Elmentem a kollégámhoz egy kávéra Komáromba. Ám előtte a kolléga még menedéket épített, fát gyűjtött, a fát felhasogatta, tüzet gyújtott a kávésibrik alá. Közben megküzdöttünk hideggel, széllel, esővel. A végén azért a kávé is megfőtt. A leggyönyörűbb téli napon Dömötör Ede fotós kollégám bemutatta, hogyan lehet a természetben túlélni! Bushcraftoltunk, azaz bozótmíveskedtünk.
Minden nyáron kezdődött. Július utolsó napján hatalmas vihar tombolt Komáromban. Ede és fia, Kristóf a Duna partján sütögettek gyanútlanul, amikor kitört vihar. Nem volt értelme elindulni, így Kristófra ráterítettek egy plédet, közben meg azon imádkoztak, nehogy rájuk dőljön egy fa.
– A pokrócot a fa köré tekertem, a fiam meg alábújt, így szárazon megúszta az egészet. Túléltük, és lett egy szép élményünk. Később Kristóf mindenkinek elmesélte, hogy milyen nagy kalandban volt része. Én meg erre azt mondtam: szeretném megtanulni, hogy mit kezdhetünk az ilyen váratlan helyzetekben.
Ede elkezdett a világhálón böngészni, és rátalált a bushcraftra. Beszerezte Gyuricza László és Makrai Tibor kiváló könyvét a témáról. A tanulást a legalapvetőbb túlélő praktikával, a tűzgyújtással kezdte. – Lépésekben haladok. Visszaemlékszem a csicsói nagyapámra, aki sok mindenre megtanított. Örülök annak, hogy Kristóf ma már jobban élvezi a botfaragást, mint a számítógépes játékokat – mondja Ede.
Közben köveket gyűjt a Duna partjáról, kört formál belőlük: ez lesz a tűz helye. Kis fűrészével vág pár vastagabb, száraz ágat. Két ágat felnégyel. – Ebből lesz a tollaság! Mindig célzottan megyek ki a természetbe, és ezért mindig tapasztalok valami újat is. Szeretem kipróbálni azt, amiről éppen olvasok. A tollaság is egy ilyen élmény. A tűzrakáshoz a szikrán vagy az öngyújtón kívül olyan faanyag kell, ami könnyedén meggyullad. Épp ilyen ez a faforgáccsá faricskált ágacska. Mindez esős időben is működik. A faág külseje vizes ugyan, épp ezért alkalmatlan gyújtósnak, de a belseje száraz. Negyedekre vágjuk. Ehhez szükséges egy jó éles kés, és egy másik faág ütőeszköznek. A negyed ág belsejéből vékony forgácsokat készítünk, mintha borotválnánk a fát. Így keletkezik a tollaság! A sok-sok vékony falemezt a levegő átjárja, könnyen begyullad. A tollaságból minél többet készítünk, annál jobb, mert egy biztos nem lesz elég.
Mikor a fiával kimennek, ételt is visznek magukkal, hogy tudjanak sütögetni. Elköltöttek már kint vasárnapi ebédet is, ami a tábortűzön főtt zamatosra. – Számomra ez a kikapcsolódás! Gyakran eljárok túrázni, kerékpározni, vagy csak kibicajozunk a Duna-partra.
Ede előveszi a szikravetőt, és mielőtt meggyújtaná a tüzet, kis magnéziumot reszel a meggyújtandó tollaságokra. Így hamarabb jutunk ötről hatra. A szél nem csillapodik, közben az eső is lassan elered. Várom már a tűz melegét. A művelet sikerrel jár. Most már csak ügyelni kell rá, hogy a tűz ki ne aludjon. Körberakja faágakkal, hogy hamarabb megszáradjanak, és később tüzelőként szolgálhatnak. A vizet egy acélkulacsban a tűz szélére rakja melegedni. Közben megismerkedem még egy fontos túlélési szabállyal: „3 percet bírunk levegő nélkül, 3 órát bírunk menedék nélkül (ha az időjárási viszonyok nagyon rosszak), 3 nap víz nélkül, 3 hét élelem nélkül és 3 hónap szeretet nélkül.” Vendéglátóm szerint az utolsó tétel sem elhanyagolható: ugyanolyan fontos, mint az előzőek.
