A király, a harcos, a szerető és a mágus

A négy férfiarchetípus a király, a harcos, a szerető és a mágus (utóbbit ma bölcsnek mondanák). Különféle nevekkel lehet illetni ezeket a karaktereket, és a legkülönfélébb emberekben lelhetünk rájuk. Hogyan írhatjuk le az archetípusokat? Miben válhat egy karakter, illetve póz előnyére vagy hátrányára a férfinak?

A nő szereti azt hinni, hogy a férfit elsősorban ő, a nő érdekli. Ellenben a férfit sokszor inkább az érdekli, hogy ő miként tudna még férfibb férfi lenni – azért nem „férfiasat” írtunk, mert ehhez a kifejezéshez más elvárás tapad. A férfit a másik férfi is érdekli, hisz csak akkor tud a másik nem, a nő felé fordulni teljes magabiztossággal, ha tisztában van saját magával. Ám ily hosszú bevezető felesleges; az a fontos, hogy Mátyus Zoltánt nagyon érdeklik a férfikarakterek, ezért is tud jó dolgokat mondani róluk.

– Mikor találkozott először az archetípus fogalmával?

– Nem minden terápiás irányzat vallja, hogy vannak archetípusok. Sokáig én sem tartottam fontosnak a fogalmat. Gustav Jung kezdett el elsőként komolyabban foglalkozni az archetípusokkal, elmélete egyaránt megihlette később a magas és a populáris kultúrát. Amikor gyarapodni kezdtek a férfiklienseim, akkor kezdett el engem is érdekelni a téma.

– Volt első eset, valaki, aki jelképesen berúgta Önnél az ajtót?

– A mai napig előttem van az a kisfiú, aki nem merte átlépni az iskola küszöbét, pedig egy talpraesett, erőteljes vezéregyéniség volt az osztályon belül. Tehát nem szociális félelem volt a háttérben, és attól sem félt, hogy bántani fogják, ha belép oda. Ez a fiú olyan jeleket mutatott, mint annak idején a harcosok a csata előtt. Egy harcos archetípussal volt dolgom, csak kicsiben. Úgy véltem: ha sikerül megszólítani ezt a belső harcost, átsegíthetjük őt a pánikállapoton. Arra buzdítottam a szülőket, hogy másnap próbáljanak meg valami olyasmit mondani a fiúnak, amivel a harciasságára apellálnak. Az anyuka később elmesélte, hogy mikor ott álltak az iskola bejáratánál, elkezdte módszeresen feltüzelni a fiát. „Meg tudod csinálni! Nem akkor vagy bátor, ha nem félsz, hanem ha a félelem ellenére is mész, és csinálod!” Annyira felhergelte benne a harcost, hogy a kisfiú fogta magát, és bement az osztályba. Utána soha többé nem indult el a pánikroham, egy életre előhívtuk a benne élő harcost.

– Milyen férfiarchetípusokat ismerünk?

– A leggyakrabban a következő négy archetípus jelenik meg: a király, a harcos, a szerető és a mágus – az utóbbit bölcsnek is nevezik. Különféle nevekkel lehet illetni ezeket a karaktereket, és a legkülönfélébb emberekben találhatunk rájuk. Volt dolgom például egy jó neveltetésű építész sráccal, aki értelmiségi, hívő családból származott. Magyarán egy kenyérre kenhető jófiú volt, aki mindig segít a bajban. Az ilyen embereket sokszor azok találják meg, akik ki akarják használni őket, vagy akár elnyomni, bántalmazni. A fiú elment egy túlélő túrára, ahol kijött belőle a harcos. Kiderült, hogy az anyai nevelés hatására vált óvatoskodó „gyöngyszemfiúvá” – és ezt a mégis kikéredzkedő kalandort elnyomta magában. Nem mintha az anya rosszat akart volna neki, hanem ő így élte meg az elégedettséget; remélte, hogy ily módon nem lesz a fiából egy érzéketlen bunkó. Nem kell minden mögött rossz szándékot keresni, csak sokszor szülőként elfeledkezünk arról, hogy ki áll előttünk; az anya is inkább a saját programját futtatta a fia fejében. Ebben a fiúban ráadásul felfedeztünk egy másik archetípust is, a királyt.

– Milyen ismérvei vannak a királynak? Ezek szerint vegyülhetnek egymással az egyes típusok...

