Prémus Marianna elsőképp a fényvédőt ajánlja. Fehér bőrrel tér haza a nyaralásaiból, ezt persze régen mindenki furcsállta, ő pedig okította a környezetét: „Meglátjátok, nekem nem lesznek pigmentfoltjaim!” (Nevet.) Szereti a Neostrata márkát – s igen, egy pici botoxa is van. (Hogy a páciensek lássák, az nem ördögtől való.)
Mezoterápiát is alkalmaz, retinolos peelinget, valamint feszes napi rutinja van, amelyből nem enged. Soha nem alszik el sminkben, hajnali ötkor is lemossa. Problémás bőrre nagyon ajánlja a Geek & Gorgeous magyar márkát, kiválóak a hatóanyagaik.
Ám ami az egyik bőrnek kedvez, a másiknak nem biztos! Nagy divat például ma a tízlépéses rutin, viszont a sok hatóanyaggal könnyű periorális dermatitiszt, bőrgyulladást előidézni. „Ajánlott egy gyengéd lemosó, én ebből is a Geek & Gorgeoust használom. Reggel C-vitaminos szérumot teszek fel a ragyogó bőrért, de jó a pigmentfoltok megelőzésére is.” Hidratálókrémből kedvence a La Roche-Posay intenzív hidratálókrémje, este retinolos szérumot is használ. Mint mondja, fényvédőből elég a 30-as, alapozója a Dior Forever Skin Glow, kedvencei a Frederic Malle parfümök.
Bőrgyógyász, orvos esztéta és plasztikai sebész: mi a különbség?
A bőrgyógyászat autoimmun betegségeket, allergiás reakciókat, fekélyes lábat kezel. Az orvosi esztétika a szépség oltárán áldozik: arcfiatalítást, lézeres és injekciós terápiákat végez, kinövéseket, pigmentfoltokat, zavaró hajszálerecskéket tüntet el. A plasztikai sebész pedig szikével dolgozik; arcemelést (faceliftet), orrkorrekciós műtétet végez és így tovább.
Nem tovább!
A hialuronsavas kezelés vagy a szájfeltöltés kimondottan az orvos esztéta feladata. A kozmetikus a felhámnál megáll, tovább nem mehet, minden más az orvosi esztétika terepe. A lézeres vagy injekciós kezelés ugyanis kockázattal is járhat. Botoxot csak orvos szúrhat, tűvel dolgozni felelősség. A hialuronsavas injektálásnál eret érhet a tömény gél, aminek rossz vége is lehet. (Az orvosnál ezért mindig van egy speciális enzim, amelynek saveloszlató hatása van.) Annak is szomorú következménye lehet, ha a páciens orvost vált, mert például nagyobb szájat akar, és a másik orvos más készítményt fecskendez be, ennek következtében a sav becsomósodik.
Akkor jó a kezelés, amikor nem látjuk, hogy megtörtént. A jó orvos esztéta ma csodákra képes. Vigyázni kell persze, mert a törekvés, hogy a női szépséget túlnövesszük az emberi határokon, akár betegségekbe, függőségbe is kergethet bennünket. A nő azontúl nem lesz elégedett azzal, amit a tükörben lát.
Szúr és tölt
„A nők felelőssége, hogy kihez fordulnak, hiszen egyszerű megvenni a különféle töltőanyagokat. Ma már mindenki szúr és tölt képzettség nélkül. A gyógyszergyártó cégeknek ez profitot hoz, minél többet el akarnak adni a termékekből. Nekik nem számít, hogy ki szúrja be a botoxot” – mondja Marianna.
Az arcon minden mindennel összefügg
Jó példa erre az orr és száj közti redő: régen a ránc alá fecskendezték be a hialuronsavat. Ma megkeresik, hogy mitől alakult ki a ránc. Fontos a kezelést megelőző konzultáció, anélkül esetleges megoldások születhetnek. Ma az orvosi esztétika azt mondja: hamarabb is el lehet kezdeni a botoxkezelést, nem kell vele megvárni a negyvenéves kort. Főleg a szemkörnyék és a homlok ráncosodik, a ráncok fixálódnak, töréseket hoznak létre a bőrben, s később már nem lehet kiradírozni őket.
Miért negatív a botox megítélése?
Mert az emberek csak a rossz munkát veszik észre, a mimikától megfosztott arcot, a túltöltött szájat. A jó munka láthatatlan: az a jó beavatkozás, amelyik megőrzi az arc karakterét.
Prophilo
A kezelést Marianna ajánlotta a szlovák orvos esztéták figyelmébe (tanácsára Hasová doktornő vezette be elsőként Szlovákiában). A Prophilo akkor már Magyarországon nagyon közkedvelt volt, elsősorban az arcon, a nyakon, a dekoltázs területén és a kézfejeken alkalmazták.
Abban különbözik a piacon levő hialuronsavas töltőanyagoktól, hogy az injektálást követően azonnal elkezd terjedni a bőrben, így pár pontnyi (oldalanként öt-öt) szúrással az egész arcot kezelhetik. Ráadásul mélyebben hidratál, és hosszabb ideig kitart.