– Rengeteg túlélőshow-t láthatunk a tévében. Ez jó dolog, mert felhívja a fiatalok figyelmét a természetjárásra. Ám ennek is van hátulütője. Nem szabad mindent elhinni, amit a műsorokban látunk. Azt, amit például Bear Grylls könnyedén véghezvisz a YouTube-on, számunkra könnyedén balesettel végződhet. Ezért fontos, hogy megismerjük határainkat! Azt is megtudom, hogy a bozótmívességre ma már külön iparág épült. A bozótmíves férfiak szeretnek jó és drága kellékeket vásárolni, általuk is megmutatni státuszukat. Ede szerint viszont nem kell vagyonokat költeni ruházatra. Elég okosan válogatni, a katonai üzletek kiváló felszerelést árusítanak. Mutatja a vízálló hátizsákot és az osztrák katonai sátorlapot, amelyből kettő is van neki. Különféle menedéket lehet belőlük készíteni. Most az egyik lapból szélmentes övezetet alakít ki. Vékony botokat vág, a botok végét kihegyezi, belekalapálja a földbe egy másik bottal, majd ehhez erősíti a kötelet és a sátorponyvát. Az ékek biztosítják, hogy a kötél tartson.
– Ez a tudás csak a mai, ELKÉNYELMESEDETT világban tűnik csodának! Nagyapáink korában nem kellett ezt külön tanítani, hasznát látták a mindennapokban. Sőt, mindenki legalább 8-10 féle tűzgyújtási és egyéb praktikát ismert. Mi, városi emberek most újra tanuljuk ezeket, csak már nem egymástól, hanem az internetről.
Közben elmondja, hogy miként lehet hidegben kifűteni a sátrat. Ha a tűz köré nagyobb köveket rakunk, és a tűz rendesen ég, akkor a kövek hamar átforrósodnak. Ott, ahol ülni vagy feküdni szeretnénk, kikaparunk egy kis gödröt. Ebbe berakjuk egymás mellé a forró köveket, földdel, kaviccsal vagy avarral is befedhetjük őket. A tetejére megy a derékalj, és a kövek még sokáig kellemes meleget adnak. Érdemes gondoskodni a forró utánpótlásról is. Ugyanilyen lelemény Ede hobókályhája, amely igazából egy nemesacélból készült magas vízlecsepegtető az evőeszközök számára. Nagy szél esetén praktikus, mert a benne meggyújtott tűz sokáig megmarad. Ha pedig elfogyott a tiszta vizünk, akkor víztisztításra is létezik egy ősi módszer. A patakból nyert vízbe 1-2 kiskanálnyi apróra tört faszenet teszünk, hagyjuk állni két órát, időnként megkeverjük, majd a végén átszűrjük. A szén a radioaktív sugárzáson kívül minden más komoly szennyeződést és baktériumot megköt.
A bushcraft a túlélés után kezdődik
Természeti katasztrófa vagy háború következtében a jól kiépített civilizációnk nemegyszer összedől. Az emberek elveszítik a hitüket, és rájönnek, hogy nincs ellátás – és kontroll sem. Üzleteket fosztogatnak, nem kímélnek semmit és senkit. Elszabadul a pokol, mindenki a túlélésért küzd. A bushcrafttal az ember nem évekre rendezkedik be a természetben. Nem Robinson Crusoe-t játszik, viszont a káoszba borult városból kimenekülhet a természetbe. És ott túlélhetünk, míg a helyzet nem változik.
– Minél kevesebbet tudsz, annál fontosabb a felszerelés! – magyarázza Ede. – Egy jártas embernek egy kés is elég, azzal bármit el tud készíteni. Nálam van kés, bicska, fűrész, olykor kis fejsze is. A csúzli vagy íj is nagyon hasznos lehet. Én egyelőre a csúzlival gyakorolok. Azok közé tartozom, akik szeretik a vágóeszközöket. Az emberek többsége nem felkészült a váratlan helyzetekre. Hiába van valakinek nagy autója, ha nem kap benzint. Akkor a pénz nem segít.
