Amit a férfiak sosem fognak megérteni… miért ülünk három órát a fodrásznál? A fodrásznál, aki életünk egyik legfontosabb szereplője. Nem mindegy ugyanis, mit látnak mások, ha ránk néznek.
Hiába vagyunk okosak, sőt, hiába divatos az új ruhánk: ha nincs rendben a hajunk, nem érezzük magunkat jól a bőrünkben. A helyes, arcunkra, egyéniségünkre „ rímelő”, divatos frizura kiválasztása nem egyszerű feladat – kell hozzá egy jó fodrász. A jó fodrász ezért igazgyöngy, igazi kincs, viszonyunk vele mély és bizalmas.
Jókai Andrea (40, Dunamocs) és fodrásznője, Szász Mária (60, Bátorkeszi)
Andrea: – Több mint tíz éve Marika a fodrásznőm. Hogy miért éppen ő? Mert megbízom benne, jó fodrász, és megbízom benne mint emberben. A frizurámat ritkán változtatom, az én alkatomhoz a rövid, sportos illik. Ha mégis „újrarendezés” van, akkor azt megbeszéljük. Tetszik, hogy végtelenül tapintatos. És a végeredmény mindig jó! Az évek során majdnem baráti lett a kapcsolatunk. Ha nincs nála más, bizony alaposan kibeszélgetjük magunkat. Tudom, hogy a tőlem hallottakat nem adja tovább – soha nem pletykálkodik. Ha arról van szó, tanácsot is ad, mert sokat látott-hallott, van tapasztalata. Határozott, de soha nem akar meggyőzni, vagy a lelkemre beszélni. Rajtam múlik, mit fogadok meg a jó tanácsból.
Őszintén szólva: kikapcsolódni járok hozzá, „kisimulni”. Ha mindenből elegem van, beülök az autóba, és irány Bátorkeszi, a fodrászszalon. Nem érdekel, hogy néha három órám is rámegy. Testben és lélekben megújulva térek haza.
Mária: – Hatvanéves vagyok, és kis kitérővel harminc éve dolgozom a szakmában. A vendégek elsősorban a Komárom–Párkány közti településekről – Dunamocs, Dunaradvány, Karva, Marcelháza, Madar, Köbölkút, Kisújfalu – járnak hozzám. Ennyi év alatt az ember rengeteget megtanul a szakmáról – és az emberi természetről. Először mindig ki kell találni, milyen frizura illik a kliens személyiségéhez. Mikor valaki először jön hozzám, megfigyelem az öltözködését, a stílusát, a hanghordozását, a kommunikációját, mert hiába áll jól valakinek egy konty, ha az ő karakterével nem tudná viselni. Sokszor le kell a vendéget beszélnem a megálmodott fazonról. Előre tudom, a végén nem lesz elégedett, csak ő még nem tudja, s ettől olyan nehéz az egész. A mi szakmánk olyan, hogy trendek jönnek-mennek, fejlődni kell, ezért gyakran járok továbbképzésre, sőt, szívesen tanulok a volt tanítványaimtól is. Nem rivalizálok, arra törekszem, hogy az ismerős fodrásznőkkel jó viszonyban legyek, mert tanulhatunk egymástól.
Jókai Andrea (40, Dunamocs) és fodrásznője, Szász Mária (60, Bátorkeszi). ,,Nem csak jó fodrász. Megbízom benne mint emberben is. Andreával egy húron pendülünk, olyan nekem, mintha a lányom volna."
Marika Bachorecová (22, Ógyalla) és fodrásznője, Reni Bratková (34, Ógyalla)
Marika: – Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a fodrásznőm családtag: Reni az unokatesóm. Ráadásul nem akármilyen szakember: állítom, hogy a környék legjobbjai közé tartozik! Ezért nincs problémám, ha váltani szeretnék, esetleg alkalomra, esküvőre, bálba vagy színházba készülök.
Mindig kéznél van, és mindig remekel. Mindig szuper hajat készít – valami mást, de mindig tökéleteset. Nekem sosem kell agyalnom: ő kitalálja helyettem, és tökéletes frizurát fésül. Egyébként én vagyok az állandó modellje...
Reni: – Szerencsés vagyok Marikával: ha bemutatóra megyek, elég egy-két nappal előtte felhívnom, mire ő csak ennyit mond: Neked ne mennék el, Reni? Ez a bizalom jólesik. Szeretem a személyiségét, neki soha nem készítenék extravagáns frizurát – a finom bájához nem illene. A szakmában eltöltött 15 év alatt sikerült elérni az egyik álmomat: a Wunderbar márka szlovákiai és csehországi képviselője vagyok. 150 jelentkező közül választottak ki. Beiskolázok: fodrásznőket tanítok a hajfestés legújabb trükkjeire.
– Magammal viszem Marikát is, és a „fején” bemutatom, hogyan kell fésülni a frizurát. Gyallai szalonomat sokan látogatják Pozsonyból, Nyitráról. A vendégeim nem sajnálják az időt és a pénzt (egyébként még mindig olcsóbb vagyok, mint egy fővárosi szalon). Igazság szerint szabad kezet adnak: egyszerűen beülnek a székembe, elengedik magukat, és azt mondják: Te tudod, Reni, te vagy a szaki! Hogyan sikerül kialakítani velük ilyen jó viszonyt? Mosollyal és jókedvvel. Én nemcsak a „fejet” látom, amellyel dolgozni kell, hanem az embert is. Szeretek viccelődni, sokat nevetni, ami belülről jön, én ilyen vagyok. Ha a vendég kipihenve, jókedvvel, tökéletes külsővel távozik, az az én lelki jutalmam, az adja nekem az energiát.
