A mai lányokat már nehezebb eltanácsolni a vezetéstől. Barátnőm például azért nem vezet, mert a próbavezetést mindig a férjével abszolválta. Aki minden alkalommal bebizonyította neki, hogy egy lúzer. (Ez volt az egyetlen terület ugyanis, ahol a férj jobban boldogult, mint a feleség. Itt végre villoghatott.) Kati azóta sem vezet, és ez sokban gátolja, a lánya viszont már nem hagyta magát. Ő nem az apukától vett pótórákat.
A férfiak körében él egy sztereotípia, miszerint a nők nem nagyon tudnak vezetni. Azt, hogy ez a felfogás mennyire idejét múlta, mi sem mutatja jobban, hogy már az 1900-as évek elején találkozhattunk női sofőrökkel. Sőt, autóversenyzőkkel is!
Alice Ramsay, az első nő, aki New Yorktól San Franciscóig autóval szelte át Amerikát
Míg pár évtizede az utakon zömében csak férfi sofőröket láthattunk, addig manapság megoszlik a nemek aránya. Miközben hazatartottam Garamkövesdre, tarsolyomban eme riport ötletével, szinte ugyanannyi férfi jött velem szembe, mint nő. Vajon mi okozta a változást? Az állásinterjúkon az első kérdés mindig ez: Van jogosítványa? Jogosítvánnyal a kezünkben könnyebben boldogulhatunk, és lakóhelyünktől távolabb is vállalhatunk munkát. Az autó segít abban, hogy a magam ura legyek, s ne függjek senkitől. Egyszeriben nem vagyok röghöz kötve és bezárva kicsike falumba vagy városkámba. Nincs várakozás, senkinek sem kell könyörögni, hogy „vigyél már el shoppingolni”. A nők számár az autó az önállóság egyik eszköze.
Gépkocsik történelme
A világon évente több mint hatvan millió jármű gördül le a gyárak futószalagjairól. Az első gépkocsit Gottlieb Daimler és Karl Benz terveinek köszönhetjük. Az autó általános felépítése a fejlesztések ellenére azóta sem változott. Megjelenésével viszont fokozódott a környezetszennyezés, az utak forgalmi dugók, valamint közlekedési balesetek helyszínei lettek. Henry Ford, aki szintén a gépkocsigyártás úttörőjének számít, megszállottként dolgozott a „ló nélküli kocsin”. Legelső automobilja, a kvadricikli 1896-ban készült el. Később megalapította a Ford Motor Companyt. Galamb József tervezte T-modellje 1908-ban gördült ki a gyár műhelyéből, ám kezdetben igen drágának bizonyult.
Ford mindig is népautóban gondolkodott. 1914-re érkezett el odáig, hogy dolgozói munkaidejét le tudta csökkenteni kilencről nyolc órára, autóit pedig elérhető áron tudta kínálni. Ezzel kezdetét vette Amerikában a fogyasztói társadalom, egyre nőtt a kisember számára is megszerezhető javak köre...
Az első amazonok az utakon
Karl Benz felesége, Bertha volt az, aki a Benz-Patent-Motorwagent Mannheimtól egészen Pforzheimig elvezette (férje mit sem sejtett kedves arája kiruccanásáról). Joan Newton Cuneo több ezer mérföldes versenyeken párbajozott férfi társaival. 1909-ben Alice Ramsey, egy 22 éves háziasszony úgy döntött, hogy két társával együtt zöld Maxwell 30-asán átszeli Amerikát New Yorktól San Franciscóig. Az 59 napig tartó kiránduláson többször eltévedtek, az autó javításra szorult, de a távot teljesítették, és hősként vonultak be a történelemkönyvekbe.
A sornak azonban nincs vége. A világ első hivatásos női kamionsofőrje Luella Bates volt, aki 1920-ban kapta meg jogosítványát. A német Clarenore Stinnes, Európa egyik legsikeresebb női autóversenyzője 1927-ben három társával együtt föld körüli útra indult. Több mint két év múlva tértek csak vissza. Autóversenyzésben a legsikeresebb Betty Skelton volt. 16 éves korában már pilótaengedéllyel rendelkezett, és négy női gyorsasági világrekordot állított fel. Ő volt az első nő, aki sugárhajtású autót vezetett.
A XXI. század szoknyás sofőrjei Ma már sok olyan nő van (mint ahogy sok férfi is), akinek vezetési képessége kivételes. Ebben nincs nagy különbség a nemek között. És ma már – nem kevesen – a kereket is ki tudják cserélni.
