A 21. században kevés szülő tud parancsolni a gyerekének. Ha az anya hivatali ügyeket intéz, és a gyerek a várakozás közben hisztizni kezd, akkor az anya máris megígéri neki, hogy miután végeztek, kap egy kisautót és két gombóc fagyit. A gyerek öt percre megnyugszik, ám amikor rájön, hogy a várakozásnak még közel sincs vége, és az anyja még mindig nem őrá figyel, újra nyafogni kezd. Ekkor a kezébe adják az okostelefont meg a tabletet, hogy végre megnyugodjon. A gyereket azonban nem lehet csak úgy lekenyerezni, a hiszti folytatódik, az anya pedig behódol...
A mentálisan erős szülők ezzel szemben igyekeznek úgy nevelni a csemetéjüket, hogy az sose nőjön a fejükre. Ha nem segít a szép szó, jöhet a szigor és a határozott fellépés. Mert náluk nem a gyerek parancsol. Szembesítik a gyermeket a félelmeikkel, és megtanítják őt arra, hogy az életben küzdeni kell. Ezzel is segítik őt, hogy később, abban a bizonyos nagybetűsben már könnyebben boldoguljon. Mi a mentálisan erős szülők titka?
A szülő a főnök
Az első és legfontosabb szabály, hogy a családban az anya és az apa parancsol. Ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek egyáltalán nincs szava otthon. A szülő egyszerűen nem engedheti meg, hogy a gyereknek még nála is nagyobb hatalma legyen. Egyszóval: ne a gyerek mondja meg, mikor fekszik le aludni, mit fog enni, és hogy mit csináljon a család a hétvégéken. A szülő ossza be az időt, természetesen a gyerekkel együtt, akit egyenrangú félként kezel, de mégsem emeli őt piedesztálra.
Nem a gyerek az áldozat
Ha a gyerek nem teljesít jól az iskolában, a sportban vagy a zenében, az nem azt jelenti, hogy mindenhol ennyire rosszak a tanárok. A legtöbb szülő rögtön vádaskodni kezd, mert az ő gyereke a legjobb és legintelligensebb a világon. Mégis megesik, hogy nem a tanárok és az univerzum fogtak össze a gyerek ellen, hanem egyszerűen a lurkó tényleg nem olyan jó, mint amilyennek azt a szülője hiszi. Nem szabad a gyereket sajnálni, de bosszúhadjáratot se indítsunk senki ellen. Csak tanítsuk meg gyermekünket arra, hogy küzdjön a jobb jegyekért, tanuljon többet, és javítson a magaviseletén. Elvégre nem pottyanhat minden magától az ölébe. Ehhez, persze, kell a szülő egészséges önképe, realitásérzéke és a segítsége is.
Nem a gyerek a világ közepe
Nem igazíthatjuk az összes lépésünket a gyerekhez, mert akkor rögtön érvényesíteni fogja az akaratát. Önző lesz, és egy idő után mindenkit úgy fog ugráltatni, ahogyan azt ő gondolja. Ennek az egyik legnagyobb oka az, hogy a szülők nem értenek egyet a nevelést illető kérdésekben: ha valamit az anya megtilt, azt az apa is tiltsa meg, s ez fordítva is legyen így. A másik pedig, hogy ne ajándékozzuk meg állandóan a gyermekünket! Egy kis csoki, egy kis autó, a nagymama is hoz ajándékot, a nagypapa is, de még a rokonok is... Minden egyes napra jut valami apróság, amitől úgy érzi majd a gyerkőc, hogy ez neki igenis jár.
Nem jár állandóan a dicséret
A szülőnek gyakran kell nemet mondaniuk, és ha kell, a büntetés is jár. Ha a gyerek tudja, mi a büntetés – nincs csoki, nincs tv, nincs tablet, nincs telefon, és legfőképp nincs az, amit ő akar –, akkor kétszer meg fogja gondolni, hogy a továbbiakban folytatja-e akaratos és lázadó viselkedését.
Nem féltik túl a gyereket
A legtöbb elsőgyermekes anyuka és apuka annyira túlfélti a gyermekét, hogy néhány év múlva a kortársai majd úgy néznek rá, mint egy kívülállóra, aki még semmit sem csinált életében. Nem szabad a gyereket mindentől óvni. Ezt azok tudják a legjobban, akiknek már legalább három gyermekük van.
Nem kell a gyereknek a legjobbnak lennie
Mindenben a legjobbnak és tökéletesnek lenni lehetetlen. A gyerek nyomás alá helyezése nem jelent sok jót a nevelésben. Persze, azt mondják teher alatt nő a pálma, de az nem azt jelenti, hogy olyan magas elvárásoknak kell eleget tennie a gyereknek, amitől állandóan rosszul érzi majd magát. Ehelyett azt kéne megtalálnunk benne, ami őt valóban érdekli, amihez ért, és amire szeretettel néz. Elvégre nem lehet mindenkiből diplomás felsővezető. A jó szakemberre ugyanúgy szükség van.
Almássy Dorka
