A 20. század viharos eseményei nem kímélték az arisztokrata családokat sem. A világháborúk, forradalmak és rendszerváltások következtében sokan elveszítették vagyonukat, földjeiket, kastélyaikat. Az egykor fényűző életet élő nemesi családok leszármazottai közül többen emigrációba kényszerültek, vagy a teljes elszegényedéssel néztek szembe.
Idősebb Andrássy Gyula gróf, a „szép akasztott férfi” négy lányunokájának élete is jól példázza, milyen megpróbáltatásokkal járt ez az időszak egy arisztokrata család nőtagjai számára. Ilona, Borbála, Katinka és Klára a század elején még gondtalan ifjúságukat élvezték, ám felnőttként szembesülniük kellett a történelem viharaival. Bár életútjuk különböző irányokat vett, mindannyian aktívan részt vettek a közéletben, legyen szó a keresztény szellemű nők összefogásáról, a sebesültek ápolásáról, az antifasiszta mozgalommal való kapcsolatról vagy akár a spanyol polgárháborúról szóló tudósításokról.
Ilona
„Sötét felhők jöttek délről, Szerbia felől. Véres volt az ég alja. Úgy éreztem, hogy veszett gyorsasággal rohanunk a végzet felé” – írta naplójában 1914 őszén Andrássy Ilona grófnő, aki korántsem volt annyira lelkes az akkor kirobbant első világháború iránt, mint a közvélemény túlnyomó része. Vagy épp férje, Esterházy Pál gróf, akinek bár nem volt kötelező, hazafias kötelességből bevonult katonának, és így a frontra került.
Ilona szeretett volna közel lenni a grófhoz, ezért aztán ápolónőnek állt. Belépett a Vöröskereszthez, kórházakban ápolta a sebesült katonákat, majd titokban férje galíciai állomáshelyére szökött, és ott segítette a rászorulókat. „A sok praktikus és minden kokettériától mentes katonaholmi közt egy csinos rózsaszínű pongyolát és pár darab jó fehérneműt, szappant és toalettvizet is viszek, mert nem akarok Pálhoz egészen elvadultan beállítani. Óh, női hiúság!”
A fronton aztán válogatott borzalmaknak volt szemtanúja, amelyeket részletesen megörökített naplójában, s amelyek valós képet festettek a háború embertelen arcáról. Mindezek ellenére Ilona kitartott, tűrt és tette a dolgát. A háború azonban hatalmas árat követelt tőle: szeretett férje 1915 júniusában életét vesztette egy orosz golyó miatt. Ilona számára egy világ omlott össze, de erőt vett magán, és folytatta az ápolónői munkát, ezúttal az olasz fronton. Hősies helytállása elismeréseként később az egyik tábori kórház főnővérévé nevezték ki.
Andrássy Ilona (© Wikipédia)
A háború után Ilona újra megtalálta a boldogságot Cziráky József gróf oldalán. Három fiuk született, s a dénesfai Cziráky-kastélyban éltek. A grófnő testvéreihez hasonlóan erős művészi vénával rendelkezett. Kiváló verseket írt, művei különböző folyóiratokban jelentek meg, emellett az ecsetet is jól forgatta, festményeiből kiállítást is rendeztek.
A békeidők azonban nem tartottak sokáig, a második világháború pedig újabb tragédiákat hozott. Miklós fia elesett a harcokban, másik két gyermeke pedig a kommunizmus elől menekülve Kanadába emigrált. Ilona és József tudták, hogy nem kerülhetik el az államosítást, így a család értékeit, valamint Ilona írásait négy faládába rejtették, majd elhelyezték a dénesfai kastély lépcsője alatt kialakított titkos üregben.
Hátralévő éveiket nincstelenül, egy dénesfai család házának szobájában élték, miközben egykori kastélyuk elmegyógyintézetként működött. 1960-ban Ilona újfent megözvegyült, majd követte fiait a tengerentúlra. Utolsó éveit egy kanadai idősek otthonában töltötte. 1967-ben hunyt el, s magával vitte a sírba a négy faláda titkát, amelyeket végül a kastély 1971-es felújítása során fedeztek fel.
Borbála
„Megrendülve álltam ott, és én, aki már évek óta csak azt kívántam, hogy minél előbb meghalhassak, egyszerre úgy éreztem, hogy élni szeretnék még 20-30 évig, hogy láthassam azt a Magyarországot, amit ezek a fiatalok fognak megteremteni” – írta naplójában Pallavicini-Andrássy Borbála 1956. október 23-a délutánján, a forradalom kitörése előtti órákban.
Borbálát sokáig csak testvérei árnyékában, gazdag férje, Pallavicini György őrgróf feleségeként ismerte a világ. Noha egyes vélemények szerint ő volt a legjobb tollú az Andrássy lányok közül. Egész életében naplót vezetett, ám 1951-es kitelepítése előtt elégette addigi feljegyzéseit, nehogy a rettegett kommunista titkosrendőrség, az ÁVH kezére jussanak.
Négy gyermeke született: György, Antal, Ede és Thyra. Befolyásos férje a két világháború közti időszakban aktívan politizált, s nemcsak legitimista (azaz királypárti) volt, hanem megrögzött antikommunista is, később pedig náciellenes és angolbarát nézeteket vallott. Mindez nagyban befolyásolta a család későbbi, tragikus sorsát.