– A király mindig gondoskodik az övéiről – és bölcsen teszi. Ha pedig arra van szükség, rácsap az asztalra. Ha a harcos a királlyal keveredik, akkor nem csupán harcol, bölcsül is. A harcost úgy tudjuk megkülönböztetni a többiektől, hogy mindegy, milyen áron, de csak tör előre, és érvényesíti az igazságát, vagy épp megvédi azt, akit bántalmaznak. Ha a belső harcost valaki nem jól kultiválja, akkor előfordulhat, hogy bántalmazó lesz belőle, aki csak a saját külön bejáratú „igazát” hajtja.

– Ezek szerint félrecsúszhatnak, deformálódhatnak is az ősi karakterek?

– Sajnos igen. A harcos durva emberré válhat, aki a harcos énjét veszi elő ott is, ahol inkább a védelmezőt kellene. A gyerek nem fogad szót? Akkor kettéhasítom! Ez a harcos patológiája. Minden archetípusnak megvan a sötét oldala, a szerető például elkezd skalpokat gyűjteni, mert már nem az motiválja, hogy gondoskodjon az övéiről. Vadász lesz belőle, aki nem a vadász erényeivel – a felelősségtudattal, az önmérséklettel – jegyzi el magát, hanem diadalmasan a trófeáit mutogatja. Amennyiben szenvedélyét jól kezeli, rá tudja magát hangolni a másikra: érez. Finom lelkű is tud lenni a szerető. A kisfiú, aki későbbi korban is nagyon bújós, ehhez az archetípushoz áll közel. Ha nem simogatjuk meg, az rosszabb, mintha elvernénk. (Mert ha elverjük, akkor legalább megéli a testi kontaktust...) A bölcs archetípusa mélázó, filozofáló, álmodozó, és tiszta etikával rendelkezik. Fontos azonban arra vezetni, hogy most, miután ilyen csodálatos ódákat zengtél arról, milyen fenséges volt a vaníliás puding, légy szíves, mosd el a tányért is magad után. A bölcs ugyanis olyan mértékben elszakadhat a valóságtól, hogy érzéketlen, életképtelen fatuskó lesz belőle. Ahhoz, hogy ez az archetípus a praktikus életben is működőképes legyen, a benne található királyhoz kell elvezetni. Ajánlatos a bölcsességére hatni, úgymond: „Szerinted bölcs dolog teljesen kizárni a valóságot, aminek ez meg az lesz a következménye?”

– Mindegyik archetípus jelen van minden férfiban?

– A kérdésre nincs bizonyítható válasz, de valószínűleg nem. Én azt gondolom, hogy ezek inkább erőteljes személyiségbeli vonások, amelyek jól fejleszthetők. Van férfi, akinél az egyes archetípusok kiegészítik egymást.

– Érdemes analizálni, hogy a párunk vagy a fiunk milyen típus?

– Mindenképpen! Egyik kliensem például egy nemzetközi informatikai céget vezet. Emellett pedig egy eléggé vad hobbinak hódol: eszeveszett sebességgel hajt le biciklivel a hegyről. Rengeteg balesete volt már, legutóbb eltörött a lába, de törött már a válla, kulcscsontja is, mégis alig várja, hogy megint biciklire ülhessen. Másnap pedig fogja magát, és öltönyben, nyakkendőben leül, programot ír a számítógépen, delegálja az embereket... Egy kellemes főnök, mert jól fejleszti a belső harcosát.

– Van olyan archetípus, melyet Ön figyelt ki?

– Igen. Néha úgy hívom, hogy a bohém, néha úgy, hogy a művész. Ez a karakter közel áll a bölcshöz, de nála megszállottabb, kreatívabb. A lényeg, hogy ő is el tud varázsolódni, a fogmosás például fél óráig tart nála, mert a fogkefe mikrofon lesz a kezében. Ha az ilyen gyereket az életben ráerőltetjük a sorozatgyártásra, és megvonjuk tőle az alkotást, a lelke megtörik. Akkor elhiszi, hogy az ő kreativitása valami szégyellni való, nem tiszta dolog. A szülők legtöbbször ott követik el a hibát, hogy azt veszítik szem elől, aki előttük áll. Nem az a leggyakoribb hiba, hogy nem szeretjük a gyerekeinket, hanem hogy nem ismerjük őket.

– Térjünk ki egy kicsit a nőkre is. Milyen férfira vágynak általában a nők?

