Miképp éljek egy nőbolonddal, egy alkoholistával és egy életunt pasival? Van megoldás?Igen, van. A rózsaszín szemüveg.
Három férfit (típust) mutatunk be. Mind a három problémás – pontosabban: nagy problémát jelent a feleségnek. Az első történet egy megrögzött szoknyavadászról, a második egy alkoholistáról, a harmadik egy depressziós emberről szól. Mind a három férfinak óriási szerencséje van: a feleségük nem válik el tőlük.S hogy mi ad erőt ezeknek a feleségeknek? A gyerekek, a közös emlékek, a kevéske megmaradt szerelem és a hitvesi ágy. Ami biztos nem kevés, ha még mindig együtt vannak.
Ma tovább bent kell maradnom...
Hetente négyszer hangzik el Ágiéknál. Mint egy elromlott lemezjátszón forgó lemez. Ági tizenkét éve Marci felesége. Tudta, hogy az osztály legszebb fiújához megy feleségül, és azt is tudta, hogy minden szoknya után megfordul. De hitt benne, hogy majd megváltozik, hogy ő majd megváltoztatja, hogy majd a gyerek születése után minden más lesz…. Öt hónapos terhes volt, amikor először fedezte fel, hogy a férjének szeretője van. Minden éjjel jöttek az SMS-ek a mobiljára. A férje azt állította, hogy a főnöke munkamániás, éjjel is dolgozik, amikor más alszik. Évek teltek el hazugságokkal – végül már egyáltalán nem tudott bízni a férjében. Hogy miért nem vált el? – Marci a legjobb apa a világon – mondja Ági. – Amikor hazajön, a gyerekek rohannak hozzá, a nyakába ugranak, ő meg a földön hempereg velük. Képtelen vagyok megfosztani a gyerekeimet az apjuktól. És őt a gyerekeitől. Tudom, hogy Marci szeret engem. Csak egy nagy baj van vele. A baj egyszer szőke, másszor meg fekete. Volt olyan időszakom, amikor figyeltem minden mozdulatát, elolvastam az e-mailjeit, és kutattam a zakóján a hosszú hajszálakat. Minél jobban kutattam, annál rosszabb volt, mert menekült otthonról. Fáj, hogy megcsal, de ma már nem dilizek. A fájdalmat eltemettem a lelkem legmélyére.
A házasság elején minden nő meg van győződve, hogy vele ilyesmi aztán nem történhet meg. Hiszen a mi „szerelmünk” különleges! Egyedüli. Pedig dehogy! Mindez általában velünk is megtörténik. A férfiak kilencvenöt százaléka (ma már több is) megcsalja a feleségét. A házasságok 60 százaléka válással végződik, és 30 százalékban a hűtlenséget mondják be válóoknak.
Erkölcstelen-e a promiszkuitás? Esetleg benne van a génjeinkben? A fáma úgy tartja, elsősorban a férfiak lépnek félre. (Na de kivel? Egymással?) A gyerekek 20 százalékának nem az a biológiai apjuk, aki neveli őket. Mit mondhatunk erre?
Iszom, mert így szebbnek látom a világot...
