A csillagászati tél december 21-én kezdődik, ez a téli napforduló napja. A régiek ilyenkor a fény diadalát ünnepelték, ekkortól kezdtek el nőni a nappalok és rövidülni az éjszakák. 1582-ig, a Gergely-naptár bevezetéséig viszont Luca napja (december 13.) volt az év legrövidebb napja. Ezért is szerették a régiek megünnepelni Luca napját.
December 13-án öt órán keresztül van világos Svédországban, a nap alacsonyan jár, szinte leér a földre. Az ablakokban egész nap világít a gyertya, a gyalogosok fényvisszaverő mellényt viselnek. A gyertyás-koronás Lucia a fényt hozza el ebbe a nagy szürkeségbe: minden svéd település, iskola megválasztja a saját, FÉNYHOZÓ Luciáját. A kiválasztott Lucia fehér lepelben, fején 7 égő gyertyával vonul végig a templomban (fenti képünkön).
A skandináv népek körében és az olaszoknál a gyógyító, ajándékozó Lucia alakja terjedt el (az úgynevezett „világos Luca”). Közép-Európában viszont – különösen nálunk és a szomszédos országokban – negatív hasonmása, a „sötét Luca”, a boszorka alakja jelenik meg. A magyar hagyományok a pogány szokásokból táplálkozó babonás hiedelmek, tilalmak, jóslások és praktikák napjaként tartják számon. A néphit szerint a december 13-ai HOSSZÚ ÉJSZAKA kedvez a gonosz erőknek, így a falusiak praktikák egész sorát végezték, HOGY TÁVOL TARTSÁK ŐKET.
Lucia előkelő szicíliai lány volt, aki egyszer beteg anyját elkísérte Szent Ágota sírjához. Ott megjelent neki a szent, s Lucia azontúl Jézus menyasszonyának tekintette magát. Elhagyott vőlegénye erre feljelentette, és sajnos, Lucia a végén véres véget ért, mint oly sok más szentünk: megtorlásul elvágták a torkát.
Kotyolás és termékenység
Ezen a napon végezték az asszonyok a különféle mágikus praktikákat, hogy elősegítsék a tyúkok szaporaságát, növeljék a tojáshozamot. A tojás ugyanis fontos része volt a mindennapok háztartásának. A gazdasszony már kora reggel sokféle magot szórva, mágikus mondókákkal hívogatta a tyúkocskákat: Sokasodjatok, sokat tojjatok!; Tojjatok tyúkocskák, a másé is tojjon!; vagy Az enyém tojjon, üljön, a másé meg csak kotkodákoljon! Megpiszkálták, megbökdösték szénvonóval vagy piszkafával a tyúkokat – ugyancsak azért, hogy azok jobban tojjanak. Ennek kapcsán szokásban volt a Luca-napi kotyolás, amikor fiúgyerekek házról házra járva mondták, énekelték a termésvarázsló mágikus szövegeket. Térdük alá lopott szalmát vagy fadarabot tettek, és úgy, térdelve mondták el köszöntőjüket. A fadarabot azután a gazdasszony a tyúkok alá vitte. A köszöntő kezdősora „Luca, Luca, kitty-kotty“ volt, innen ered a „kotyolás” kifejezés is:
Luca, Luca, kitty – kotty, kitty – kotty
Galagonya kettő, három.
Száraz körtét várom!
Ha nem adtok hurkát,
Elviszem a Julcsát!
Ha nem adtok szalonnát,
Levágom a gerendát!
Az úgynevezett lucázók vagy kotyolók tehát kotyoltak a háziaknak, akik almával, dióval, kaláccsal kínálták őket. Ha nem kaptak adományt, csúnyán fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!”
Ehhez a naphoz kapcsolódott a nők munkatilalma is. Úgy tartották, hogy ha ezen a napon az asszonyok fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét. Azért, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek, a gazdasszonynak napközben ülnie vagy feküdnie kellett. A lányok és asszonyok általában tollat fosztottak, hogy a tyúkok könnyen tojjanak, de mindenfajta fejtő- és bontómunkát is alkalmasnak tartottak. Luca-napkor tilalmas munkák voltak még (a varráson, fonáson kívül) a mosás, a lúgozás és a kenyérsütés.
