Száz éve született G. N. Hounsfield (1919-2004) angol elektromérnök, akit a tudománytörténet-írás a számítógépes rétegvizsgálat, vagy közismertebb nevén a komputertomográfia, azaz a CT atyjaként tart számon. Nem orvosként kapott 1979-ben (megosztott) orvosi Nobel-díjat a komputertomográf kifejlesztéséért. 1951-től volt annak az EMI nevű vállalatnak a kutatója, amely – többek közt – a Beatles felvételeit is kiadta. 1973-ban írta le azt az új technológiát, amely pár év alatt forradalmasította a betegek radiológiai/röntgen vizsgálatát – elősegítve emberek millióinak hatékonyabb gyógyítását.
Természetesen nem Hounsfield érdemeit kívánjuk méltatni írásunkban, csupán centenáriumát felhasználva hívjuk fel a figyelmet egy kevésbé ismert veszélyre. A hetvenes években az orvostudományba bevezetett CT-diagnosztika rövidesen rutinvizsgálattá, keményebben fogalmazva, „divatos” vizsgálattá vált. A betegek ugyanis hamar rájöttek arra, hogy a CT többet „tud”, mint a sima röntgenvizsgálat. Amíg pl. a koponyaröntgen csak a koponya csontjait képes láthatóvá tenni, és a csontok által határolt üregben zajló gyulladásos vagy rosszindulatú folyamatokra csak „homályosan” utal, addig a CT élesen körvonalazza a lágy, nem csontos szövetek elváltozásait is. Ez kétségtelenül óriási előnye a CT-vizsgálatnak, hiszen lehetővé teszi pl. az agydaganat korai diagnosztizálását, ill. a daganat műtéti eltávolítását követően az esetleges kiújulás gyors felismerését. Érthető tehát a laikus beteg „sürgetése” a CT elvégzésére bármilyen „gyanús” panasz, tünet esetében. Nem kívánja végigjárni a bajmegállapítás (diagnosztika) bevált állomásait – vizsgálat a körzetinél, szakorvosnál, vérvétel, hagyományos képalkotó vizsgálat (röntgen, ultrahang, azaz szono) – hanem azonnal CT-t „követel”. Ismétlem, emberileg ez megérthető, ám orvosilag nem mindig indokolt és főleg nem kockázatmentes. A mindent számokkal mérő amerikai kutatók pl. kimutatták, hogy az USA-ban végzett összes CT-vizsgálat egyharmadában ez a típusú vizsgálat orvosilag felesleges volt. A fő gondot természetesen nem a „feleslegesen” kidobott anyagiak jelentik, hanem az − a laikusok körében kevésbé tudatosított − tény, hogy a CT ugyanúgy ionizáló sugárzás, mint a klasszikus röntgen. Vagyis a nem indokolt, felesleges CT fokozza a beteg sugárterhelését. Az ionizáló sugárzás pedig az összetett daganatképződés egyik fontos tényezője. Hatására a sejt örökítőanyagában, a DNS-ben mutációk (változások) jöhetnek létre, amelyek egy-egy rákos folyamat elindítói lehetnek.
Testünket állandóan éri az ún. természetes háttérsugárzás. Ehhez járul hozzá a diagnosztikus röntgensugárzás, amely fokozza a rákkockázatot. Fontos tudni azt is, hogy nincsen biztonságos sugárdózisszint: akár a legkisebb dózis (adag) is beindíthat egy rosszindulatú folyamatot. Különösen érvényes ez a gyermek- vagy fiatalkorra. Ne menjünk tehát CT-vizsgálatra? De menjünk, ha oda szakorvos küld, vagy az egyéb, nem ionizáló sugarakat használó módszer (pl. ultrahang) nem elég a baj okának kiderítéséhez. Vonatkozik ez a tanács a rákbetegség gyógyítása utáni, a beteg további sorsának követésére szükséges CT-vizsgálatokra is.
Dr. Kiss László
