Összeállításunkban a karácsonyi asztal hozzávalóit raktuk nagyító alá. Régen az asztalra mézet, ostyát és almát adtak fel. A hal pedig jellegzetes böjti étel, szenteste ma is ez kerül sok család asztalára.
Méz és ostya
Régen úgy tartották, hogy a méz megédesíti az életet, ezért a karácsonyi vacsora kezdő fogása a mézbe mártott fokhagyma és a mézzel ízesített ostya voltak.
Kapcsolódó írásunk: Csurgó arany
Az adventi böjtre azért van szükség, hogy „elmélyüljünk magunkban, és megtisztuljunk a bűntől“.
Miért eszünk karácsonykor halat?
A Jézust körülvevő apostolok eredeti foglalkozása halász volt. Jézus elhívta őket, hogy az emberek halászaivá legyenek, és terjesszék a tanait. Azóta a megkeresztelt ember szimbóluma a hal. A katolikus vallás december 24-én éjfélig húsmentes böjtöt ír elő, ezért fogyasztunk ilyenkor halat. Az adventi böjtre azért van szükség, hogy „elmélyüljünk magunkban, és megtisztuljunk a bűntől“ – és készüljünk Jézus születésére. A népi hagyományban a halpikkelyek bőséget és gazdagságot ígérnek. Hasonló jelentése van a karácsonyeste fogyasztott máknak és a lencsének is.
Kapcsolódó írásunk: Barbi és a viza
A mátyusföldi
Vágán az ostyasütésnek hosszú múltra visszatekintő hagyománya van, és ma is Vága látja el ostyával egész Szlovákiát. A vágai lányok és asszonyok a Monarchiában még kézi sütővel, akácfával fűtött tűzhelyen sütötték az ostyát, majd bőröndbe rakták, és a környező településeket járva kínálták törékeny portékájukat.
Írásunk itt olvasható: A vágai ostyások