Marika Bachorecová (22, Ógyalla) és fodrásznője, Reni Bratková (34, Ógyalla). ,,Mindig kéznél van – és mindig remekel. A nők beülnek a székembe, elengedik magukat, és azt mondják: Te tudod, Reni, te vagy a szaki!"
Hideghéty Mónika (33, Dunaszerdahely) és fodrásznője, Kún Erika (29, Dunaszerdahely)
Mónika: – Három és fél éve találtam rá Erikára, azóta csak hozzá járok, és eszemben sincs mást keresni. Egy jó frizura a legtöbb nő számára alapvetés. Ha rendben van a külsőnk, javul az énképünk, amitől megnő az önbizalmunk, egyszóval: a kígyó körbeér. Szeretem a változást, az extravagáns megoldásokat. Voltam már szőke, barna, vörös, hosszú és rövid hajú... Erika mindig kitalál nekem valami újat, valami mást, és a végeredménnyel mindig elégedett vagyok! Arról nem beszélve, hogy szalonja valóságos találkahely, ahol pezsgő társasági élet folyik.
Tudom, hogy nála biztosan összetalálkozom egy-két jó baráttal. Megbeszéljük a napi híreket, kicsit „kibeszéljük” magunkat is, kivel mi történt mostanában; értesülünk a legújabb pletykákról, és közben nagyokat nevetünk. Szerintem ez a legtöbb, amit egy jó szalon nyújthat.
Erika: – Gyerekkori vágyam volt, hogy fodrásznő legyek. Szüleim egyfajta szeszélynek tartották, és gazdasági szakirányt jelöltek ki számomra. El is végeztem a középiskolát, 20 évesen azonban a sarkamra álltam, és követtem azt, amit a szívem diktált. Átképeztem magam fodrásznőnek. Kilenc éve dolgozom a szakmában, saját szalonom van. Ma már a szüleim is örülnek, és persze én a legjobban, hiszen a munkám egyben a hobbim is. Ha valakire ránézek – szakmai ártalom –, mindjárt azt lesem, milyen a frizurája, kéne-e rajta változtatni, és ha igen, mit. Minden egyes ember más, mindennap új kihívásokkal találkozom. De pont ezt szeretem benne, a kreativitást. Mónika az egyik kedvenc vendégem. Engedi, hogy kísérletezzem vele és rajta. Ezt nem mindenki szereti, de ő kimondottan igényli. A vendég öröme az én jutalmam. A mi szakmánkban az a jó, hogy a végeredmény mindjárt látható.
Hideghéty Mónika (33, Dunaszerdahely) és fodrásznője, Kún Erika (29, Dunaszerdahely). ,,Voltam már szőke, barna, vörös, volt már hosszú és rövid hajam. A mi szakmánkban az a jó, hogy a végeredmény mindjárt látható."
Kósikné Vankó Tünde (32, Sávoly) és fodrásznője, Varga Évi (25, Fülek)
Tünde: – Évike megnyerő ember, úgy érzem, bármikor számíthatok rá. Nyolc éve járok hozzá szépítkezni. Kiskora óta ismerem, ráadásul nem messze, pár háztömbnyire lakott tőlünk. Mikor elvégezte az iskolát, tettem vele egy próbát, és már az első nyírás után tudtam, hogy ő lesz az én nagybetűs Fodrászom. Türelmes volt velem: akkoriban szültem meg az első gyermekemet, Rékát, és szoptató anyukaként nehéz volt bármit is percre pontosan betervezni. Ennek ellenére elvállalt, sőt házhoz jött, és többnyire két szoptatás között vágta le a hajamat. Ezért máig hálás vagyok. Ma mindkét gyermekem haját, de a férjemét is ő vágja. Mindig ő ajánl új fazont, és mindig a maximumot próbálja kihozni a hajamból.
Bizalmaskodni nem bizalmaskodom vele, talán, mert tartózkodó alkat vagyok. S bár néha jólesne kibeszélni a gondjaimat, de úgy gondolom, ő a fodrászom, és a hajamat, nem pedig a problémáimat viszem hozzá kitupíroztatni.
Évi: – Azért is szeretem a szakmámat, mert szeretek beszélgetni. Általában a női klienseim a nyitottabbak, a férfiak nem igazán, bár náluk a vágás csupán pár percig tart. A „felütés” a vendégé, mindig ő dobja fel a témát, én általában hallgatok. A házassági konfliktusok napi témának számítanak a szalonban, nem kevésbé a gyermekvállalás, a családi bajok, de sokszor intim témák is szóba jönnek. A szalonom sok örömet és nevetést, de sírás-rívást és dühöt is megélt már. Ennél a munkánál már csak ezért is fontos a közvetlenség. A kliensek néha csak azért ugranak be kis igazításra, hogy kipanaszkodják magukat, feldobódjanak. A személytelen modor nem vonzza a vendéget. Igazában ezek miatt az emberi momentumok miatt imádom a munkámat.
Kósikné Vankó Tünde (32, Sávoly) és fodrásznője, Varga Évi (25, Fülek). ,,Jólesik, ha kedvesen és mosolygósan ültetnek a műhelyszékbe. A jó fodrász a kliens lelkére is figyel.
