Nincs, ki nem ismeri – az eredeti receptet azonban kevesen tudják. Mi a történetével együtt azt is közreadjuk.
A leghíresebb amerikai étel!
A mendemonda szerint részeg tivornyázóknak köszönhetjük a Cézár-saláta receptjét. A mexikói Tijunában született 1924-ben, az amerikai alkoholtilalom idején. A határmenti városka akkoriban népszerű bulivárosnak számított, itt üzemeltették vendéglőjüket az olasz származású Cardini-fivérek. Egy forró éjszakán (épp a Függetlenség napján, július negyedikén) vad tivornyázók állítottak be hozzájuk – és harapnivalót követeltek. Állítólag a walesi herceg is köztük volt, mások szerint csak fényes hollywoodi sztárok: erről ma már semmi biztosat nem lehet tudni. Tény viszont, hogy szakács uramnak a kamrában nem maradt semmije, így Cesare Cardini a maradékokból dobta össze a salátáját, egyenest a vendégek asztala mellett. Csaknem száz év elteltével már mindenki kicsit másképp emlékszik arra, hogy pontosan milyen is volt az „eredeti” recept.
A leghitelesebbnek Julia Child, a népszerű amerikai tévés szakács receptjét szokás tartani. Julia Child gyerekkorában egy családi nyaralás alkalmával maga is járt a Cézár-saláta megalkotójának, Cesare Cardininek az éttermében. Elmondása szerint a vendéglős az asztaluk mellett állva készítette el a salátát – és Cardini nagyívű, teátrális mozdulatai legalább olyan fontos szerepet játszottak benne, mint maguk a felhasznált alapanyagok.
Tudni kell, hogy egy umamiban kifejezetten gazdag fogásról van szó (a parmezán, a szardella, a tojássárgája vagy a Worcester-szósz is tartalmazza ezt a természetes ízfokozót). Aminek viszont semmi keresnivalója nincs a Cézár-salátában: az a főtt tojás, a kukorica, az uborka, a gomba. Húsok (csirke, szalonna) vagy tenger gyümölcsei kizárólag extra feltétként kerülhetnek rá, az eredeti recept ezeket nem tartalmazza. A saláta legyen római! Cardini csak a belső, egyszerre zsenge és ropogós salátaleveleket használta fel, amiket nem tépkedett össze, hanem egyben kerültek a tálba.
Készítése:
A torzsáról lefejtett salátaleveleket mossuk meg, majd papírtörlővel itassuk fel a nedvességet róluk, maradjanak tehát egyben a levelek. Fejenként kb. 6-8 darab salátalevéllel számoljunk. Az öntetet csak közvetlenül a felszolgálás előtt adagoljuk a levelekre, ne áztassuk el őket. A krutonban az a jó, hogy bármilyen kenyérfélét felhasználhatunk hozzá. A kenyeret – kiflit, zsömlét – felkockázzuk, majd egy serpenyőben kis olajon aranybarnára pirítjuk, sózzuk-borsozzuk. Julia Child fokhagymás krutonnal készítette. Mivel a fokhagyma könnyen odaéghet, ezért az egészen apróra szelt fokhagymát olajon csak nagyon röviden megfuttatta, majd a fokhagymát kivette a serpenyőből. A kenyérkockákat ezután a fokhagymával átitatott olajba forgatta bele.
A Cézár-öntet
Az öntetet illetően nagy különbségek vannak az egyes receptek közöt. Cardini lánya egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy szardella nem is szerepelt az eredeti salátában. Édesapja ebből az igencsak megosztó, erőteljes ízű és illatú összetevőből beérte annyival, amennyit a hozzáadott Worcester-szósz eleve tartalmazott. Ma már nehezen képzelhető el nélküle az „igazi” Cézár-saláta!
A klasszikus receptben szó sincs majonézről, bár annak legfőbb összetevői – olaj és tojás – megtalálhatók benne. Cardini magát az öntetet is a vendég asztala mellett, egy nagy fatálban készítette el... A tojásból és az olajból nem készített emulziót, csak lazán összekeverte. (Egy nagyobb gerezd megtisztított fokhagymát alaposan törjünk szét egy nagy tál alján. Ha szardellával készítjük a salátát, a fokhagyma mellett nyomkodjuk szét alaposan az olajtól lecsöpögtetett filét. Ezután következik egy fél citrom leve, az olívaolaj, egy evőkanál Worcester-szósz, valamint só és frissen őrölt bors. Ízletesebb és mutatósabb, ha reszelés helyett parmezánforgácsokat szórunk a tetejére.)
Érdekesség, hogy kezdetben még evőeszköz sem járt a salátához: a leveleket úgy helyezték el a tányéron, hogy a végüknél könnyen meg lehessen fogni őket. A bőséges öntet miatt azonban később elkerülhetetlen volt a villa. Julia Child szerint feltalálója, Cardini a nyers tojássárgáját magára a salátalevelekre ütötte rá, majd egy fogóval alaposan összeforgatta őket. Ám a bevett készítési mód szerint a tojást is az öntet többi összetevőjéhez adjuk, majd ebbe forgassuk bele a salátaleveleket.
Hozzávalók 2 adaghoz:
1 nagyobb fej római saláta belső levelei, 2-3 gerezd fokhagyma (az öntethez és a krutonhoz is), 0,5 dl olívaolaj + a kruton pirításához, 1 db L-es tojás, 2 nagy szelet kenyér a krutonhoz, 4 db szardellafilé, lecsöpögtetve, fél citrom leve, 1 evőkanál Worcester-szósz, só, bors parmezán, ízlés szerint.
Sokan ki nem hagynák belőle a szardellát: ez a plusz, az úgynevezett ötödik íz.
Az amerikai klasszikus egy modern változatát adjuk közre, melyet Czucz Péter kreatív séf (Gelle) készített.
Hozzávalók 2 személyre:
2 csirkemell, 1 fej római saláta, 6-8 darab cherry paradicsom, 3-4 db sózott szardella, 1 tojássárgája, fél citrom, 2 dl olaj, 1 ek. tejföl, 1 ek. parmezán, só, bors.
Keverőtálban a szardellát összetörjük klopfolóval, hozzáadjuk a tojás sárgáját, ezt jól összekeverjük. Keverés közben citromlevet adunk hozzá és lassan hozzácsepegtetjük az olajat. Fontos, hogy az egész egy sűrű masszává váljék, ez lesz az öntetünk. Legvégül hozzákeverjük a tejfölt és a reszelt parmezánt. (Péter kézműves, kilenc hónapos érlelésű tehénsajttal dolgozik a Cheessiotól, Alsószeliből.) Karakteres ízt ad a salátának. Végül ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A szardellát nem kell eltúlozni, pár szelet pikantériát kölcsönöz a salátának. Más hallal nem javasolt, túlzottan érezhető lenne. A salátából érdemes a klasszikus nagy fejet beszerezni, és nem a bébi verziót! A nagy levelek sokkal finomabbak és ropogósabbak, ami fontos. Kisebb kockákra vágjuk a salátaleveleket, a paradicsomokat félbevágjuk, és a tetejére parmezánt vagy hosszú érlelésű házi sajtot szeletelünk. Ráöntjük az öntetet, és sült csirkemellel tálaljuk. Szabadtartású tanyasi csirke kicsontozott, bőrös mellét sütjük meg egészben sóval és borssal fűszerezve, amit tálaláskor 4-5 szeletre felvágunk. Lehet hozzáadni pirított zsemlekockát, gressinit, de anélkül is tökéletes.
–ando–
