Mivel és kivel játsszon a gyermek? A szakértők szerint csak úgy fejlődik a picik belső világa, ha hagyjuk őket egyedül is játszani. Például úgy, hogy a kezükbe nyomunk egy csendeskönyvet.
Csendeskönyvet a baba kezébe!
Hogy ki volt az ötletgazda, nem tudjuk, de a csendeskönyvek neve találó. A játékos foglalkoztató könyvecske kézzel lapozható. Egész pici babáknak, de kisiskolásoknak is ajánlják. Kiválthatjuk vele a tableten nézett meséket, a bennük használt csatok, tépőzárak, cipzárak fejlesztik a finommotorikát, a kéz és szem koordinációját, koncentrációra és kitartásra tanítanak. Ezért a füleki Nagy Varga Nikolett sem az internetről rendelt játékot a kisfiának, hanem saját maga látott neki elkészítésének. Csendes textilkönyveivel ma ő a környék varázskezű anyukája!
– Mikor és hol ismerkedtél meg a textilkönyvvel?
– Kirándultunk a hegyekben, és az egyik barátnőm kisfiának volt ilyen csendeskönyve. A fiamnak nagyon megtetszett, és egész idő alatt csak a könyvecskével foglalkozott. Otthon elhatároztam, hogy én is beszerzek valami hasonlót. Miután végigböngésztem a netet, úgy döntöttem, inkább megpróbálkozom saját kezűleg gyártani egyet. Pedig előtte sosem voltam egy „Csináld magad!” emberke, ám rájöttem, hogy a fiamat én ismerem a legjobban, én tudom a legjobban, hogy mit szeret, mi a kedvenc színe, melyik autót szereti. Azóta már a harmadik könyvén dolgozom. Ahányszor csak felvarrom a nevét a borítóra, nagyon elérzékenyülök: úgy érzem, a legjobbat adom neki, ami adható.
A fiamat én ismerem a legjobban, én tudom a legjobban, hogy mit szeret, mi a kedvenc színe, melyik autót szereti.
– Mikor kezdtél másoknak is csendeskönyvet gyártani?
– Nálunk a környéken nem igazán ismerik ezeket a textilkönyvecskéket, emellett elég drágák. Szlovákiában „Piqipi” néven váltak híressé, viszont ezek nem kézzel varrottak. Ám én úgy tartom, a kézműves munkának nincs párja! Gyártás előtt mindig összegyűjtöm az infókat a megrendelőtől, hogy milyen idős a gyermek, milyen játékokat, állatokat, színeket szeret, mi köti le a figyelmét, majd utána eleresztem a fantáziámat. Fontos a változatosság! Először tervrajzot készítek, majd megveszem a hozzávalókat. Utána méretre vágom az anyagot, kimosom, kikeményítem, s ezután jön a neheze: kivagdosni, kiszabni a figurákat és a díszítéseket. Gombokat cipőfűzőket, patentokat, cipzárt minden könyvbe teszek. Amúgy a könyv 1 és fél éves kortól 6 éves korig fejleszti a kézügyességet: addigra a gyerek már önállóan meg tudja kötni a cipőjét.
– Milyen eszközök szükségesek egy csendeskönyv elkészítéséhez?
– Az alapanyag nem olcsó mulatság, nem beszélve a szerszámokról. Elsősorban egy jó tűre van szükség meg egy gyűszűre, hímző- és varrócérnára, ollóra, különböző vágóeszközökre, varrógépre (bár én varrógépet nem használok), lyukasztóra, ragasztópisztolyra, patentozókészletre. Filc, nemez, esetleg „freezer” papír is kell a másoláshoz, az applikáció készítéséhez, de a lapok összefűzéséhez is be kell szerezni a kellékeket, a rögzítőfogót. Nekem már komplett szerszámos ládám van, a férjemtől kaptam. A házban mindenhol díszekbe botlunk, főképp a konyhában, mivel ott szeretek dolgozni – és Máté fiam szobájában is, mert ami megtetszik neki, azt hamar „lenyúlja”.
– A kisfiad mennyire hagy dolgozni?
– Egy könyvet egy hétig tart elkészíteni. Máté fiam még csak 20 hónapos, ezért csak akkor tudok dolgozni, mikor alszik. Ő a tesztalanyom: nézegeti a lapokat, motyog felettük, ügyeskedik velük. Az egész család kiveszi a részét a munkából. Mindig a férjem fűzi össze a könyvecskéket, mivel ehhez férfierőre van szükség. Anyum óvónő, szakértője a kézimunkának: ő is sok jó tanácsot ad.
– A jövőben szeretnél ezzel komolyabban is foglakozni?
– El tudnám képzelni, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Jó érzés az anyukáknak és a gyermekeknek örömet szerezni.
Varga Henrietta * Fotó: Schnelczer Zoltán
