A bölcs emberek úgy tartják, hogy életünk során nemcsak a régi holmiktól és limlomoktól kell megszabadulnunk, hanem emberi kapcsolatainkban is rendet kell tartanunk. Azaz szelektálnunk kéne.
Persze, felmerül bennünk a kérdés, hogy miért pont most kéne mindezt megtennünk, a XXI. században? Jelenleg pont azt a világot éljük, ahol a kapcsolatok számítanak, hiszen az ismerősöm ismerőse által kerülhetek jobb pozícióba a munkahelyemen. Arról nem beszélve, hogy a közösségi hálón követőim és ismerőseim száma az igazán lényeges. Attól vagyok elismertebb és kedveltebb. Vagy talán mégsem?
Jobb lenne, ha válogatnánk!
Az ismerősünk nem biztos, hogy a barátunk. Az ismerős közel sem tud rólunk annyi mindent, mint a barátaink. S attól, mert kiposztolok mindent az oldalamra, s az ismerősöm is mindent megmutat meg lájkol, még nem lettünk jóban. Ismerjük egymást, és talán könnyebben elegyedünk szóba az utcán, ha találkozunk (hiszen mindent tudunk egymásról a virtuális világban), de ez nem azt jelenti, hogy meg is kell bíznunk egymásban. Igaz, segíthetnek nekünk, de nem biztos, hogy őket is pusztán a jó szándék vezérli.
Esettanulmány
Az utóbbi időben én például arra jöttem rá, hogy az egyik baráti társaság, amelyikkel rendszeresen találkoztunk, teljesen átalakult. Inkább ismerősök, haverok lettünk, s a barátságunk elévült. Megszokásból találkozunk és beszélgetünk, borozgatunk mind a mai napig, de nem mondunk el mindent egymásnak. Úgy, mint régen. S ami még rosszabb, egy idő után a kapcsolat minősége is megsínyli ezt a felületes ismeretséget. Észrevettem például, hogy ha kérdeznek, én őszintén válaszolok. Azonban ha én kérdezek tőlük valamit, akkor köntörfalaznak. Mintha szégyellnének valamit. Mintha titkolóznának. Az ember meg ül, és nem érti, mi történt. Kérdezget, próbálja megbeszélni velük ezt a felületességet, de ők csak hümmögnek. Végül rájövünk, hogy ezzel is csak azt igazolják vissza, hogy itt az idő. Távoznunk kell.
Mikor és miért kell megválni tőlük?
Az ismerősöm nem garancia arra, hogy nem beszél ki a hátam mögött, de pont ezért kell kiszűrnünk őket. Akikben megbízunk, a bizalmunkba fogadunk, és érezzük a pozitív visszajelzést, sőt, az energiát, amit általuk nyerünk, akkor egyértelmű, hogy van értelme folytatni a barátkozást. De amikor a társaság hangulata és eszmei értéke megindul a lejtő felé, jobb távozni. Olyan ez, mint egy párkapcsolat. Egy csomó kellemetlenségtől tarthatjuk távol magunkat. Ne pazaroljuk az időnket olyan emberekre, akik csak visszahúznak minket! Akik csak a külsőségeket látják, és frappánsan megszólják, milyen hibáink vannak, de dicsérni valahogy sosem tudnak. Ne engedjük őket közel, és ne hagyjuk, hogy bent ragadjanak az életünkbe.
Szelektáljunk! Ebben is. Ezt mondják a bölcsek, s valószínűleg igazuk van. A régi, megkopott, „hasznavehetetlen” dologtól is meg tudunk válni, így tisztább lesz a látókörünk. Az igazán fontos és értékes barátoktól gazdagabb lesz a lelkünk és pozitív az életszemléletünk. Itt a tavasz, ideje rendet tenni magunk körül!
Dunai Mira
