Tisztelt Szerkesztőség!
Nem tudok mit kezdeni a párom féltékenységével. Öt éve vagyunk együtt, de a látványos féltékenykedés csak a lányunk születése után kezdődött nála. A szülés után szükségem volt egy kis énidőre, ezért elkezdtem hetente háromszor tornára járni.
Kiderült, hogy a csapatban, aminek a tagja lettem, a párom egyik volt kollégája is benne van. Mit sem sejtve elmondtam a páromnak, hogy együtt tornázunk. Bárcsak ne tettem volna! Ez a bizonyos kolléga ugyanis annak idején megcsalta a feleségét, majd összeköltözött az új barátnőjével. A párom pedig megvilágosodott: a volt kolléga tehát egy szoknyapecér, aki csajozni jár a konditerembe, és persze, csak engem akar, én meg őt...
Először csak ugratásnak vettem, mikor szóba hozta a témát, és megpróbáltam egy-egy viccel elütni a beszólásai élét.
Kellett egy kis idő, míg leesett, hogy komolyan gondolja, amit mond. Pedig soha nem adtam okot a féltékenységre, eszem ágában sincs megcsalni őt. Nagyon bánt, hogy ilyet feltételez rólam. Eleinte csak az edzések köré korlátozódtak a jelenetei. Mióta bezártak a konditermek, a helyzet még rosszabbra fordult. Számonkéri rajtam az egész napomat: hol voltam, mikor indultam, mikor értem haza. Hogyhogy ilyen sokáig tartott a bevásárlás? Az lehetetlen, hogy sorakozni kellett. Biztosan a kollégánál is megálltam útközben!
Szabályos féltékenységi jeleneteket rendez a család többi tagja előtt. Ez nemcsak nekem kínos, hanem látom, hogy a családtagok se tudnak mit kezdeni a helyzettel. Mostanra oda jutottunk, hogy ha megyek valahova, sms-ben be kell jelentkeznem, ha odaértem. Az ottlétem alatt is be kell jelentkeznem, majd jelezni azt is, ha indulok haza. De még így sem úszom meg megjegyzések nélkül. Ugyanis mostanra a fejében én léptem a csábító szerepébe. Jövő hónaptól végre újra munkába állok. Az örömbe azonban keserűség is vegyül: már előre rettegek attól, hogy melyik leendő kollégámat kiáltja majd ki potenciális szeretőmmé.
Viki