Madaron Luca napja azt jelenti: ideje bulizni. – Kukurikúúúú!– csattan bele a hang az éjszakába. – Vak a kokastok! – A tied vak, nem az enyém! Csak úgy visszhangzik a madari szőlőhegy az éj kellős közepén. A fiatalok házról házra járnak, riogatnak, ijesztgetnek, az arcuk elé szitát raknak.
Jóslás
Luca napja alkalmas volt a házasság-, halál- és időjárásjóslásra is. A Luca-napi jóslások már kora reggel megkezdődtek, amikor is a ház első látogatójából jósolták meg a várható állatszaporulatot. Ha férfi érkezett először a házba, akkor BIKÁRA lehetett számítani, ha nő, akkor ÜNŐRE.
A házasságjósló eljárások közül a legismertebb a gombócfőzés (vagy derelyefőzés), amellyel a lányok a jövendőbelijük nevét jósolták meg. A gombócba cédulára írt férfineveket rejtettek, s amelyik gombóc a leghamarabb feljött, abban rejtőzött a jövendőbeli neve. A jósló, varázsló eljárások többségét Luca napja és karácsony között kellett elvégezni. Ilyen volt az almával való jóslás, amikor is a lányok minden nap haraptak egy almából egy darabkát, majd a maradékkal az éjféli misére mentek. Úgy vélték, akivel elsőnek találkoznak, olyan nevű lesz a férjük. Ugyancsak a névre tudakozódás másik módja az úgynevezett lucacédula. Általánosan ismert eljárás szerint a cédulákra férfineveket írnak, abból minden nap egyet tűzbe vetnek (vagy eldobnak), s ami karácsonyra utoljára marad, az lesz a jövendőbeli NEVE. Sokfelé szokás volt, hogy ezen a napon gallyakat tettek a vízbe, s ha karácsonyra kizöldült, a leány a közeljövőben férjhez fog menni. Hasonló volt a lucabúza vetése, ami egyike a legrégebbi, földműveléshez kapcsolódó rítusunknak. Ha a búza karácsonyra szépen kizöldül, a következő esztendőre jó termést jósol. A Csallóközben egy tál vízbe tették a búzaszemeket, amelyek karácsonyra kicsíráztak. Azután egy tálra kerültek, hogy olyan gazdag legyen a termés, mint a kicsírázott gabona. A sarjak nagyságából a következő év termésére következtettek. Luca napján kezdték fonni a lucasugarat (ostort). A munka karácsony estéjéig tartott, és akkor ezzel pattogtattak. Várkonyban azt tartották, ezzel könnyen lehet kezelni az igavonó állatokat.
Volt, ahol a lányok a forró szurkot hirtelen egy vödör hideg vízbe öntötték, és a megdermedt szurok formájából próbáltak jövendőbelijük foglalkozására következtetni. Máshol férfifehérneműt, továbbá tükröt vagy törülközőt tettek a lányok a párnájuk alá, hogy kérőjüket megálmodják. Mókás jövendölési praktika az, amikor a lánynak ki kell mennie a disznóólhoz, megzörgetnie az ólajtót, majd figyelni, mikor röffent a disznó. Ahányat kell zörgetnie a válasz megérkezéséig, annyi esztendő múlva megy férjhez. (És legvégül említsük meg a szerelmi jóslás egyik bizarrabb formáját. Egyes területeken a lányok levágták nemi szervükről a szőrt, s Luca éjszakáján az eresz alatt elásták. Amikorra az „kinőtt” a földből, addigra a leányok is férjhez mentek.
