Fánk a farsang logója! Kérdésünk: hogyan lett a fánkból és a siskából ekkora sztár? A siska mellesleg a szalagos fánk szláv neve, és dagadékot jelent.
A fánk útja
Eredete meglehetősen homályos, de biztos, hogy eleink már az ókorban is ettek fánkhoz hasonló tésztát, amit mézzel kentek meg. Több „legendát“ is olvashatunk a fánk világhódító útjáról. Az egyik ilyen történet a francia királynéhoz, Marie Antoinette-hez köthető. Történt ugyanis, hogy megszökött az udvari álarcos bálról, és elvegyült az utca népe között. Nem sokkal később megéhezett, és egy utcai árustól fánkot vett, ami annyira ízlett neki, hogy felkerült a királyi étlapra. Mikor elpanaszolták neki, hogy a népnek nincs kenyere, ő rávágta: miért nem esznek fánkot? Hiszen annyival finomabb. (Állítólag ezen mondása siettette a nagy francia forradalom kitörését, ahol aztán nyaktilóval neki is a nyakát szegték.)
Egy másik mendemonda izgalmasabb még Marie Antoinette fánkos kalandjánál is: egy durcás bécsi péknéről szól, aki nyers tésztát akart a férje (Krapfen pék) fejéhez vágni. A férj fejét elvétette, ellenben telibe találta a forró zsíros serpenyőt. Így született meg a fánk: szóval, nagy szerencsénk, hogy Krapfenék házassága nem volt éppen mesébe illő... Azt is hallani lehet, hogy mégis inkább Beatrix hozta be a fánkot Mátyás királyunk udvarába. Tehát ha innen nézzük, akkor a fánk akár olasz találmány is lehetett. Amerikába viszont a holland telepesek vitték el még egészben, hogy aztán mi lyukasan kapjuk vissza. Nem volt ez annyira rossz üzlet, mert azóta nálunk is hódítanak a lyukas amerikai fánkok, melyeket az összes elképzelhető ízesítésű mázzal megvásárolhatunk. (Ez a színes donuts.)
És hogy került a lyuk a fánkba? Erről is születtek legendák.
Egy hajóskapitány anyja a 19. század közepén fánkokat sütött, ezek hosszú utakon át kitartottak. Ám a fánkok közepe nem mindig sült át rendesen, ezért a kapitány kilyukasztotta őket. Azt is mondják Gregory kapitányról, hogy azért tett lyukat a fánk közepébe, mert a viharban mindkét kezével a hajókormányt kellett fognia, ezért amíg nem ette, addig a fánkot rátűzte a kormányra.
Akárhogy is történt, a fánk tényleg világhódító útra indult. 1917-ben, miközben az első világháború feldúlta egész Európát, az üdvhadsereg néhány amerikai tagja nekiállt fánkot sütni a francia lövészárkoktól néhány lépésnyire. Végül az akcióba 250 önkéntes kapcsolódott be. A második világháborúban is folytatódott a fánkoslányok munkássága, igaz, ekkor már az amerikai vöröskereszt irányítása alatt. A háború borzalmaira ugyan nem gyógyír a fánk, de talán vitt néhány boldog percet a katonák életébe az édesség. Mi ez, ha nem a fánk diadala?
1920-ban, Adolph Levitt neve alatt, Amerikában megszületett a fánkgép is. Ettől kezdve egyenes út vezetett a fánkgyárakhoz.
A fánk mindenféle formában hódítja az emberek gyomrát. Jó értelemben. Spanyol churros, amerikai lyukas, a berliner fánk, szalagos fánk, Bismarck-fánk... A lényeg ugyanaz: forró olajban sütött tészta, amit édesen fogyasztunk.
Az én kedvencem a házi fánk!
Édesapám farsang alkalmával isteni szalagos fánkot süt, amit édesanyám házi baracklekvárjával koronázunk meg, a tetejére pedig némi porcukrot szórunk. Anno a nagyanyámnál csörögefánkot ettünk: a porcukor úgy bújt meg a tészta redőiben, mint a hótakaró a havas tájon. Gyerekkoromban a farsang egyet jelentett azzal, hogy álarcosbált rendeznek az iskolában, én pedig kedvenc karakteremnek öltözhettem. A fánkot pedig úgy ettem, hogy az államtól egészen az orrom hegyéig porcukros voltam. Ma már a beöltözést a gyerekekre hagyom (majd ők elűzik a gonosz szellemeket), ám egy tányér fánkot biztosan bevágok. Csak azért is, hogy megtiszteljem ezt a fura kis desszertet, amit a róla szóló mesék tettek érdekessé – és az emberi lelemény édessé.
Király Anikó