– Nehéz erre általános választ adni. Azt azért kijelenthetem: elsőrendű szükségletük, hogy biztonságban érezzék magunkat. Emlékszem egy hölgyre, akinek a férje mindig megígérte, hogy hazajön négyre, és sosem szólt előre, ha mondjuk beült egy italra a haverokkal. A nő számonkérte, a férj pedig pont emiatt nem akart szólni, hogy nem ér haza időben. Ez egy ördögi kör volt, éltették egymásban a patológiai mechanizmusokat. Ilyenkor csak azután kezdhetünk el gondolkodni azon, hogy mi tenné őket boldoggá, ha előtte ezt a biztonságkérdést megoldottuk. Mert az, hogy biztonságban érezzük magunkat, még nem jelenti azt, hogy boldogok is vagyunk – az első lépés mindenképpen az, hogy elmúljon a feszültség. Utána jó felvetés, hogy a pár együtt keresse meg, mi teszi őket boldoggá. Ezzel gazdagodik köztük az érzelmi interakció.

– Mi az oka annak, hogy sokszor a szerető, macsó típusú férfiak után futnak a nők, a biztonságos „jófiú” pedig kevésbé népszerű?

– Az, aki általában a vagány „rosszfiút” keresi, igazából azt az érzést keresi, amit vele kapcsolatban megél. Mindegy, hogy választása elfojtott lázadásból fakad-e, vagy az a kiváltságérzés táplálja, hogy „ez a rosszfiú majd miattam fog megváltozni”. Bármi is legyen az indíték, ez nem egy egész életre szóló döntés. Arról az érzésről, amit ilyenkor boldogságnak élünk meg, elhisszük, hogy időtálló: vagyis ez a csibészes vonás mindig örömmel fog bennünket eltölteni. Rövid időn belül rájövünk, hogy nem így van.

– Mennyire tekinthető intő jelnek, ha egy 30-as évei közepén járó férfi még mindig az anyjával él?

– Ez korjelenség is, mivel az élet nagy döntései kitolódtak. A „mamahotel” egy átmeneti megoldás, viszont ha bent rekedünk – én is és az anyuci is –, akkor baj van, mert nem tanulunk meg felelősséget vállalni. Nem fogunk elgondolkodni azon, hogy hogyan is néz ki akkor az én életem. Ráadásul ez nemcsak a férfinak jó, de az anyukának is, aki fontosnak érzi magát, hisz továbbra is gondoskodhat a fiáról. Nem ért még véget a szerepe – s ezzel együtt az élete –, ha ebben a gondoskodásban látta élete fő értelmét. A mai lányok hamarabb kilépnek a családi kötelékből, mert izgatja őket az önmegvalósítás. A fiúknál a mamahotel nem akadálya az önmegvalósításnak, sőt: legalább nem kell felesleges tennivalókkal kínlódni, vár a kivasalt ing, az összerakott ágy, s nem szólnak rám, hogy „megint nem hajtottad vissza a vécéülőkét”. Az anya ilyesmiket sosem forszíroz.

– Mennyire igaz az, hogy a férfiak tartanak az agilis, határozott nőktől?

– A határozott nőktől összeszorul a gyomruk, mert annak a nőnek, aki tudja, mit akar, éle van – nem lehet akármivel megetetni. A közelmúltban beszélgettem egy attraktív lánnyal, akit mindenki azzal szekál, hogy túl válogatós. Benne is felvetődött már a kérdés: talán félnek tőle a férfiak? Próbáljon meg csak úgy valakivel összejönni? Hát, nem tudom, hisz a lány egy királynő archetípus, aki a királyt keresi, s azért nem elégszik meg kevesebbel. A kevesebb nem inspirálja az ő lelkét. Amennyiben egy férfi attól fél, hogy a nő túl erőteljes, intelligens, akkor általában az önértékelésével van gond. De ez már egy másik téma!

Nem az a hiba, hogy nem szeretjük a gyerekeinket, hanem hogy nem ismerjük és nem értjük őket...

1. Archetípusok, avagy karakterek Archetípus: valaminek az ősi alakja. Görög eredetű szó, egy neves svájci pszichiáter, Carl Gustav Jung hozta be a köztudatba. Azokat a képi sémákat jelöli, melyek a közös tudatalattinkban megmaradtak a férfiról vagy a nőről.

2. Négy női és négy férfi karaktertípust különböztetünk meg. Jung szerint ezek általános lelki alapok, és minden emberben ugyanolyanok.

3. Az archetípusok megjelennek a könyvekben, a mesékben, a színdarabokban és a filmekben is. George Lucas A csillagok háborúja forgatókönyvét például Jung koncepciója alapján dolgozta ki. Jung 1961-ben halt meg, de elmélete ma is hódít.

4. A női alaparchetípusok is hasonlóak: a királynő, a szűz, a bölcs és a szerető.