Sokszor csak női olvasóink írnak nekünk, most azonban egy férif ragadott tollat. Méghozzá nem is akármilyen témát boncolgat: szeretne ő is odaférni a háztartási feladatokhoz!
Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Nóra, az átlagnő! Csak gratulálni tudok Önnek az egyik előző számban megjelent cikkéért! Azt gondolom, ezt a gratulációt most nemcsak a saját, de férfi társaim többségének nevében fogalmazhatom meg!
(© Renata Gar)
Köszönöm, hogy leírta azt, amit mi, férfiak már nagyon régóta tapasztalunk a kapcsolatainkban vagy az otthonainkban. Engem kicsi koromtól kezdve kiszolgált az édesanyám. De nemcsak engem, hanem az édesapámat is. Ellentmondást nem tűrően rendelkezett minden helyzetben. Nem engedett a konyhában segíteni, mert az az ő, aztán később a nővéremmel és a húgommal közös birodalma volt. Nem főzhettem még egy teát se, nem porszívózhattam fel, sőt még a szobámban se rakhattam kedvemre rendet.
Muszáj volt utánam összerakodnia, megigazgatnia mindent. Úgy tartotta, hogy a házimunka csak a nők dolga, a férfiak meg járjanak dolgozni, és végezzék el a ház körüli teendőket. Csakhogy mi panelben laktunk, se udvarunk, se kertünk nem volt. Apám elég hamar bele is unt a semmittevésbe, így ha tehette, munka után inkább a kocsmában kártyázott késő estig.
Kamaszként próbáltam lázadni, de anyám ellen nem lehetett. Minden csak úgy volt jó, ahogy ő csinálta. Később a kapcsolataimban is ezt a hozzáállást tapasztaltam.
Szerettem volna segíteni, akár a főzésben, akár más házimunkában, de a párjaim ahelyett, hogy megmutatták volna, mit hogyan kell, inkább megcsinálták maguk. Még akkor is, ha épp hullafáradtan estek haza. Sértő volt, amikor az ajtón belépve azzal fogadtak: már megint mi ez a rendetlenség?! Minek főzöl, ha nem tudsz magad után rendet csinálni? Ilyen és ehhez hasonló dolgokat vágtak a fejemhez. Megalázó volt számomra, hogy ennyire lebecsülik képességeimet, és nem díjazzák a segítő szándékot.
A legrosszabb azonban az volt, amikor vendégségben minden pillanatot kihasználtak arra, hogy mártírságukat hangoztassák. Dolgoznak látástól vakulásig, vezetik a háztartást, és még a párjukról is gondoskodnak! De ki kérte tőlük, hogy áldozzák fel magukat a háztartás oltárán? Köszönöm szépen, de ebből nem kérek! Egy éve egyedül élek, mosok, takarítok magamra, a saját káromon vasalni is megtanultam. Ha pedig kedvem van, jókat főzök magamnak. Kedves Nóra, lenne kedve velem vacsorázni?
Róbert
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
