A lány fejét bekötik, s egyszerre MINDEN megváltozik. A hím végre mellette kel-fekszik, a gyerek az ágyban gőgicsél – további élete bebiztosítva. Nem kell tovább jópofizni, s a feleség lassan, de biztosan átvált sárkányos üzemmódra.
A házasságot követő néhány hónapban természetes, hogy az újdonsült feleségek számára nincs jobb téma, mint saját új életük és férjük, ezért minden barátnő türelmesen végighallgatja őket – eleinte. Ám amikor évek múlva még mindig ugyanazokat a mondatokat ismétli, a legtöbb barátnő elveszíti béketűrését, és az őrjítően idegesítő személyek közé sorolja régi bizalmasát. A pszichológusok szerint azok a nők, akik állandóan a házasságukról, férjükről beszélnek, általában lelki problémákkal küszködnek. Számukra a házasság színpad, ahol – mint egy drámában – kijátszhatják magukból szorongásaikat, félelmeiket. S ahol végre felülkerekedhetnek a MÁSIK EMBEREN (VAGY SAJÁT HIÁNYOSSÁGAIKON). A baráti társaság pedig nem más, mint közönség, amely végighallgatja az előadást, és a cselekmény előrehaladtával nevet, sír, sajnálkozik, szörnyülködik...
TÍPUSOK
Az összeolvadó
– Tudtam, hogy az élete teljesen meg fog változ-ni a házasságkötés után – meséli Nóra a gimnázium óta a legjobb barátnőjének tartott Annáról. – A nála tizenöt évvel idősebb férje jól kereső menedzser, akivel a kis bérelt lakás helyett hatalmas családi házba költözött, bálokba jár, takarítónőt tart, saját kocsija van... Örülök, hogy jól él, csak azon csodálkoztam, hogy a szótárából teljesen kitörölte az „én” szócskát. A házassága óta mindenről így nyilatkozik: „mi jobban szeretjük a komolyzenét, mint a rockot”, „mi nem hiszünk a lélekvándorlásban”, „mi nem akarunk kutyát tartani”... Jól emlékszem egy telefonbeszélgetésünkre, ez volt ugyanis az utolsó csepp a pohárban. El akartam hívni egy presszóba, ő azonban azt felelte, hogy „most igazán nem érünk rá, ne haragudj, de nagyon fontos üzleten dolgozunk”. Mivel Anna a házasságával egy időben otthagyta a munkáját is, tehát több, mint valószínű, hogy semmilyen „üzleten” nem dolgozhatott...
A szakemberek véleménye szerint önbizalomhiányban szenved, aki annyira feladja a személyiségét, hogy szinte beleolvad a másikba. Határozatlan és bizonytalan ember, aki fél a kihívásoktól, a kudarcoktól. Megkönnyebbülés számára, ha átadhatja a felelősséget valaki másnak, s erre az egyik legalkalmasabb személy a férj. Az olyan kijelentések azonban, amelyeket Anna is használ, különösen felháborítják a barátokat, ismerősöket. Mindannyian tudjuk: csak a legritkább esetben történik meg, hogy két egymáshoz tökéletesen hasonló ember lép házasságra, olyanok, akiknek valóban minden gondolatuk és véleményük egyezik.
A kisajátító
Ha bosszantó is a kritizáló barátnőket végighallgatni, még mindig kellemesebb, mint eltűrni az olyan feleségek rohamait, akik a férjüket teljes mértékben szeretnék kisajátítani. Az ilyen asszonyok viselkedésének legfőbb mozgatórugója a – főként szexuális jellegű – féltékenység: ha egy nő tűnik fel párjuk közelében, azonnal vetélytársnak vélik, és támadásba lendülnek.
– Egy születésnapi összejövetelen találkoztam Jánossal – meséli Mária –, és elkértem a névjegykártyáját. Lakásfelújításokkal foglalkozik ugyanis, és mivel akkoriban örököltem meg nagyszüleim lakását, szükségem lett volna egy szakember tanácsaira. Néhány perc telt csak el, amikor az egész szobában jól hallhatóan felcsattant János ifjú feleségének a hangja: „Csak nem képzeled, hogy beveszem ezt a dumát a lakásfelújításról?!” Azt se tudtam, hova bújjak szégyenemben.
– Tíz évvel ezelőtt jártam egy fiúval, még egyetemista koromban – mondja Edit. – Nemrégiben ismét találkoztunk, s szerettem volna vele gyakrabban találkozni: olyan jólesett a régi időkről eldumálni. Jó házasságban élek, szeretem a férjemet és a gyerekeimet. NEM SZERETŐRE van szükségem, hanem barátra. Mégis mindig titokban kell találkoznunk. Arra hivatkozik, hogy a felesége „nagyon érzékeny”. Rosszulesik neki, ha más nőkkel is kapcsolatot tart, és ő nem akar neki fájdalmat okozni. Szerintem egy gyáva nyúl, a felesége pedig önző.