Péter mondta ezt, amikor a felesége nekiesett, hogy miért csinálja ezt, miért iszik mindig. Klára nem tudja felfogni, hogy a férje miért issza le magát nap mint nap annyira, hogy beszélni se bír. Nem érti, miért nem tudja a nagy szerelmével leszoktatni az italról – s még csak tanácsot se kérhet senkitől... Mert mindenki csak azt mondja: váljon el, hagyja ott, ne tegye tönkre magát, úgyse tudja megváltoztatni… Csakhogy Klára még mindig olyannak látja Pétert, mint mikor megismerkedtek. A mindenható Férfinak, aki minden kérdésére tudta a választ, a nagy Szeretőnek, akihez hozzáláncolja a vágy… Már amikor nem részeg! Mert akkor még mindig a régi Péter, akit szeretett, és akit még mindig szeret. Klára hisz benne, hogy ami most van, az csak átmeneti állapot – s majd jön a csoda, a megváltás, s azután minden úgy lesz, mint régen. Maga előtt is restelli, hogy jeleneteket rendez. Hiszen Péter a Férj, az, akivel felépítették a házukat. Ők egy nagy család, és össze kell tartaniuk! A családi összejövetelekre már nem szívesen megy vele. A többiek társaságbeli embernek tartják, de Klára gyűlöli ezt. Pontosan tudja, melyik nevetés hányadik poharat jelenti, tudja, mikor esik majd le a lábáról. Éjjelente már a neszezéséből, a lépéseiből tudja, milyen állapotban van. Gyűlöli magát ezért. Olyan, mint egy vadászkutya, messziről megérzi az alkohol szagát. Egy alkoholistafeleség számára a bizonytalanság a legrosszabb. Szégyelli magát maga és mások előtt. Rettenetesen magányos. Természetesen attól is fél, hogy milyen hatással lesz az alkoholista apa a gyerekeire, milyen örökséget visznek tovább, de a bizonytalanság a legrosszabb. Egyik napról a másikra él. Az alkoholistafeleség nem a saját életét éli, teljesen a férjétől függ. Mindennapi élete attól függ, hogy a férje hogyan érzi magát, mikor jön haza, hogyan jön haza... Egész életét ezek a félelmek uralják.
Rosszkedvem van, hagyjál...
Ez a fotelban gubbasztó ember nem is hasonlít arra az optimista pasira, akihez feleségül ment. Képtelen feldolgozni magában a történteket – az Életet. A nagyobbik gyerek külföldön él... tönkrement az öreg ház... a felesége, Orsi többet keres, mint ő... A legfeketébben látja a jövőt, ezt táplálja a feleségébe is, aki hiába próbálja vigasztalni...
Egy idő után a feleség lelki tartalékai is kimerülnek, és azt javasolja a férjének, hogy kezeltesse magát. Erre a férfi teljesen magába fordul. A kislányával nem törődik, elmegy munkába meg haza, azután lefekszik, és üresen néz maga elé. Sokan átmenetinek tekintik a depressziós állapotot, pedig… A depresszió olyan betegség, amely fokozatosan az egész szervezetet megtámadja. Kezelés nélkül a tünetek évekig pokollá teszik a beteg életét, öngyilkosságba is hajszolhatják.
A környezetük pipogyának, gyönge embernek tartja a depiseket, olyanoknak, akik nem tudják megoldani a problémáikat. Egy depressziós számára azonban a kis akadályok is áthidalhatatlanok, a legkisebb döntés is pokoli kínokat jelent. Magukba merülnek, nem foglalkoznak semmivel, azzal sem, ami régen örömet szerzett nekik. Csak a legszükségesebbeket végzik el. A depresszió megbetegíti a testet, nyomottá teszi a gondolkodást, a viselkedést és a hangulatot. Ráadásul a családtagokat is megbetegíti.
Talán ez a szerelem
Más példákat is felhozhatnánk. Beszélhetnénk a munkamániásokról, a lustákról. S a nőkről, akik kitartanak mellettük. A képlet mindig ugyanaz. Ha a feleségek szeretetből (és nem lustaságból, nem butaságból, nem kényelemből et cetera) maradnak meg az alkoholisták, a hűtlenek mellett, akkor tiszteletet érdemelnek. Ági azért tart ki hűtlen férje mellett, mert nem tud megküzdeni a hűtlenségével. (Eszébe sem jut visszaadni a bántást, jól megcsalni a férjét.) Klára talán még mindig azt hiszi, hogy a férje egy napon felhagy az ivással, Orsi pedig bízik benne, hogy egy napon kihúzza férjét a letargiából. Mind a három nőben egyvalami közös: még most is a fehér lovon közlekedő herceget látják a férjükben. Titkon bíznak benne, hogy majd megváltoztatják Őt, megszabadítják a rossz szokásaitól. A közös gyerekek, emlékek, a közös ágy adnak nekik erőt a küzdelemhez.
Mindent egybevetve: van értelme az életüknek. Ha egy ember benne marad egy lehetetlen és megalázó helyzetben, az nem véletlen. Azért marad benne, mert benne akar maradni. Ezt sose feledjük, mikor jó tanácsainkkal meg akarjuk oldani barátnőnk életét.
Varga Klára
