Újév táján, adva és fogadva a kívánságokat egy újabb boldog esztendőre, felmerülhet a kérdés: mennyi BÚÉK-ra számíthatunk még? Orvosi nyelven fogalmazva: milyen hosszú élettartamra van kilátásunk? Tudjuk, hogy tájainkon ma már az átlagélettartam 80 év körül mozog. Persze, nem mindegy milyen „formában” érjük meg e magas kort: betegségekkel terhelten, gyógyszereken élve vagy egészségesen. Az angol nyelvterületen újabban megkülönböztetik az élettartamot (lifespan) az egészséges élettartamtól (healthspan). Ez utóbbit, a magyar nyelvet az angol szavaktól óvók „jólléttartamnak” ajánlják fordítani, utalva az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciójára: az egészség a testi-lelki-szociális jóllét állapota.
A biológusok szerint az öregedés már a negyvenéves kor után megkezdődik. Addig működnek hibátlanul azok a sejtjeinket védő, javító mechanizmusok – pl. az örökítőanyag, a DNS-károsodást kijavító enzimek vagy az immunrendszer –, amelyek megakadályozzák az emberi test „kopását”. Az öregedés tehát törvényszerű, meg nem szüntethető folyamat, de feltartóztatható, késleltethető. Több elmélet is magyarázza az öregedés okát, folyamatát. Manapság a leginkább elfogadott az öregedés szabadgyök-teóriája. Ennek lényege: az élethez szükséges energiatermelés közben a mitokondriumoknak nevezett sejtszervecskékben mérgező, ún. oxidáns szabad gyökök is keletkeznek. Ezek páratlan elektronok, és „párkeresésük” során károsítják a DNS-t, ill. a sejthártyát, ami által a sejt öregedése/halála következik be. Testünk sejtjei természetesen védekeznek: ún. antioxidánsokat termelnek, amelyek „befogják”, ill. semlegesítik a szabad gyököket. A fiatal, egészséges testben az oxidáns szabad gyökök és az antioxidánsok között egyensúly van. Negyven év felett azonban ez az egyensúly felborul. Fontos tudatosítani, hogy az oxidánsok túlsúlyba kerüléséhez hozzájárul a dohányzás, az elhízás, a levegő szennyezettsége.
Az élettartam-növelés egyik módja tehát az egészséges életvitel, az egészséges környezet megőrzése. A másik mód, amely egyre „divatosabb”: az antioxidánsok bejuttatása a testünkbe természetes úton (táplálkozással) vagy mesterséges úton, ún. táplálékkiegészítők formájában. A legrégebben ismert élettartam-növelő antioxidáns az E-vitamin. Az E-vitamin zsírban oldódó vitamin, ezért antioxidáns hatása a zsírtartalmú sejthártyán mutatkozik meg. Ugyanakkor serkentően hat az immunrendszerre is, ami mind a fertőző betegségek, mind a daganatok elleni védekezést erősíti. A legtöbb E-vitamin az olajos magvakban található. Az újabb kutatások szerint az E-vitamin hatása felerősödik C-vitamin jelenlétében. A C-vitamin ugyanis vízben oldódó – így a két vitamin kiegészíti egymást. A fokozott vitaminbevitel mellett élettartam-növelő hatása van a kalóriamegszorításnak (caloric restriktion, CR), magyarán a hizlaló, kalóriadús ételek (édességek, tésztafélék stb.) kerülésének is. A „megszorítás” az élettartam-növelő géneket serkenti. Ezeket a géneket serkenti a (kék) szőlő héjában, a (vörös) borban és a mogyoróban található rezveratrol nevű antioxidáns. Hasonló anyag található az áfonyában, ill. a zöld teában is. A gyógyszerek közül a Húsvét-szigeten található baktériumból izolált rapamicin (Rapa Nui a sziget bennszülött neve) a legígéretesebb élettartam-növelő (immunerősítő).
Dr. Kiss László