A pszichológusok a túlzottan féltékenykedő embert nem önzőnek tartják, hanem olyan személynek, akinek komoly önértékelési gondjai vannak. Az ilyen emberek nem bíznak a kapcsolatukban és saját magukban, állandóan attól rettegnek, hogy jön helyettük egy „jobb” és „tökéletesebb”. Érzelmi kitöréseikkel egyrészt kiadják magukból a félelmüket, másrészt az erőszakos fellépés valóban eltántorítja a kezdeményezni akaró nőket. Egészen addig, amíg a férj – éppen az érzelmi zsarolások és hisztériás jelenetek miatt – BESOKALL, s kilép a házasságból. (Keres magának egy „nyugodtabb” kedvest.)
A dicsérő
Ez a típus állandóan a környezete tudtára akarja adni, hogy férje kizárólag hozzá tartozik. Folyton dicséri kedvese testi-lelki jó tulajdonságait, különösen a szexuális együttlétek intimebb részleteit ecseteli előszeretettel.
– Munka kapcsán hívott fel egy régebbi barátnőm – meséli Györgyi –, de három mondat után már azt hallgattam a telefonban, hogy a férje egy este hányszor képes neki élvezetet nyújtani az ágyban. A telefonos munkamegbeszélés ürügye alatt úgy ért a közlése, mint egy bombatámadás. Percekig képtelen voltam megszólalni. Amikor végre megszabadultam tőle, elhatároztam: bármennyire is jóban vagyunk, a barátságunkat egy időre szüneteltetni fogom. Egy év múlva találkoztunk ismét, éppen válófélben volt. Úgy látszik, a nagyszerű méret mégsem volt elegendő a boldogsághoz...
– Verbális exhibicionizmus – mondják erre a szakemberek. Az exhibicionisták azt szeretnék nyilvánosan demonstrálni, hogy az életük boldog és kiegyensúlyozott – hátha így nemcsak a környezetük, hanem önmaguk is elhiszik.
A babusgató
Minden férfi arra vágyik, hogy felesége egy kissé az anyja is legyen. Mégis szinte minden-ki kineveti azokat a párokat, amelyek nyilvánosan is felvállalják a mama-gyerek játékot.
– Éváék már öt éve házasok, de úgy gügyögnek egymásnak, mint a turbékoló szerelmesek – meséli Anikó. – Havonta egy-két alkalommal összejön a baráti társaságunk, tíz-tizenöt jó barát. Eleinte elnéztük ezt a gyermekes magatartást, később cikiztük őket, de ma már egyszerűen idegesítőnek tartja mindenki. „Hozzam ide a pohárkádat, kicsi mackócskám?”, „Ejnye-bejnye! Kilöttyintetted azt a finom italocskádat, bogaram?” Ilyeneket kell hallgatnunk egész este.
Bár a kívülállók számára valóban bosszantó ezt hallgatni, a valóságban sok ilyen házasság jól működik. Az egyetlen feltétel az, hogy a feleség is, és a férj is örömmel vegyen részt benne, élvezzék a játékot. Gondok akkor adódnak, ha valamelyikük tiltakozik a ráosztott szerep ellen. A férj, ha anyáskodó felesége van, könnyen úgy érezheti, hogy el akarják tőle venni a felnőttséget, az irányítást. Az sem könnyebb helyzet, ha a férj elvárná az anyáskodást, de a nő tiltakozik ez ellen, mondván: feleség akar lenni, nem a férje anyja.
A hűtlenek
A barátok számára az egyik legbosszantóbb változás az, amikor a házasságot kötött régi ismerős barátnő eltűnik. Van, aki néhány hónapra, mások azonban végleg feladják lánykori létüket. Pedig az a feleség, aki saját személyes kötődéseit felcseréli férje barátaira, később komoly árat fizethet ezért.
– Amikor Renáta, a meghitt barátnőm férjhez ment, egyik napról a másikra eltűnt az életemből – meséli Tamara. – Igazán az fájt a legjobban, amikor rájöttem, hogy a születésnapi bulijaikra csak engem, hajadont nem hívnak meg. A férjezett barátnői mind ott voltak. Mintha leprás lennék, úgy éreztem magam: pusztán azért zártak ki egy társaságból, mert még nem mentem férjhez... És amikor nagy ritkán összefutottunk, ezek a beszélgetések nem szóltak másról, csak arról, hogy én még nem értem az életet, semmit nem tapasztaltam, és órák hosszat hallgathattam a kioktatásait. Ekkor értettem meg, hogy Renáta számára kettészakadt a világ: vannak a férjezett, komoly nők, akik képesek harmonikus családi életet élni, és vannak a gyermeki, a férfiakhoz és a kapcsolatokhoz nem értő egyedül élők.
A felsőbbrendűség éreztetése nemcsak udvariatlanság, hanem igen ROSSZ életstratégia is. Hiszen – a párkapcsolati statisztikákat figyelembe véve – igen jó esélye van egy asszonynak arra, hogy egyszer magányos nő váljék belőle. S lehet, hogy akkorra éppen a korábban lenézett barátnő él majd házasságban, akitől valószínűleg nem szívesen hallaná vissza saját szavait: „Ugyan, kicsim, légy már felnőttesebb, és próbálj meg végre egy rendes, komoly kapcsolatot kialakítani...”
Mert, mint láthatjuk, ez nem is olyan egyszerű.
Varga Klára
