinte csak hölgyek utaztak velünk. És kellemesen csalódtam, mert a sok különböző helyről érkező utas egy húron pendült. Már az első napon családias volt a hangulat. Az igazán jó utak számomra azok, amelyek végén a visszatérés biztos tudatával búcsúzunk el egymástól: Toszkánában sem volt másképp.