Védekezés a boszorkányok ellen
Luca napját a magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, hát védekezni kellett a boszorkányok rontása ellen. A legtöbb helyen fokhagymával védekeztek a rossz, ártó hatalmak ellen. Az ólak ajtóira keresztet rajzoltak, hogy megóvják állataikat Lucától vagy a boszorkányoktól. Néhány helyen (Ipoly mente) megfokhagymázták az állatok fejét, az istálló ajtaját, és még hamut is szórtak elé, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék. Lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellett nyelnie. A söprűket eltették, nehogy a boszorkányok azon nyargaljanak, vagy fokhagymás kenyeret ettek (Ipolyvarbó), hogy a boszorkányok ne menjenek be a házba. Ezen a napon általában tiltották a kölcsönadást is. Luca-napkor például a Csallóközben sem adtak ki semmit se a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon rájuk.
Luca napja leginkább a lucaszék készítéséről vált ismertté. A falusiak különböző úton-módon igyekeztek a közöttük élő boszorkányokat felismerni. A lucaszék a mondák szerint 13 különféle fából készült szék volt. Luca-naptól karácsonyig kellett elkészíteni, de úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni. Szöget nem lehetett beleverni – az ékeket bükkfából faragták. Innek ered tehát az a mondásunk: „Lassan készül, mint a Luca széke” (ha valami sokáig tart, vagy több időt vesz igénybe). A széket aztán elvitték az éjféli misére a templomba, és ha a készítője ráállt, MEGLÁTTA, KI A BOSZORKÁNY a templomban. A hiedelem szerint a boszorkányoknak szarvuk volt, de azt csak a lucaszékről lehetett látni. Utána viszont a széket nyomban el kellett égetni (máshol szétrázni és eldobálni), mert a boszorkányok elverték volna az illetőt. A lucaszék tulajdonosa ezen kívül mákot is visz magával az éjféli misére, hogy hazafelé elszórja, így a boszorkányok nem tudják utolérni őt. Királyhelmecen az a hiedelem járta, hogy aki karácsony estéjén lucaszékre ül, minden gonoszságot megismer.
A Nyitra menti Zoboralja igencsak gazdag volt népszokásokban, még nemrégiben is. Barslédecen például sokáig megtartották a Luca-napot – még a nyolcvanas években is! A fiatal lányok, asszonyok a legszebb ünneplő ruháikban, némán jártak házról házra – és tisztogattak.
Luca-napi alakoskodás
A lányok és legények különös nagy izgalommal várták Luca napját: a fonó sokkal vidámabb volt, mint máskor. A lányok fánkot sütöttek, a legények bort vittek, a Luca-esték így éjfélig is eltarthattak. A Luca-napi alakoskodók házról házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A Csallóközben és Nyitra vidékén élő népszokás, hogy fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok arcukat belisztezik, vagy fehér tüllkendőt tesznek magukra, hogy felismerhetetlenek legyenek. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. Egyedül vagy többen jártak.
Luca-napi tréfaként a legények kicserélik a kapukat, a tetőre viszik a szétszedett szekeret, és ott ismét összerakják, a gazdák bosszúságára. Néhol ezt a lányos házakkal tették meg, de bosszúból vagy haragból is bekötötték, leemelték a kaput (és a kútba dobálták a szétszedett szekereket).
Madaron aki nem akart ajtót nyitni, annak borsot törtünk az orra alá, felforgattuk a padját, vagy leszedtük a verőckéjét (kiskapuját). Megtréfáltuk a friss menyecskéket, felültettük őket a pincegádor (lépcső) tetejébe, aztán lehúztuk őket, hogy jó asszony legyen belőlük. Más asszonyok meg felguggoltak a szénaboglya tetejébe: ettől függött, mennyire lesznek ülősek a tyúkjaik – mesélte az egyik idős bácsi.
Kedvelt szokásnak számított a vénlánycsúfolás. Tönköt vagy apróbb tárgyat kötöttek az idősebb lányokra, s ezt kellett maguk után húzniuk. Megesett, hogy versekkel hívták ki őket a házból. Persze, már azt sem lehetett kellemes eltűrni, ha csak zajongva, énekelve gúnyolják őket az udvarról... Ilyen gazdag volt tehát a Luca-nap szokásokban. Képeink azokat mutatják, melyeket nekünk is sikerült NEMRÉGIBEN lencsevégre kapni.
Radi Anita