Andrássy Borbála (© Wikipédia)
1944 őszén, a nyilas-hatalomátvételt követően a Gestapo (náci titkosrendőrség – a szerk. megj.) a dachaui koncentrációstáborba hurcolta az akkor papként szolgáló ifjabb Györgyöt, akit szabadulása után már a magyar kommunisták idéztek be kihallgatásra. A szovjet titkosszolgálat aztán Ukrajnába, majd Szibériába deportálta, ahonnan soha többé nem tért haza.
Másik fia, Antal a háború után belépett a kommunista pártba, nevét pedig Pallaviciniről Pálinkásra változtatta. Az 1956-os forradalom idején azonban a felkelők oldalára állt, részt vett Mindszenty József bíboros kiszabadításában, amiért 1957 februárjában kivégezték.
Borbálát a következő években sorra érték a csapások. 1946-ban megözvegyült, 1951-ben pedig őt is utolérte a kitelepítés: Budapestről Besenyszögre került. Itt bensőséges viszony alakult ki közte és az őt befogadó parasztcsalád között.
„Az egykori őrgrófné együtt dolgozott a családdal, de volt egy külön megművelt kertecskéje is. Hihetetlenül erős akaratú ember volt ez a beteg szívű, akkor már a hatvanadik életévét betöltött asszony” – olvasható a feljegyzésekben.
Ezen időszak élményeit újfent naplóiban örökítette meg, amelyek később gyermekei jóvoltából láthattak napvilágot. Borbála a viszontagságok közepette is megőrizte derűjét és méltóságát, ahogy azt a róla szóló anekdoták is tanúsítják. Az internálásokat 1953-ban feloldották, Borbála pedig nővéréhez, Ilonához költözött Dénesfalvára.
Az 1956-os forradalom azonban Budapesten érte, ahol éppen útlevelének ügyében járt közben. A szabadságharc egy utolsó reményként csillant fel az osztályellenesnek minősített nemesi származásúak előtt, ám november 4-én a szovjet tankok leverték a magyar ellenállást. Borbála így előbb Bécsbe, majd Thyra lányához került Olaszországba, hogy aztán csatlakozzon a korábban Kanadába emigrált fiához, Edéhez. 1968. augusztus 18-án hunyt el Montréalban.
Klára
Andrássy Klára, a legfiatalabb lánytestvér élete volt talán a leginkább regénybe illő. Élénk szellemű, nyughatatlan természetű gyermek volt. Nővérével, Katinkával gyakran játszottak „parlamentesdit”, amely során egy falépcsőre felállva mondtak beszédeket különböző témákról.
Az első világháború alatt testvéreihez hasonlóan önkéntes ápolónőként szolgált, majd rövid ideig Habsburg Albrecht főherceg jegyese volt. Végül az elszegényedett Odescalchi Károly herceg felesége lett, ám a frigy válással végződött. Egyetlen gyermekük született, Pál herceg.
Klára a két világháború között aktív közéleti szerepet vállalt. Legitimista politikusként a királyság visszaállításáért küzdött, de modern, szociális elveket képviselt. Az 1920-as évek elején rövid időre megszakította kapcsolatát a nővérével, Katinkával és sógorával, a „vörös gróf” Károlyi Mihállyal. Korán felismerte a hitleri fasizmus veszélyeit, és újságíróként próbált fellépni a mind fenyegetőbbé váló eszme ellen.
Andrássy Klára (© Wikipédia)
1937-ben haditudósítóként a polgárháború sújtotta Spanyolországba utazott, ahol nemcsak a fronton, de a hátországban is az embertelenség megrázó képeivel szembesült. Riportjai a magyar sajtóban is megjelentek, „Asszonyszemmel végig az égő Spanyolországon” címmel. A fokozódó harcok és a nehéz körülmények miatt azonban kénytelen volt elhagyni Spanyolországot.
Klára 1939 elején visszatért Magyarországra, ahol folytatta antifasiszta tevékenységét. Egy irodalmi szalonnak is otthont adott, ahol a Márciusi Front tagjai, köztük Szabó Zoltán, Bibó István, Kovács Imre, Darvas József és mások vitatták meg a kor égető kérdéseit. Náciellenes nézetei miatt egyre jobban elszigetelődött a konzervatív arisztokrata köröktől, de ez sem tántorította el meggyőződésétől.
A második világháború kezdetén aktívan közreműködött a Magyar–Lengyel Egyesületek Szövetségének tevékenységében, és segítséget nyújtott a lengyel zsidók menekítésében. Tevékenységére a Gestapo is felfigyelt, ezért Klára személyesen kért és kapott engedélyt Horthy Miklós kormányzótól az ország elhagyására. A sors azonban közbeszólt.
Andrássy Klára 1941 áprilisában Jugoszlávián keresztül próbált eljutni Egyiptomba, majd onnan Angliába, de Dubrovniknál egy német bombatámadás következtében életét vesztette.
Alig 43 évet élt, de ezalatt olyan életpályát járt be, amely máig kivételessé teszi alakját. A férfiakkal egyenrangúként vett részt a közéletben, a fasizmus térhódítása idején pedig határozottan kiállt az üldözöttek mellett, és védelmezte az emberi méltóságot.
Katinka
Ugyan a később Károlyi Mihályné néven ismertté vált Katinka elkerülte az „osztályellenesség” béklyóját, s visszatérhetett Magyarországra, testvéreinek sorsát végleg megpecsételték a huszadik század kegyetlen fordulatai...
Katinkáról szóló cikkünk Andrássy Katinka, a vörös grófnő címen IDE KATTINTVA olvasható.
Andrássy Katinka (© Wikipédia)
