A MOZAIKCSALÁD ma már egyáltalán nem különlegesség. A statisztikai adatok szerint Magyarországon 300 ezer családban mintegy félmillió gyerek nevelkedik egy szülő mellett, illetve, hogy ezen felül körülbelül 200 ezer azoknak a családoknak a száma, ahol a szülők papíron házasok ugyan, de nem élnek együtt, ezért nem is közösen nevelik a gyerekeiket. Tehát egyre gyakrabban JÖN AZ „ÚJ BARÁT”, aki megkísérli nevelni új párja gyermekét, vagy legalább viszonyulni próbál hozzá. Hogyan készítsük fel a gyerekeket a változásra?
A gyerekek rendkívül érzékenyen reagálnak az anya új partnerére, főleg akkor, ha hosszabb ideig egyedül éltek az anyával. Sok függ a gyerekek életkorától is: a kisgyerekek és a felnőttek könnyebben viselik el az új embert a családban, a serdülők nehezebben, sőt sokszor sehogy – ez a legkényesebb kor.
3 éves korig
A kicsik viszonylag könnyen elfogadják az anya új társát. Egy-két napig sírdogálhatnak, amikor az apa elköltözik, de azután tényként fogadják el a helyzetet, és az sem jelent gondot számukra, hogy egy új férfi családtag nevelési elveit kell megszokniuk. Ettől függetlenül azonban az anya már az elején állapodjon meg az új társával a testi fenyítés tekintetében. Azt semmiképp se kívánjuk a gyerektől, hogy apjaként fogadja el a jövevényt, és ne kényszerítsük arra, hogy megszakítsa a kapcsolatot az igazi apjával.
3 és 7 éves kor között
Érzékeny kor ez a gyerek számára, sokszor mégsem lehet elkerülni, hogy ekkor kerüljön sor a válásra. Ettől függetlenül az anya csak akkor mutassa be gyermekeinek új partnerét, ha egyértelműen eldőlt, hogy az elkövetkező években vele akar élni. Amint helyet kap az új jövevény a családi asztalnál és az anya hálószobájában, egyértelművé kell tenni a gyerekek előtt, hogy ezentúl nemcsak az anya, hanem az ő utasításainak is eleget kell tenniük. Az új társsal előre meg kell állapodni abban, hogy a lehető legkevesebb dologba szóljon bele, a kényes esetek megoldását pedig hagyja az anyára.
8 és 12 év között
Viszonylag csendes időszak ez a gyerekek életében. Az új apa könnyen elnyerheti a gyerekek bizalmát azzal, ha közös kirándulásra viszi őket, és közben elmagyarázza nekik az érdekesebb fizikai, természeti törvényszerűségeket, megismerteti velük a növényeket, madarakat stb. Ugyanakkor az anya figyelmeztesse a férfit arra, hogy ne járjon túlságosan a gyerekek kedvében, elnéző se legyen mértéken felül, nehogy olyan helyzet alakuljon ki, hogy a szidást és a fenyítést a gyerekek mindig az anyától kapják.
13 és 17 év között
Mérget vehetünk rá, hogy előbb vagy utóbb konfliktusok alakulnak ki a serdülők és az új családtag között. Ha a férfi már egy ideje ott él a családban, az anya igyekezzen nem elveszteni a fejét, és valamilyen módon lecsitítani a háborgó kedélyeket. Bár a serdülők nagymesterek a felnőttek idegesítésében, soha nem fontosabb, mint most, hogy az anya és társa összetartson, és közösen lépjen fel a durcáskodó gyerekekkel szemben. Szélsőséges esetben családterapeuta tanácsát lehet kérni, aki feltárja, mi a valódi oka a serdülő gyerekek elégedetlenségének. Ha az anya éppen ebben a korban akar összeköltözni a partnerével, készüljön fel rá, hogy folyamatos harc lesz a családban, főleg akkor, ha több évig egyedül élt a gyerekekkel.
Felnőtt gyerekek
Az asszony semmiképp se hagyja, hogy felnőtt gyerekei sarokba szorítsák, vagy szemére vessék, hogy új férje van. Sajnos, ilyesmi gyakran előfordul még akkor is, ha évtizedekkel korábban vált el a gyerekek apjától.
Mit tehet az anya?
Adja tudtára a gyerekeknek, hogy ezentúl ugyanúgy szót kell fogadniuk új társának, mint neki, természetesen abban, amivel az anya is egyetért. Hasonlóképpen a gyerekeknek meg kell érteniük, hogy anyjuk és az új jövevény egy párt alkot. Ez nem azt jelenti, hogy a jelenlétükben csókolózzanak, de az apró gyengédségek kimutatása nagyon is helyénvaló. Az anya azt is engedje meg a társának, hogy melléálljon a gyerekekkel szemben, ha azok nem hajlandók engedelmeskedni, vagy ha gúnyt űznének belőle. Ha partnerének nincs kedve beleavatkozni a gyerekek nevelésébe, az anya beszélje meg vele, hogy ha velük akar élni, nem húzódhat alibista módon a háttérbe, nem tehet úgy, mint ha kívülálló vagy semleges barát volna.
Mit ne tegyünk soha?
Az anya ne kényszerítse a gyerekeket arra, hogy az új férjet apának szólítsák, vagy hogy elalvás előtt neki is jóéjtpuszit adjanak. A társát is figyelmeztesse arra, hogy ne kívánjon ilyesmit a gyerekektől. A gyerekek előtt se jó, se rossz értelemben ne hasonlítgassa össze új partnerét a gyerekek apjával.
S ami a legfontosabb: ne erőltesse az együttlakást a barátjával. Ha nyugodt lélekkel nem meri rábízni a gyerekeit néhány órára, akkor őszintén nézzen szembe a kérdéssel, vajon ő-e az a férfi, aki mellett reggelente ébredni szeretne.
Varga Klára
