A mondás úgy tartja, hogy a sikeres ember nem szereti, de megcsinálja. A gútai Keszeli Ákos megcsinálta, sikeres ember.
Története tipikus sikersztori: már gimnazistakorában dolgozott, a kihívásokat szereti. Átvitorlázta a Csendes-óceánt, és könyvet írt azzal a nem titkolt céllal, hogy buzdítsa vele a fiatalokat: merjenek lépni. Informatikai cége nemrégiben elnyerte a Példakép Alapítvány Fenntarthatósági különdíját.
Munkatársaimmal
– Negyedikes gimnazista voltam, mikor rábeszéltem a barátomat, hogy mondjon fel a munkahelyén, és alapítsunk közös vállalkozást. Én az érettségi után lettem társtulajdonos.
– Megszállott célkitűző és megvalósító – vall magáról a könyvében. Ez mit jelent?
– Nincs bennem félelem. Nem tartok a sikertelenségtől, hogy valamit nem tudok majd véghezvinni. Ez jó, ám veszélyes is lehet.
– Volt már rá példa, hogy beletörött a foga?
– Volt egy másik vállalkozásom: nagy látványkonyhát üzemeltettünk fesztiválokon és rendezvényeken. Ám rájöttem, hogy nem szeretem csinálni. Sok is volt, akkor indítottuk el a kiskereskedésünket és az online értékesítést. Rájöttem, az a járható út, ha nem aprózom el magam. Döntöttem: jobb lesz eladni a céget. Ám ezt is sikerként könyvelhetjük el, hiszen nem felszámoltuk a vállalkozást, hanem az eladással haszonra tettünk szert.
– Az ATECH.NET évről évre sikeresebb. Milyen volt a kezdet?
– Javításokkal, szervizeléssel kezdtük, kimentünk a helyszínre. Később aztán megnyitottuk az üzletünket. Ha kellett, bent éjszakáztunk, hogy a számítógép másnapra elkészüljön. Ez lett a cég szlogenje is: „Megoldjuk.”
– Felújított számítógépeket kínálnak. Mennyire keresettek ezek a gépek?
– Közép-Európa mindig is hátrányos helyzetben volt. A válság idején kezdtük a felújításokat, nagy volt a kereslet, mert az embereknek nem volt pénzük. A cégek és magánszemélyek nem tudták megfizetni az új számítógépeket. Ma más a trend. A vállalatok azért választanak felújított gépeket, hogy a fennmaradó összeget valami hasznosra költhessék. A nyugati bankok bérlik az asztali gépeket, majd 2-4 év múlva a bérlőtől új gépeket kapnak, a régieket pedig eladják – nekünk. Mi ezeket a gépeket felújítjuk. Ma Szlovákián kívül Magyarországon és Csehországban vagyunk jelen, de egész Európában terjeszkedni szeretnénk. Ez a következő ötéves terv. Mi 2009-ben kezdtük, de az európai piacon jóval korábban beindult az üzlet a felújított gépekkel. Mi a használt gépeket megtisztítjuk, leteszteljük, garanciát vállalunk értük.
Tudni kell megjutalmazni magunkat. Ez okoz csak boldogságot – erre most már tudatosan figyelek. Egy coaching során rájöttem, hogy kitűztem a célt, és általában egyértelműnek tűnt, hogy úgyis elérem. Nem adtam meg az idejét az ünneplésnek.
– Ezzel a környezetet is kímélik, nem?
– Az a cél, hogy Európában csökkentsük az elektronikus hulladék arányát. A vállalatok fele a kukába dobja a gépeket, ezáltal duplán szennyezik a környezetet, mert új gépeket kell nekik gyártani. Volt olyan, hogy a behozott gépeket beszámítottuk az új gép árába. Egy szerződéses partnerünk havonta elviszi a hulladékot, és újrahasznosítja.
– A fiataloknak viszont mindig a legújabb kütyü kell – nem a régi.
– Az asztali és a hordozható gépeknek hatalmas piaca van. A statisztikák azt mutatják, hogy az új gépek eladása csökken. A fiatalok nem mindig tudják a házi feladatot okostelefonon megoldani. Az új termékek pedig fölöslegesen drágák. Egy 4-8 éves gépen ugyanúgy lehet dolgozni. Kivételt képeznek a grafikai stúdiók, amelyeknek fontosak a legújabb gépek.
– Időközben a helyi konkurenciát is legyőzték. Nem volt áskálódás?
– Ha a másik is felveszi a kesztyűt, akkor a vásárló nyer. Egy év alatt elértük, hogy a mi boltunk legyen a leglátogatottabb Gútán.
– Nem informatikát végzett. Honnan jött az ötlet?
– Gyerekkori hobbi volt. A barátommal mindig bütyköltük a számítógépet. Majd a gimnáziumban megláttam benne az üzletet. Különben is engem nem maga a termék, hanem a kockázat izgat. Vállalkozó szülők gyermeke vagyok.
– Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod – tartja a mondás. Elmondható ez önről?
– Az utóbbi időben sokat gondolkodom azon, hogy miért is dolgozom. Miért dob ki reggel az ágy? Merjetek álmodni! – üzenem a könyvemben a fiataloknak. Ne legyen az a paradigma, hogy kis országból nem lehet sikeres vállalkozást indítani. Mi példát tudunk mutatni, kövessetek! Sok alkalmazott a főnökét hibáztatja a kudarcaiért. Itt jön a képbe a komfortzóna. Az a legnagyobb baj, hogy sokan nem mernek kilépni a komfortzónájukból.
– A könyvében azt írja, annak ellenére, hogy sikereket ért el, nem érezte magát boldognak...
– Tudni kell megjutalmazni magunkat. Ez okoz csak boldogságot – erre most már tudatosan figyelek. Egy coaching során rájöttem, hogy kitűztem a célt, és általában egyértelműnek tűnt, hogy úgyis elérem. Nem adtam meg az idejét az ünneplésnek. Az önbizalmamnak ez nem tett jót. Átvitorláztam a Csendes-óceánt, de úgy gondoltam, ezt bárki megcsinálhatja. Felül egy vitorlásra, és kész... A könyv írása sokat segített, újra átélhettem a sikereket.
– Pedig kevesen ülnek fel arra a bizonyos vitorlásra. Mi késztette arra, hogy átszelje a Csendes-óceánt?
– Méder Áronnal indultam a három hónapos útra. Előtte évente egy hetet szoktam vitorlázni az Adrián. Volt némi tapasztalatom, hajóvezetői vizsgám, mégis kihívás volt az ismeretlenbe hajózni. A kalandvágy motivált, valami nagy dolgot akartam véghezvinni.
– Vannak további célok?
– Van bakancslistám. Akár a Föld megkerülése hajóval vagy vitorlással, akár a többi óceán. Az év elején pedig felírtam, hogy szívesen megmásznék egy 4000 m fölötti csúcsot. Keresem a kihívásokat: ez is jellemző rám. A hajón 20 napig nem volt szárazföld, telefon és internet. Ilyenkor papírra jegyzeteltem. Volt időm gondolkodni.
– A magánéletével is ilyen elégedett, mint a vállalkozásával?
– Abszolút elégedett vagyok. A párom támogat, neki is köszönhetem a sikereimet. Vannak barátaim, akiknek nincs meg ez a háttere, és rengeteg energiát ölnek abba, hogy megleljék az igazit. Én még az alapiskolában, 14 évesen megtaláltam a páromat. Ebben is szerencsés vagyok.
Ando Krisztina
