Egyre több fesztivált rendeznek gasztronómiai érdekességek köré: van már rétesfesztivál, eperfesztivál – és van kattancsfesztivál is. Gútán rendezik a kattancs népszerűsítése céljából.
S hogy mi is a kattancs? A paprikás kattancs sós kalács, és a mezővároska legelszántabb hagyományőrzői a hungarikumok közé szeretnék besoroltatni. (Említésre méltó még a kattancsfesztivál helyszíne: a gútai hajós vízimalom, amelyhez Közép-Európa leghosszabb, 86 méteres fedett fahídja vezet.)
Fotó: Fűri Gábor
A fesztivál ötlete Pikáli Róberttől származik. Helyi értékmentésről beszélhetünk, hiszen a fesztiválon immár harmadszor minden a sós-paprikás kattancs köré szerveződött. Megtudtuk, hogy Gútán kívül az Alsó-Csallóköz más településein is előszeretettel készítették, és manapság is szívesen fogyasztják egytálételekhez. (Képbe én igazán akkor kerültem, mikor megtudtam, hogy a kattancs nem más, mint a „hajtogatás”, amit édesanyámék mindig a szombati bableveshez készítettek.) Régen kemencében sütötték, de mi otthon már sütőben. A kattancs regionális értékként pályázik a hungarikumok tárába, ám először végig kellett mennie a Felvidéki Magyar Értéktár lépcsőin. Mára eljutott a Külhoni Magyarság Értéktárába, s majd onnan nevezik be az Országgyűlés elé. Ez akár három évbe is beletelhet. Ahhoz pedig, hogy a pozsonyi kiflihez hasonlóan ismertté váljon, marketingre van szükség. Ennek része a fesztivál, ahol más-más ízvilágú kattancskóstolókat is szerveznek, öregbítve az étel jó hírét. A rendezvény leglátogatottabb eseménye mindig a versenyző csapatok felvonulása. Idén nem bizonyult elegendőnek a vízimalomnál levő nagy kemence, ezért villanykemencéket is sorba állítottak. Érdekesség: félholdas sátrakat láthattunk mindenütt, és török ruhába öltözött embereket, akik török kávét szürcsölgettek. A fesztiválon középkori magyar–török csatát szerveztek, ugyanis a 15. és a 16. században a környéken tartózkodtak a törökök. A hajdani gútaiak miattuk (és az adófizetés kikerülése végett) települtek át a Vág túlsó partjára.
–néva–
FINOMSÁGOK NYÁRRA
Bogyós gyümölcsgranita
H.: 200 g eper, 100 g málna, 100 g szeder, 3-4 ek. méz, 1 db citrom leve és héja.
A gyümölcsöket megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk. Turmixgépbe tesszük a többi hozzávalóval, egy csipet sóval, és simára turmixoljuk. Ellenőrizzük, hogy elég édes-savanykás-e, és ha szükséges, ízesítsük. Egy tálba vagy dobozba öntjük, és a fagyasztóba tesszük fél-egy órára. A legjobb valamilyen fémedényt használ-ni, hogy gyorsabban fagyjon. Amikor elkezd dermedni, villával áttörjük. Újabb fél órára visszatesszük a fagyasztóba, majd újra átkaparjuk egy villával. Addig ismételjük a folyamatot, amíg a folyadék-ból sűrű, kásás állagú granita lesz. A granita napokig, akár két hétig is tárolható fagyasztóban, de fokozatosan veszít az izéből, ezért érdemes hamar elfogyasztani.
Spenótsaláta eperrel
H.: 200 g spenótlevél, 5-6 szem eper, 1 ek. olívaolaj, 1 tk. tökmagolaj, 1 tk. balzsamecet, egy kevés só, frissen őrölt fekete bors.
A spenótleveleket megtisztítjuk, falat-nyi darabokra tépkedjük. Az epret megmossuk, megszárítjuk, és nem túl vékony szeletekre vágjuk. Az olívaolajból, tökmagolajból, balzsamecetből és egy kiskanálnyi hideg vízből vinaigrette-tet keverünk, a legegyszerűbb egy kis befőttesüvegben összerázni a hozzáva-lókat. Egy kevés sóval és frissen őrölt fekete borssal ízesítjük, majd a salátához adjuk, és óvatosan átforgatjuk.
