Pár évvel ezelőtt még tömegesen felháborodtak az emberek, amikor aprólékosabban is foglalkozni kezdtek az online világgal és annak negatív hatásaival. Megjelentek az első adatok, az első konklúziók és kimutatások, s valahogy ösztönszerűen is tiltakozni kezdtek az emberek ellene. A fele sem igaz! Ugyan már, dehogy van ránk ekkora hatással... – mondogatták, amikor kiderült, hogy mennyire befolyásolja az embert a virtuális tér, az online felület. Most pedig ott tartunk, hogy már mindenki elhiszi a legfrissebb kutatási adatokat, hiszen saját bőrén tapasztalja az ember, mennyire megváltoztatta a szokásait, a gondolatait és a kommunikációs képességeit ez a fura, láthatatlan világ.
Offline és online generáció
Most már nem csupán X, Y és Z meg Alfa generációkat különböztetnek meg, hanem online és offline generációkat is. Magától értetődik, hogy az offline generáció még elektromos kütyük nélkül nőtt fel, vagy azokban az években, amikor még egészen kezdetleges volt ez a fajta technikai folytonosság. Így rájuk nem volt akkora kihatással a technika. Az online generáció pedig értelemszerűen azokat jelöli, akik már a technika vívmányaival, egy saját maguk által kialakított virtuális térrel együtt nőttek fel, így őket egyértelműen befolyásolja ez az online világ.
Alváshiány, testképzavar, kiközösítés és zaklatás
Többek között ezeket váltják ki a fiatalokból a virtuális platformok. Az Instagram és a Snapchat vezeti a listát, s a harmadik helyre a jól ismert Facebook is felzárkózott. Sajnos. A kutatások kimutatták, hogy bizony az érzelmi állapotot és a negatív önképet egyértelműen aláássák ezek az oldalak. A fiatalok körében pedig mindez személyes kapcsolatok és párkapcsolatok terén fog kiütközni leginkább.
Nem vagy egyedül!
Sok esetben enerváltságot és érdektelenséget eredményez az, hogy állandóan hirdetéseket, reklámokat, rengeteg információt kapunk kézhez azonnal. S mindez ahhoz vezethet, hogy állandóan „jelen” vagyunk, online társaságban élünk. Elhitetik mindenkivel, hogy sosincs egyedül. A legnagyobb problémáit is könnyen elhessegetheti bárki, hiszen a sok információ eltereli a figyelmét. Vagy egyszerűen és gyorsan megoszthatja másokkal, mit érez éppen, ami nem biztos, hogy feltétlenül jó és célravezető. Hiszen azzal, hogy elmondjuk sok embernek a kínunkat, bajunkat, még nem oldottunk meg semmit, nem gondolkoztunk el rajta.
Semmit nem élünk meg igazán!
Érzelmeinken vagy nagyon könnyen túllépünk, vagy fura módon fejezzük ki őket. Lásd a rengeteg emojit! Nem tudjuk elmondani a véleményünket szóban, hiszen mindenre van egy kis jel, amit használhatunk éppen. A konfliktusokat pedig elfelejtjük nyíltan és őszintén kezelni, megbeszélni. Régen Jancsi nem tudta Juliskáról, hogy kivel randizott, mielőtt vele találkozott. Juliska sem tudta, hogy kik ácsingóznak eszeveszettül Jancsiért, mert nem jöttek Jancsi telefonjára őrülten szerelmes üzenetek (ne adj isten pucér képek!), és Juliska sem kukkolta, csekkolta azokat Jancsi háta mögött.
Érzelmileg nekünk befellegzett?
Jogosan tesszük fel a kérdést. Viszont ha van kérdés, és érdemben foglalkoznak a problémával, mint ahogy azt Tari Annamária, pszichoterapeuta is teszi, akkor van megoldás. Javaslatok, tanácsok és útmutatók arra, hogy igenis figyelnünk kell magunkra, a környezetünkre. Józan paraszti ésszel gondolkozzunk, ne ítélkezzünk a profilképek és a „hírstagramok” alapján. Törekedjünk az offline életmódunk közelebbi megismerésére. Nézzük meg, hogyan viselkedünk online és offline módban mi magunk is. Vegyük szemügyre emberi kapcsolatainkat, és törekedjünk arra, hogy az önértékelésünk belülről, önmagunkból fakadjon. Tanácsolják mindezt a szakértők azzal a kis kiegészítéssel, hogy tanuljunk meg a világban egyedül is létezni.
Hiszen jogos a kérdésfelvetés: Képesek vagyunk még rá?
Derzsi Bernadett
