Addig jó, míg eszünk.
Utánunk meg a hájözön.
SZÉPEK ÉS TELTEK!
A kövérséget festi meg minden képén a híres kolumbiai festő, Fernando Botero. Ha ránézünk egy képére, rögtön felismerjük, hogy ezt Botero festette. Kedves, vidám kövér embereket ábrázol, de a képeken mégis ott van egy pici kritika, hiszen az alakok mindig olyan viccesnek hatnak, ha rájuk nézünk. Botero újrafestett sok klasszikus képet is, ezek közül a Mona Lisa a legismertebb. Némelyek giccseskedő bohócnak tartják, ám ez nem igaz, hiszen annyira emberiek a képei! Botero alakjai igenis nem dagadtak, hanem teltek és szépek. Ő legalábbis ezt mondja – de a nézők is ugyanezt gondolhatják, mert nagyon szeretik. A festő így ma már szuperül megél a szobraiból és a képeiből (saját repülőgépével repked a kiállításaira). Pár éve Budapesten is volt egy nagyobb tárlata.
Manapság az egészséges evés a legritkább. Leírtak egy új betegséget, a neve: orthorexia nervosa (egészségesétel-függőség). Ezek a betegek az egészséges életmódot fetisizálják, és emiatt egyre többféle összetevőt kerülnek el. Valamitől szoronganak, és ez „átcsúszik“ az ételekre. Ez azt jelzi, hogy nincsenek egyensúlyban.
Akinek „helyén van az evése“, az nem akar befalni egy tábla csokoládét, ugyanis ez a mennyiség már nem az evésről szól. Sok mindent jelenthet a táplálkozás: feszültségoldást, jutalmazást valamiért, de lehet enni azért is, mert meg akarok nyugodni, mert nem akarok hozzákezdeni egy feladathoz. Ezek helyettesítő evések.
Rengeteg olyan ember van, aki nem jut el a súlyos zavarokig, a bulimiáig vagy az anorexiáig, de az evés túl fontos szerepet tölt be az életében. Azzal teremt magának egyensúlyt a hétköznapokban. A problémák beismerése helyett eszik! Ráadásul előrecsomagolt ételeket fogyaszt, hogy ne kelljen velük sokat pepecselnie.
Aki mindig diétázik!
Az ilyen nő számára az evés kontroll. Valójában nem tudja az uralma alatt tartani az életét. A szülei például gyerekkorában túlgondozták és túlkontrollálták, s mikor már megteheti, akkor sem tud szabadon élni – és a diétákban találja meg a kontrollt. Volt egy barátnőm, aki imádta a szexet, de annyira félt a saját mohóságától (prűd nevelést kapott), hogy az evésbe menekült: az étellel csillapította vágyait. Az önbizalomhiányos emberek is fogékonyak a különböző diétákra, amelyek megmondják a „tutit“. A megoldás itt is a belső kontroll megtanulása a külső helyett.
Sok mindent jelenthet a táplálkozás: feszültségoldást, jutalmazást valamiért, de lehet enni azért is, mert meg akarok nyugodni, mert nem akarok hozzákezdeni egy feladathoz.
Kóros, ha valaki szorong az evéssel kapcsolatban
A szorongás megfoszt sok élménytől. A beteg kihagy fontos eseményeket, például azért, mert „ott enni kell“.
Nem egyszerű!
Érdemes azt is alaposan átgondolni, hogy az életmódváltás miben lesz más, mint az eddigiek. Ha holnap elkezdem a fogyókúrát, attól még ugyanúgy el kell mennem dolgozni, ahonnan este fáradtan megyek majd haza. Ha eddig mindig jól bevacsoráztam, most mi lesz másképp? Ha eddig rendszeresen rájártunk a nasira, holnaptól mit fogok másként csinálni? Hétvégén pedig mindig túlesszük magunkat anyunál, azt hogyan oldjuk meg? Ez csak néhány kérdés, amit mindenképpen érdemes átgondolni a következő diéta előtt.
Meg kell fejteni!
Mindig meg kell fejteni, mit jelez a test azzal, hogy többet eszik a kelleténél.
A háttérben lelki okok húzódnak. Miért jó enni? Ezt kell először tisztázni magunkban. Gyakori válasz, hogy azért eszek, mert az étel oldja a feszültséget. A pszichológia egyik alapszabálya, hogy nem veszünk el tünetet úgy, hogy ne adjunk helyette valami mást. Ha megfejtettük, hogy mi helyett eszünk, akkor már csak azt kell kitalálni, hogy azt a jót hogyan tudjuk máshonnan megkapni. Miért csak az evéstől kapjuk meg azt, ami hiányzik? Mért nem merjük elkérni, ha hiányzik? Sokan nem is tudják, hogy igazából mire vágynak.
Milyen hibába esnek a fogyni vágyók?
Például, hogy nem, vagy nagyon keveset esznek. Reggelire csak egy kávét isznak, aztán tízkor esznek kis gyümölcsöt, délután négykor fél szendvics, de aztán este nem bírják és bezabálnak. S azt hiszik, hogy este rontották el, amikor túlették magukat. Pedig nem! A nap elején rontották el, amikor nem reggeliztek, délelőtt szinte semmit nem ettek, és későn ebédeltek.
Akik lefogynak, nem nagyon tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy miért ettek többet? Pedig ez a legfontosabb. Az evészavarok mindig visszavezethetők a gyerekkorba, ott torzul el valami. És – tetszik vagy nem – óriási a szülők felelőssége. Sokszor nem is az evéssel van baj, hanem az emberi kapcsolatok területén: ám az evésnél csapódnak le a gondok. Sok családban fontos az evés. Anyuka állandóan fogyókúrázik, gyakran elhangzik, hogy bűn ezt vagy azt enni. És nagyon sok negatív megjegyzést kapnak a családban a túlsúlyos gyerekek. Van pár jó szabály: étellel nem szabad jutalmazni és büntetni sem, sem konfliktust feloldani vagy vigasztalni. Az sem jó, ha az érzelmekre ételkínálással reagálunk. A gyerek szomorú, mert nincs ott a szülő, mire a nagyi agyoneteti. Az se tesz jót, ha kötelezzük a gyerekünket arra, hogy mindent egyen meg a tányérjáról. Így leneveljük arról, hogy figyelje a belső jelzéseit, hogy mennyi elég.
Lukács Liza szakpszichológus,
Az éhes lélek gyógyítása c. könyv írója írta, hogy míg 38 kilós anorexiásként aggódtak érte, 80 kilónál senki rá se bagózott. Pedig lelkileg semmi sem változott benne, csak átcsúszott a másik végletbe. A túlsúly sokkal negatívabb megítélés alá esik, mint a „botsáska külső“. Sőt, 45 kilósan még rengeteg pozitív megjegyzést is kapott. Ezért mondja, hogy a társadalomnak is van némi testképzavara.
Összeállította: Varga Klára
