Mit jelent a mamahotel? Azt, hogy a férfiak nem bírnak elszakadni az anyukájuk szoknyájától, s még harmincévesen is az otthon melegében lubickolnak. Arról azonban vajmi keveset hallani, hogy a nők is ugyanúgy kiélvezik a mamahotel kényelmét, és eszük ágában sincs lelécelni onnan. Ha mégis megtalálják a szerelmüket, és költözésre kerülne sor, nem bírják sokáig a férfi mellett, vagy éppen fordítva: a pasi lép le gyorsan mellőlük... Mi lehet ennek az oka?
Mindenki a „gyerek” körül ugrál
A legtöbb huszonöt feletti lány manapság nem tud rendesen takarítani, nem tud főzni, és fogalma sincs arról, hogy mi az az önállóság. Tisztelet a kivételnek. A mamahotelek nemcsak a fiúk hogylétéről, hanem a fiatal lányok jólétéről is gondoskodnak. Az anyukák ebédet főznek nekik, amit a lányok elvihetnek a munkahelyükre, majd a fárasztó nap után finom süteménnyel várják őket otthon. Naná, hogy a megterhelő munka után kijár nekik az édes pihenés! „Ne csinálj, édes lányom, semmit, csak pihenj! Anya majd mindent megcsinál helyetted!” Az az anya, aki szintén egész nap robotolt. Valamiért úgy érzik, a gyermeküknek ez a kényelem kijár, hiszen az ő életükben hamarabb érkezett a nagy és bűvös felelősségvállalás. „Élvezd csak a szabad és gondtalan életet, amíg lehet!” – mondogatják.
A mágikus feminizmus
A lányok tehát ugyanúgy az anya és az apa nyakán élnek, mint a fiúk. Közben főiskolára járnak, dolgoznak, karriert építenek, vagyis teszik a dolgukat – jó esetben. A különköltözést, persze, manapság az ingatlanárak sem segítik elő. Maximum úgy tudnak a fiatalok lépni, ha összebútoroznak azzal, akiről már régóta ábrándoztak. Viszont ekkor jön a következő felvonás. Mert a nagylányok a feminizmusra fogják, hogy ők nem viszik ki a szemetet, és azt, hogy egy egyszerű rántotta sem megy nekik a főzőlap mellett. „Nemcsak te dolgozol, hanem én is! Ugyanúgy be tudsz vásárolni, ahogy én is. Te is ki tudod vinni a szemetet, és be tudod tenni a mosást, ahogy én is. Sőt, vasalni is megtanulhatnál.” Ekkor a férfi csalódottan konstatálja, hogy a nő se főzni, se takarítani nem tud, vagy csak éppen kifogásokat keres. Mert megszokta, hogy kiszolgálják. Végül a férfi fejet hajt, és „beadja a derekát”, mindenben segít a nőnek, ha kell, kiszolgálja őt, mert szereti. Ám egy idő után mégis a papucs jelzőt vágják a fejéhez, és azt, hogy teljesen elnőiesedett. Jöhet a szakítás.
Túl későn indulunk el
Tény, hogy mindig is a férfiak voltak a későn érők, de most a lányok is kicsit megrekedtek. Még hogy nem lehet rendes pasit találni a környéken?! Hiszen az ügyes, tűzről pattant menyecskékből is hiány van! A nők nem akarnak szülni, mert fényes karrierről álmodnak. Van idő, még van idő! – hajtogatják. Ugyanúgy, ahogy a főzésre is van idő, meg a takarításra meg a különköltözésre is. Pedig ha bátrabbak lennének, akkor sokkal hamarabb szembesülnének az élet nehezebbik, de annál szabadabb oldalával.
Kérd meg a kezem, és gyorsan vegyél el!
Harminc felett aztán mégis jön a kapkodás. A nők akkor kezdenek el gondolkozni, hogy házasság meg gyerek is kell nekik, hiszen ketyeg a biológiai órájuk. S ha ezt eldöntik, akkor aztán beindul a gépezet. A férfi álljon készen gyorsan, gyorsan mindenre: nászra, gyerekre, közös jövőre, hitelre, kertes családi házra. Meg úgy egyáltalán, az együttélésre. Miközben harminc fölött igen nehéz összeszokni, s dúl a harc, hogy ki keres többet, ki megy majd gyesre, és hogy ki fogja pelenkázni a gyereket. Aztán csodálkozunk, hogy a frissen házasodott párok ennyire hamar elválnak...
A megoldás
Ideje felelősséget vállalni, lányok! Csak annyira, mint ahogyan azt ti is elvárjátok tőlünk, férfiaktól. A nő is legyen elkötelezett, felelősségteljes, és az sem baj, ha kicsit házias. Nem baj az, ha sokáig otthon lakik, csak hozzon is magával egy kis hamuban sült pogácsát. Szeretetet, megértést, nőies bájt és türelmet. Hogy aztán meg tudja teremteni az otthon melegét. Mert mi, férfiak tényleg azon vagyunk, hogy megfeleljünk nektek, nőknek, de ideje, hogy végre ti is felnőjetek. Ha ti elkényelmesedtek, mi biztosan még jobban el fogunk. Így azonban elég nehéz lesz közös nevezőre jutni...
Kerekes Áron
