A férjek soha semmit nem tesznek hátsó szándék nélkül, pusztán a nő örömére.
Tudom, hogy nős férfival járni ballépésnek számít, sőt, egyenesen „bűn”, és ezért majd egykor a pokolban végzem. Azzal is tisztában vagyok, hogy „a feleségem nem ért meg” szöveg nem más, mint egy unalomig elcsépelt klisé, melynél fantáziátlanabb talán már csak az „évek óta nincs köztünk semmi”. És elhinni, hogy a nős pasi majd miattunk felbontja a házasságát (melyet saját bevallása szerint évek óta csak a „köztük lévő semmi” tart össze): naivság. A csalfa férjek ugyanis a feleségeiket csak nagy ritkán hagyják ott a húsz évnél fiatalabb szeretőjükért. Ami érthető is, hiszen ha mindkettőt megtarthatja, miért érné be csak az egyikkel?
Vagyis a legvégén én leszek a szenvedő fél, akit faképnél hagynak. Sőt még az is megeshet, hogy ha egyszer belőlem is feleség lesz, akkor mindent visszakapok a sorstól, és majd jön egy fiatal bombázó, és elcsábítja az én drága alfa-hímemet. Mindezek ellenére mégis találtam egy sereg okot arra, hogy miért is jobb szeretőnek lenni, mint egy olyan pasival élni, aki kizárólagosan hozzánk tartozik. Jó, jó, tudom, büntetésképpen pokol vár rám.
Mindig virággal jön
Valljuk be, már nem is emlékszünk, mikor kaptunk párunktól virágot figyelmességből, kedvességből, pusztán azért, hogy tudtunkra adja, fontosak vagyunk számára, és örül minden velünk töltött percnek! A kókadozó gerberákról, amelyeket exemtől utoljára kaptam, de még azt sem szerelemből, hanem bűntudatból hozta, bocsánatkérésképpen, amiért egy „jól sikerült“ céges buli után végighányta az éjszakát, inkább nem beszélek. Hát igen, a férjek, élettársak soha semmit nem tesznek hátsó szándék nélkül, pusztán a nő örömére. Ezzel szemben a mostani kedvesem, aki mellesleg nős, minden találkozásunkkor meglep egy-egy illatozó virágcsokorral.
Amikor velem van, nem néz meccset
Az exem mellett, akivel évekig osztoztam ágyon és asztalon, a futball-világbajnokságok idején teljes nyugalommal félretehettem a fogamzásgátló tablettáimat. Megbabonázva bámulta a dili dobozt, és ha véletlenül otthon merészeltem maradni (mellesleg ő lakott nálam), nyafogott, hogy jelenlétemmel zavarom. Ezzel szemben a mostani álomlovagom a mártírkodás legkisebb jele nélkül lemond szíve csapatának összecsapásáról – pedig otthon azt lódította, hogy a kedvenc kocsmájába megy megnézni az év „sporteseményét” –, és inkább velem lófrál egy elnéptelenedett plázában.
Soha nem hagyja szét a gönceit
Szertehagyott zoknik a fürdőszobában, ingek a fotelben, kabát a cipőtartó tetején. Ugye, ismerős a kép? Mostani párom, mivel nem nálam lakik, nem változtatja át a lakásom természeti katasztrófa sújtotta övezetté. És nem feltételezi, hogy életem értelme és célja, hogy őt, a teremtés koronáját kiszolgáljam, és modern kori rabszolgaként gyűjtögessem a lakás különböző pontjain oroszlánszagú cuccait. Sőt, meglepő módon minden alkalommal becsületesen bedobja a használt törülközőjét a szennyesládába. Lehet, hogy törvényes hitvese már beidomította? Hurrá!
Hűtőszekrényper
Neki nemcsak, hogy nem jut eszébe két óra alatt hatszor kinyitni a hűtőszekrényt (vajon mitől változott volna meg „benne” a helyzet), de ha véletlenül mégis belekukkant, és rájön, hogy ezúttal is, mint mindig, csak egy doboz tej, és fél kiszáradt citrom árválkodik benne, akkor nem tesz gúnyos megjegyzéseket, hogy „még mindig nem sikerült felfedezned, hol árulnak a városban élelmiszert”, hanem nagyvonalúan meghív vacsorázni.
Nem kényszerít közös biciklitúrákra…
… ráadásul nem nyilatkozik becsmérlően a lustálkodásra hajlamos nőkről, mivel pontosan tudja, hogy nem tudok gyönyörködni a tájban, ha tele a szám apró legyekkel, bogarakkal, ha az izzadságtól már tapad rám a trikó, és ha minden gondolatom a sajgó popsim körül forog… Ismer, és ezért tudja, hogy legszívesebben egy száguldó kabrióból csodálom a környező tájat.
Nem lakik nálam
Nem akarom tudni, milyen mesét mond otthon, hogy elszabadulhasson. Lehet, hogy bonyolult kifogásokat agyal ki, de az is lehet, hogy senkinek sem tűnnek fel gyakori kimaradozásai. Még jól emlékszem, hogy az utolsó időszakban már én sem igen tudtam, hogy az expárom otthon van-e, vagy sem… Mindenesetre tény, hogy mivel nem lakik nálam, akkor pihenek, amikor akarok, anélkül, hogy magyarázkodnom kellene, hogy tényleg nem haragszom rá. És ezt tényleg komolyan is mondom.
Soha nem felejti el a születésnapomat
A régi páromnak bizony néha csak két héttel később esett le a tantusz, hogy elmulasztotta a születésnapomat, és akkor is csak szánalmas poénkodással próbálta elbliccelni a mulasztását. „Mégsem fogjuk azt ünnepelni, hogy megint öregebb lettél, haha!“ Hát nem is. Együtt nem.
A mostani nős pasim viszont már jó előre gondolt rá, és romantikus hétvégét szervezett egy kastélyszállóban, ahol rózsaszirmokkal szórta tele az ágyat, a reggelihez pedig gálánsan Billecard-Salmont rendelt. Ezek után azt sem bánom, ha elkárhozom.
Varga Klára
