Még ma is darázsfészekbe nyúlunk, sőt társadalmat megosztó tabutéma, ha a gyermekvállalással járó káoszról esik szó.
A női princípiumnak élő „anyafarkasok” egyenesen felháborítónak tartják már e kérdéskör feszegetését is, míg más nők önmagukat meghazudtolva, némán s kötelességtudóan „teszik a dolgukat”.
Amikor tavaly nyáron férjhez ment az egyik legkedvesebb barátnőm, sorra bombázták őt ismerősei a „Na, mikor lesz már gyerek?” kérdéssel, melynek megválaszolása után a kérdezők lepődtek meg leginkább: „Mi nem akarunk gyereket. Van egy menő vállalkozásunk, s be akarjuk utazni a világot.” A 21. századot írva egyre gyakoribb ez a jelenség a párok között, s egyáltalán nem kell elítélni döntésüket. Nem szabad szemet hunynunk afelett, hogy a válások 47%-a, sajnos, már a szülés utáni első évben bekövetkezik. A statisztikák kimutatták, hogy a gyermektelen párok sokkal kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb kapcsolatban élnek egymással, mint az örökös nyafogást hallgató és állandó fáradtsággal küzdő gyermekes társaik. Valóban igaz lenne az, hogy a gyermek a párkapcsolat sírásója? Vagy szülőnek lenni mégis életre szóló kaland? Tény, hogy egy gyerek nem garancia a párkapcsolat tartósságára sem minőségére. Óriási felelősség, visszafordíthatatlan döntés. Sokan csak akkor döbbennek rá, hogy nem való nekik a szülőség, amikor már megszületett a poronty. Nem érzik jól magukat a bőrükben, keresik az „elveszett régi életüket”. A kérdés több, mint bonyolult, nem árt, ha néhány dolgot tisztázunk magunkban, mielőtt rábólintunk a bébiprojektre:
- Ha úgy érzed, nem állsz készen az anyaságra, NE vállalj gyermeket! Főleg mások kedvéért ne add be a derekad, legyen az akár életed párja, anyukád, anyósod, gyermekes barátnők stb. A társadalom előszeretettel „erőlteti” az anyaságot a nőkre egy bizonyos kor (30+) vagy pedig státusz elérése (férjhezmenetel) után, mintha annak természetes velejárója lenne a szülés. A médiákat elárasztó, gyermekvállalásra buzdító propaganda-hadjárat is egyre nehezíti a nők társadalomban elfoglalt helyzetét, de idesorolhatjuk akár az anyaországban praktizált három gyermek után járó többmilliós állami támogatásokat is. Csak azért, mert a nővérünk/kolléganőnk három gyermeket szült, nekünk nem kötelességünk követni a példáját. Vannak olyan nők is, akikben egyáltalán nincsenek anyai ösztönök, ők az élet más területén tudnak maradandót alkotni. A nők ezen csoportját nyílegyenesen elítéli a társadalom, holott ettől egyáltalán nem rosszabbak sem kevesebbek gyermekes nőtársaiknál, ugyanolyan szerető és gondoskodó partnerek, csak nem az anyaságban látják önmegvalósításuk célját.
- A szülőségre NEM lehet felkészülni! Járhatsz tucatnyi anyaságra, csecsemőgondozásra, szoptatásra, bababeszédre felkészítő tanfolyamra, NEM készít fel téged a nyers valóságra. Ott és abban a pillanatban, amikor majd élesben „be kell vetned” a tanultakat, szinte kámforként párolog el az összes elolvasott szakkönyv, tanácsadó kurzus anyaga. Anyává fokozatosan válsz – van, akinél már a várandósság kilenc hónapja alatt kialakul, a nők többségénél azonban szülés után jönnek elő anyai ösztönei, számos nő akad azonban, akinél csak évek alatt alakul ki a gyermekükhöz fűződő szoros kötelék. A speciális tanfolyamok, ill. a kézikönyvek adnak ugyan egy általános keretet, ún. „útmutatót” a gyermekgondozás körül, de meglehet, egyáltalán nem fogod tudni a valós életben alkalmazni azokat, vagy pedig kitapasztalsz egy számotokra kényelmesebb praktikát. Készülj fel, hogy a rokonok, barátok előszeretettel osztják majd az észt a hogyan továbbról!