Ede azt is bevallja, hogy hobbija a késélezés, és régóta hord magánál egy svájci bicskát. – Már a katonaságon is megmondták, hogy túlélni azzal fogunk, ami a zsebünkben van. Megtörténhet, hogy túrázás közben elveszítjük a hátizsákot, ezért praktikus a zseb a nadrágon. Pár fontos holmit érdemes magunknál tartani túrázás közben is.
Végül megmutatja csodaszép kését is. A komáromi Fazekas Gábor (gfknives.gportal.hu) késplasztikája igazi míves munka. Ede elárulta, hogy munkájáért cserébe kapta a kést a készítőtől. Egy igazi profi kés, amelyet hivalkodásból sosem szokott elővenni. (Érdekesség, hogy ugyanilyen márkájú kése van Jeremy Irons színésznek is.) Eszembe jut még, hogy a cserkészek is csak azt gyakorolják, miként találják fel magukat a természetben. Tehát ők is bushcraftolnak. Közben elkészült a szélfogó menedék, a derékalj is előkerül, és a víz is felforrt. Ede előveszi két kis masszív poharát – és már kortyoljuk is a kávénkat. Hej, de jólesik végre tűz mellett ülni, szélvédett helyen!
Hát így sem kínáltak még kávéval, de igazán remek volt!
Sokszor belegondoltam, mi történne, ha egyszer eltévednék az erdőben. Rám sötétedik, hideg van, és nincs szállásom. Segítséget nem tudok hívni. Még a főiskoláról maradt meg az a jó szokásom, hogy mindig van nálam egy kis bicska. A többiek mindig kinevetnek, hogy pástétomot azért lehet vele kenni. Én meg azt tartom, hogy sose lehet tudni, mire lesz jó. Örülök, hogy nem csak én gondolkodom így…
Ando Krisztina • fotó: Dömötör Ede
A bushcraftnak sok előzménye van, persze mifelénk is. Az erdélyi néprajzosok például rengeteg túlélőtechnikát leírtak, melyeket a nép között gyűjtöttek. Tájainkon az első komolyabb kiadvány Csehszlovákiában jelent meg (Mirko Vozátka: Természetjárók enciklopédiája). Természetesen már a második világháború előtt is a magyar cserkészek kiadványai gazdag tárai voltak ezeknek az ismereteknek. A cserkészek nemegyszer többet tudtak, mint ma tudnak a „bokormívesek”.
A bushcraft mesebeli figurája Fekete István Tüskevárának bölcs Matula bácsija, aki méltó párja Robinson Crusoe-nak. A könyv a nádasokkal kapcsolatos életviteli ismereteket ad. Megtanít arra, hogyan kell élni, tenni, ahogy a környezet megköveteli.
A külhoni szerzők mindenképpen az amerikai KATONAI szabályzatot veszik alapul. Ez a bibliájuk, számunkra azonban nem nagyon használható. A magyar „Bushcraft” kiadványt katonák írták, ami nem véletlen, hisz a mozgalom a katonai túlélésből született. Ennek története pedig mégiscsak Amerikába nyúlik vissza, a gyarmati háborúk idejére.
Sok jó példa kínálkozik a történelemből is. Az Északi-sark angol kutatói először lenézték az inuitok fókabőr ruháit – egészen addig, míg a saját gyapjúruháikban meg nem fagytak, és a sózott marhahústól skorbutot nem kaptak. A természet parancsa így szól: alkalmazkodni kell. A nagy példakép, Archie, a Szürke Bagoly prémvadászként kezdte, tíz évet élt az indiánok között, és megtért: a hódok nagy védelmezője lett. Övén mindig ott volt egy Bowie kés, melyet bal oldalán, ferdén viselt. Ez a legjobb hordmód a túlélőkés gyors elővételére...
