Mi a szerelem, és hogy működik a szerelmes agy? Amióta világ a világ, az ember ezekre a kérdésekre próbál választ találni. Igaz, mára sokat fejlődött a tudomány, s az agykutatók is új, friss információkkal szolgálnak nekünk e téren. Például ma már meg tudják magyarázni, hogy a szerelem kezdeti időszakában miért látunk mindent olyan varázslatosnak, és azt is, hogy miért kezdünk kötődni a másikhoz.
Helen Fischer antropológus a szerelmes emberek agyi folyamatait vizsgálja, s egyik előadásában elhangzik, hogy az antropológusok több mint 170 társadalomban megtalálták a romantikus szerelem bizonyítékát, viszont soha nem találtak még olyat, amiben ez nem volt meg. A szerelem a legerősebb emberi érzelem. De valóban létezne a szerelemre tudományos magyarázat?
Szerelemfüggők vagyunk
A szerelem kezdeti időszakában olyanok vagyunk, mint akit kicseréltek: új szokásokat veszünk fel, keveset alszunk, tele vagyunk energiával, könnyebbnek érezzük magunkat, és minden úgy megy az életünkben, mint a karikacsapás: gyorsan, gördülékenyen. Ilyenkor nem ismerünk akadályokat. Az agyban eközben olyan idegi folyamatok indulnak útjukra, melyek hozzásegítenek minket ahhoz, hogy szerelemfüggővé váljunk. A sejtek dopamint termelnek, és eljuttatják azt más agyi területekre is, ami összefüggésben van többek között a motivációval, az akarattal és a sóvárgással. Egyszóval: a dopamin átveszi az agyban az irányítást. Ez a függőség gyakori hangulatingadozásra is okot adhat, hiszen ha a másik nem viszonozza a szerelmünket, rögtön kételkedni kezdünk, féltékenyek leszünk, és bizonytalanná válunk. Ilyen és ehhez hasonló tüneteket produkálunk akkor, amikor szerelmünk 5 perc alatt nem válaszol az üzenetünkre, és máris azt gondoljuk, megcsalt, elhagyott minket, vagy szakítani akar.
A szerelem rögeszméje
Az agyban a dopamin mellett az úgynevezett szerotonin is a szerelemért felel. A kutatások szerint, amint szerelembe esünk, leesik a szerotoninszintünk, s olyan szintre kerülünk, mint a mániákus, rögeszmés viselkedésű emberek, akik nem tudnak nem gondolni a szerelmükre. Ezért van az, hogy valakit szó szerint nem tudunk kiverni a fejünkből. Képesek vagyunk rajongani szerelmünkért, nem vesszük észre hibáit, minden apró-cseprő dolgot elnézünk neki, és minden szavát isszuk, még akkor is, ha éppenséggel teljesen jelentéktelen dolgokról beszél nekünk.
A birtoklási vágy
Olyannyira be tudunk szerelmesedni, hogy a párunkat kizárólag magunknak akarjuk. Össze akarunk olvadni vele együtt a világmindenségbe, hogy aztán együtt lebeghessünk szerelemittasan örökkön-örökké. Az állatoknál is jól megfigyelhető mindez, amikor szerelembe esnek: megtetszik nekik a másik szaga/illata, étvágytalanokká válnak, és megesik, hogy kitartóan ostromolják kiszemeltjüket. S amikor megkapták őt, állandóan mellette járnak-kelnek, s őrzik. Ez az úgynevezett párőrzés. Az embernél ugyanúgy megfigyelhető, hogy az illat mennyire befolyásolja őt a párválasztásnál. Ösztönösen, sokszor észre sem veszik, hogy azokat az embereket keresik, akik az ő számukra „illatügyben” megfelelnek.
A szexuális vágy
Az egyik legjelentősebb hormon, a tesztoszteron befolyásolja leginkább a nemi vágyainkat, mely hormon egy átalakulás során eljut egészen az agyunkig. A tesztoszteron felelős azért, hogy szerelem nélkül is képesek legyünk szexuálisan vágyakozni valaki másra. A szerelem legfőbb jellemzője viszont a vágyakozás. Arra vágyunk, hogy ne csak szexuálisan, de érzelmileg is kielégüljünk.
Miért kötődünk?
Hormonjaink „tehetnek” arról is, hogy a másik emberhez kötődni kezdünk. Az orgazmusnál nemcsak a dopamin, de a vazopresszin és az oxytocin is működésbe lép, mind a kötődéssel vannak összefüggésben. Ha ezek nem kötődnek az agyban egymáshoz, megeshet, hogy az egyik ember iránt gyengéd érzelmeket táplálunk, míg a másik emberhez szexuálisan vonzódunk. Mindez ahhoz vezet el minket, hogy egyszerre több emberbe is lehetünk szerelmesek! Az intimitás, a szexualitás, a közös szerelemben együtt töltött idő azonban mind hozzásegíti a hormonjainkat ahhoz, hogy egyfajta kötődést érezzünk a másik iránt. Nyugalmat találunk párunk mellett, és biztonságban érezzük magunkat, ha hosszú távú párkapcsolat alakul ki az életünkben.
Ha elhagynak...
A kutatók szerint, ha valakit elutasítanak vagy elhagynak, ugyanolyan aktivitást mutat az agya az akarat és a motiváció területén, mintha szerelmes lenne. S miközben az elhagyott fél el szeretné felejteni a másikat, az agya tesz arról, hogy még jobban szeresse azt, aki elhagyta őt. Sőt, ilyenkor sokkal jobban vágyunk arra, amit nem kaphatunk meg, és az is megeshet, hogy többször kockáztatunk a nagyobb nyereség reményében.
Azt szokták mondani, hogy a szerelemre nem szabad várni, mert az úgyis akkor jön, amikor nem akarjuk. Egy fenét! Mindenki imád szerelmes lenni, és úgy várjuk eljöttét, mint a Messiást, mert pontosan tudjuk, milyen hatással van ránk, a testünkre és a lelkünkre egyaránt. Ha tiltakozunk ellene, akkor minket talál meg elsőként, s megcáfolja mindazt, amit addig gondoltunk róla. A legszomorúbb viszont az, hogy a kutatók szerint a színes, pezsgő, szerelemittas időszak úgy egy-másfél évig tart. Megnyugtatásképp viszont azt is hozzáteszik, hogy az ember 25 év kapcsolat után is ugyanolyan szerelmes tud lenni a másikba, mint azelőtt. Mert a szerelem varázslatos dolog...
Derzsi Bernadett