- A személyed MEGSZŰNIK! Akkor is, ha ezt nem ismered be magadnak. Bárhol, ahol a gyerekkel együtt megjelensz, ezentúl nem a keresztneveden fognak szólítani, de nem is ám „kegyednek”, „hölgyemnek” vagy „kisasszonynak” szólítanak majd az emberek, hanem rád tapasztják „az anyuka” jelzőt. Hogy gyermektelenként jobban megértsd, mire gondolok, képzeld el, hogy egy menő sorozat főszereplője vagy, s személyedet a forgatásokon kívül is összekeverik az általad megformált karakterrel. Eleinte még a fellegekben jársz tőle, de egy idő után az idegeidre megy a személycsere. Mindennek fordított változatát is előszeretettel praktizálja ám a társadalom: ha valahová gyerek nélkül indulsz el vagy jelensz meg, rögtön kérdőre vonnak: „Hát a gyerek hol van, kivel van?” Mintha nektek ezentúl mindenhová összetapasztva kellene járnatok. Arról nem is beszélve, hogy az otthonlét alatt totál kizökkensz a nagyvilágban zajló eseményekből, cserébe az összes aktuális mesehős nevét kívülről fújod majd.
- A párkapcsolatod MEGVÁLTOZIK! Akarod, vagy sem, de átalakul a párod és a közötted lévő viszony. Az az állapot, ami a terhesség előtt fennállt, a szülés után eltűnik – szülővé váltok, s ez a szerepkör kettőtök énjét is átformálja. Kevesebb időt, energiát tudtok ezentúl egymásra fordítani: csökkennek a kettesben eltöltött órák, a filmezős-lazulós-összebújós esték, megszűnik az „oda mentek és akkor, ahová, amikor akartok” állapot, az önfeledt esti éttermi vacsorák, éjszakai andalgások. NE dőlj be a Facebookon, Instagramon vagy egyéb közösségi hálón boldogan mosolygó családi fotóknak! A képek nem mondják el nekünk, hogy a feleségét áhítattal ölelő apuka titokban szeretőt tart, a gyermekét lágyan cirógató anyuka szülés utáni depresszióval küzd, a házaspár pedig az elhidegülés égisze alatt hónapok óta párterápiára jár. Egy kapcsolat akkor működik, ha ápolják. A gyermek esti közös fürdetése, etetése és véget nem érő altatása pedig NEM közös program – ez anya és apa programja, NEM a nőé és a férfié. Ugye, milyen sokszor halljuk a „csak a gyerek miatt vannak együtt” frázist?!
- KEVESEBB lesz a szabadidőd! Számolnod kell azzal, hogy bizonyos hobbikról le fog kelleni mondanod, legalábbis egy időre. Az anyukák szinte állandó időhiánnyal küzdenek, s ezt nem kifogásként vagy nyafogásként mondják. Kisgyerek mellett – pláne segítség nélkül – nem igazán lehet a szülés előtti életformádat folytatnod. Ha előtte hetente többször is edzeni jártál, szívesen vállaltál túlórákat, vagy munkád mellett tanulmányokat folytattál, esetleg hosszabb-rövidebb időre mellékállásod is volt, örülj neki, ha mindennek a felét be tudod iktatni majd a gyerekes életedbe. Főleg akkor mérlegelj, ha munkamániás és a karrierednek élő személyiséggel áldott meg a sors! Fáradt és kimerült leszel a mindennapi mókuskerékben, este egyetlen vágyad az alvás lesz. Itt sem kell bedőlni a médiában csiripelő celeb anyukáknak, akik két-három gyermek mellett is kifogástalan alakkal hódítanak, családostul zökkenőmentesen utazgatnak a nagyvilágban, az élet minden területén tökéletes formájukat hozzák – tebenned pedig azt tudatosítják, mekkora lúzer vagy. Tagadják, de házvezetőnő, bébiszitter, egyéb személyzet és családtagok hada segíti mindennapjaikat a háttérben.
A kérdés továbbra is nyitott: szülni vagy nem szülni? Nos, mindenki magánügye. Ahogy a köznép szokta mondani: egy gyermek mosolya mindenért kárpótol.
Kamenyiczki Lilla