SOK MARIANNÁHOZ HASONLÓ ORVOSNŐRE VOLNA SZÜKSÉG
Sok Mariannához hasonló elszánt orvosnőre volna szükség, aki szó szerint reggeltől estig dolgozik, miközben képezi magát, minden szerepének eleget tesz (hisz férjhez is ment, levezényelte álomesküvőjét). Közben nem beszél szerepkonfliktusról, pedig a karriert és minden egyebet tizenvalahány év alatt lezavarni csak hatalmas elszántsággal lehet.
A nő törekvése, hogy kitolja egészsége és szépsége határait. Ebben segít az orvos esztéta és a bőrorvos. A végén mindig a saját arcunkat kellene megtalálni. Persze otthon is sok mindent meg tudunk tenni, hidratálhatunk, szérumokkal támogathatjuk a bőr védelmi rétegét – de egy bizonyos kor után már ez kevés. Minden olyasmire, amin ezek nem segítenek (mint például a pigmentfoltok), speciális megoldásokat kell keresni: lézeres, IPL-kezeléseket, melyek-hez érdemes szakember segítségét kérni. A ránckezelés is ide tartozik, mert az idő kerekét visszafordítani csoda krémekkel nem lehet.
Prémus Marianna bőrgyógyász szakorvosként és orvos esztétaként is dolgozik. A szép nádszegi lány gyermekkori álmát éli.
Miért nem kap nálunk elég figyelmet a bőrgyógyászat? Szlovákiában az állami ellátásban is nagy szükség volna jó bőrorvosokra, mert a bőrgyógyászat szó szerint gyermekcipőben jár. (Marianna nem véletlenül indult Prágába tanulni.) Na és miért fontos, hogy kizárólag orvosi kéz végezze a szépészeti beavatkozásokat? Ezekre a kérdésekre ad választ Marianna, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy arcunkat ne bízzuk rá akárkire.
– Hogyan lesz valakiből orvos esztéta? Egyáltalán hol hallottál először arról, hogy létezik ilyen szakma?
– A tévében. Tízéves lehettem, amikor láttam egy riportot a sztár bőrgyógyásszal, Lisa Aaronnal, aki nagyon sok híresség arcát kezelte. Annyira megtetszett, amit láttam, hogy ott és akkor eldöntöttem: én bizony ezzel szeretnék foglalkozni. A következő löketet az adta, hogy tinédzserkoromban gondjaim akadtak az aknéval – orvostól orvosig jártam. Elhatároztam hát, hogy ha ennyire nincs, aki rajtam segítsen, akkor majd én fogok magamon segíteni.
– A családban volt orvos, aki inspirált vagy segített?
– Nem volt orvos a családban, ennek ellenére az egész család támogatott. Galántára jártam a Kodály Zoltán Gimnáziumba – egyébként nagyon szerettem fogalmazásokat írni, megfordult a fejemben, hogy inkább újságíró leszek. Végül az osztályfőnököm segített dönteni, aki kijelentette: egy orvos is írhat jó cikkeket! Vagyis ha az egészségügyet választom, az írásról sem kell feltétlen lemondanom. Felkészítőre nem jártam, segítettek az iskolai szemináriumok. A negyedik évem ezért úgy nézett ki a gimnáziumban, hogy heti kilenc kémiaórám és kilenc biológiaórám volt. Oktatómnak, Veres tanárnőnek nagyon sokat köszönhetek: emberesen felkészített.
A prágai Károly Egyetemre jelentkeztem, mert tudtam, hogy ott nagyon jó a képzés. B tervként beadtam a jelentkezésemet máshova is, de úgy indultam Prágába, hogy Pozsonyban már sikerrel jártam. Szerencsére Prágában is.
– Nehéz ma bőrgyógyászként elhelyezkedni?
– Sajnos nehéz, főként Szlovákiában. Hat év az egyetem, éjt nappallá téve tanultam. Utána különböző kórházi osztályokon, sebészeten, belgyógyászaton, intenzív osztályon, nőgyógyászati osztályon szereztem gyakorlatot, majd ambuláns szakrendelésen. A speciális szakgyakorlatot mindig a választott szaknak megfelelő kórházi osztályon kell tölteni. S már a témánknál is vagyunk: nálunk kevés a bőrgyógyászati klinika, így oda nehéz bekerülni. Csehországban ebben előrébb járnak. Nekem kimondottan szerencsém volt, így rohamléptekkel sikerült négy év alatt attesztálnom, de ez ritkaságszámba megy. Voltak olyan hónapok, amikor azért fizettem, hogy ingyen dolgozhassak. Emellett Szlovákiában hiányolom a bőrgyógyászati sebészetet; szerintem ott érezném magam a legjobban. Ha Budapesten vagy Prágában melanomát vagy anyajegyet távolítanak el, akkor végeznek szövetpótlást. Nálunk ilyesmit csak a plasztikai sebész csinál.
