Ritkán kerülnek a szemünk elé, ha mégis, akkor csak elsuhanó árnyakat látunk belőlük. Ezért csodálatos Muzslán a fülesbemutató: a patakhíd melletti fűzfát ellepték a fülesbaglyok, akik télire megint visszatértek a faluba.
A telelő csoportok gyakran településekre húzódnak vissza, majd március környékén, vagyis a tél végén párokra bomlanak. (© Fotók: Cséfalvay Á. András)
Klasszikus bagolyéletet élnek, villanyoszlop ide vagy oda: éjjel vadásznak, nappal alszanak. A fülesbagoly rágcsálókkal, pockokkal táplálkozik, néhanap kisebb énekesmadarakkal. Városbarát huhogónak is hívják, mert újabban nem fél az embertől, s bizony mutatkozik.
Az erdei fülesbagoly a leggyakoribb bagolyfajunk. Nem épít fészket, inkább más madarak, például varjak, szarkák, egerészölyvek elhagyott fészkét foglalja el. Tavasszal költ; a fiókák három hét után – még röpképességük elérése előtt – kiugrálnak a fészekből, és hangos „pí” kiáltásokkal hívják élelemmel érkező szüleiket.
Télre beköltöznek a településekre, ahol a nappalokat csapatokban, az ágak rejtekében töltik. Muzslán húsz-huszonöt látható általában, nagyságuk közel negyven centiméter.
Jelenlétükről a fák alatt szaporodó köpetek árulkodnak. A felöklendezett köpetek úgymond megmutatják, mit esznek. Ezek a kis galacsinok a táplálékállatok megemészthetetlen részeiből állnak – mert baglyaink nem mindent tudnak megemészteni.
A kisemlőskutatók bontják és elemzik ezeket a köpeteket, hogy megtudják, melyik kisemlős gyakori a környéken.
A baglyokhoz számos hiedelem kapcsolódik. A bölcsesség görög istennője, Pallasz Athéné szent állata is a bagoly volt, amiért a bagolyszemű jelzőt kapta (a baglyok segítették, hogy képes legyen a dolgok lényegét meglátni). Nálunk 11 faj fordul elő.