Krisztina (24) hét éve kapta meg jogosítványát. Attól a naptól kezdve napi ötven kilométert vezetett. Jelenleg külföldön tanul és dolgozik, nemegyszer ő vezet haza Svájcból.
– Felelősségteljes és megfontolt sofőrnek tartom magam, soha nem okoztam balesetet, és nem akadályoztam más autósok haladását. A vezetési szokásokat illetően nem általánosítanék. Láttam már sok férfi sofőrt, aki megszegte a szabályokat, mint ahogy hebehurgya nőket is.
Marianna (34) négy éve vezet aktívan. Naponta ingázik a munkahelye és az otthona között. Átlagosan napi száz kilométert tesz meg.
– Beleivódott a köztudatba, hogy a nők rosszabb sofőrök. Ha lakott területen kívül egy sofőrt ötvennel látok totojázni, nekem is mindjárt bevillan, hogy biztosan nő. Aztán általában kiderül, hogy férfi, aki vezetés közben buzgón telefonál.
Zsófia (47) főiskolás korában szerezte meg a jogosítványát. Balesete után kiírták gyógytornára – azóta aktívan vezet. Nem volt ugyanis, aki napközben elszállítsa a kórházba. (Ez különben jellemző: sok nőt a kényszer visz rá, hogy volán mögé üljön.) Sokan azért nem vezetnek, mert nem kapják meg a férjtől az autót, vagy kevés az önbizalmuk. Vagy egyszerűen csak nem hajlandóak kilépni a komfortzónájukból. Rengeteg nő van, aki azért nem tud állást vállalni, mert nem tud vezetni, ám belekényelmesedtek, eszük ágában sincs változtatni...
– És ma már szeretek vezetni! – mondja Zsófia. – Jó érzés, hogy szót fogad a járgányom. Szeretem a motor duruzsolását. Nem is vezetek rosszul. Láttam már sokakat hősködni, gáz-fék játékot játszani és pórul járni. Én óvatos duhaj vagyok. Zsófia szerencsés, hiszen párja szeret vele utazni, sőt, a kormányt is átadja neki. Viszont már volt rossz tapasztalata, mikor férfi utastársa hetykén megjegyezte: Ki nem állhatom, ha nők vezetnek!
– Szerintem a nők ijedősebbek, ha valami váratlan dolog történik, útközben leáll vagy elromlik a kocsi. Egyébként nyugodtabban és biztonságosabban vezetnek, mint a pasik. A pasik hősködnek, mindegyik első akar lenni, le akarja gyűrni a másikat, előz, gyorsít a kanyarban, aztán megvan a baj.
Éva 37 éves korában kezdett el vezetni.
– Egy életre megtanultam, hogy a puding próbája az evés. Mindent ki kell próbálni, nem szabad az előítéleteinkre hallgatni, még a saját rossz megérzéseinkre se. Én sokáig azt hittem, képtelen lennék megtartani az úton azt a dög nehéz kocsit, sőt, rémálmaim voltak arról, hogy karambolozom. Ehhez képest húsz éve vezetek, soha nem karamboloztam, és egyáltalán nem félek a volán mögött, pedig már megéltem pár furi helyzetet. Imádok vezetni, és a bazi nagy autókat szeretem! Sokáig megvoltam autó nélkül, mindig akadt kibúvó, miért nem teszem le a vizsgát. Húsz évvel ezelőtt aztán kiköltöztünk a világ végére, egy kiserdő mellé. Napközben egyedül maradtam az asztmás kisfiammal, akinek viszont jót tett a tiszta levegő.
– A férjem a városban dolgozott, segítség sehol, nem tudtam a kórházba elfurikázni a gyereket. Pótleckéket vettem vezetésből, nagyon nehezen ment. Az első önálló utam az orvoshoz vezetett. A kisfiamat hátra ültettem: érdekes módon ő adott biztonságot. Fogalmam sem volt, hogyan fogunk hazaérni, mert még a sebességváltás is gondot okozott. Mikor kicsit belejöttem, óriási eufóriát éltem át. Két hétig a föld felett lebegtem. Végre szabad vagyok, senkinek sem kell könyörögnöm, ha fel akarok ugrani Pozsonyba. Mert tudatosan hosszú utakra mentem. Először a város szélén parkoltam le, és villamoson mentem be a városba, de harmadszorra már autóval. Hamar rájöttem: egyszer minden út hazavezet, nem kell parázni.
Porubszky Petra (28, Garamkövesd, gazdasági előadó) – Nyolc éve kaptam meg a jogosítványomat – és mellé egy igazi kis csajos járgányt. Még ennyi év elteltével is van bennem némi félsz. Talán, mert nem vezetek mindennap. A megszokott útvonalakat élvezem, kedvenc dalaimat dudorászva szelem a kilométereket.
Mónika (45) és Marcsi (45) a kereskedelemben dolgoznak. Mónika 2004-ben kapta meg a jogosítványát, de csak most kezdett el vezetni.
– Korábban alkalmi sofőr voltam: ha a férjem megivott egy kupicával, akkor én vezettem haza. Egyébként mindig ő vezetett, mert szerinte ez a férfi dolga. A mostani munkahelyemen viszont kiküldetésekre járunk.
Kezdetben bizony nem volt egyszerű. Mónika azért sem ült gyakran a volán mögé, mert a párja kritizálta a vezetési képességeit.
– Mindig bántó hangon beszélt a vezetési stílusomról. Ezért féltem a volán mögött. Sokat köszönhetek Brian Tracynek: ő Amerika legismertebb menedzseroktatója. Az ő előadásaiból rengeteg erőt nyertem. Hozzátenném, otthon mindig előre megtervezem az utat. Ma már nem hagyom, hogy a félelmeim irányítsanak! A leghosszabb út, amit eddig megtett, a Vágbeszterce–Párkány táv, de Budapesten is járt már.
– Ha valaki azért nem vezet, mert nem akar konfrontálódni, akkor azt javaslom, hogy álljon a sarkára, és nézzen szembe a félelmeivel vagy a párjával.
Marcsi péktermékeket szállít, naponta településről településre halad, hogy finomságait eladja a vevőknek.
– Véletlenül csöppentem a szakmába. A kereskedelemben mindig több nő dolgozott. Autó nélkül pedig nem tudnék eljutni egyik faluból a másik faluba.
Ő is hallott már sértő megjegyzéseket, de a legtöbb férfi elismeri, hogy kevesen vannak, akik nála jobban nyomják a pedált.
– Gyakorolni kell! Rutint kell szerezni, másként nem megy. Levezetni sok-sok kilométert. Arra kell gondolni, hogy én miért ne tudnám megcsinálni, ha olyan sokan mások már megtették előttem. Én talán ügyetlenebb vagyok? Át kell lépni a korlátainkon, mert mindig fejben dől el.
Brezovská Anikó (33, Somorja, adminisztratív munkaerő) Anikó nagyon szeret vezetni, már tizennyolc éves korában megszerezte a jogosítványát, azóta rója az utakat. Néhány hónappal ezelőtt lecserélte az autóját, amelyik egy Volkswagen Cabrio volt.
– Mivel elégedett voltam a márkával, ezért a Cabrio helyett egy biztonságosabb típusra váltottam. Egy nagyobb autót akartam, ezért a VW Tiguan mellett döntöttem. Jó, mert nem olyan óriási, de azért már terepjáró! – Anikó számára fontos volt, hogy a járműnek automata sebváltója legyen. – Nagyon jó, hogy vannak benne tolatószenzorok, szerintem ennek a csajok külön örülnek. Szeretem, hogy kényelmes, hogy van raktere. Az egyetlen, amivel nem vagyok megelégedve, az a színe. Egy fekete autón meglátszik az út pora! Én szeretem tisztán tartani a kocsimat, heti 1-2 alkalommal mosatom.
A vezetési képesség romlása a rohanó társadalom hozománya
Zoltán, egy párkányi autósiskola oktatója szerint nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a lányok vagy a fiúk vezetnek-e jobban.
– A vezetési képesség nem nemfüggő. Vannak, akik már az első napon nagyon ügyesek. A legjobb és a legsilányabb sofőrök is a fiúk közül kerülnek ki, a lányoké inkább az arany középút. Azért szeretek velük dolgozni, mert ők meghallgatják a tanácsaimat. A fiúk sokszor azt hiszik, hogy ők már mindent tudnak. Hozzátenném, hogy szerintem a vezetési készségek romlását rohanó társadalmunk hozta magával, mert nem alakul ki a gyerekek finommotorikus és összpontosítóképessége. Az oktató szerint az utóbbi években egyre több a női tanuló, mondhatni, fele-fele arányban jelentkeznek az autóiskolába fiúk és lányok.
