Igaz, hogy közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe, de ez nem azt jelenti, hogy hirtelen mindenki szimpatikussá válik a számunkra. Normális, ha valakit antipatikusnak, azaz ellenszenvesnek találunk, hiszen ez az élet rendje. Van, akivel szívesen töltünk együtt több időt, és nyilvánvalóan vannak olyanok is, akiket jobb elkerülni, mert nem vagyunk egy hullámhosszon velük. Megesik, hogy ezekkel az emberekkel gyakran kell találkoznunk munkahelyen, rokoni körben vagy egy olyan vacsorán, ahová minket is meghívtak. Hogyan lehet ezeket a szituációkat úgy kezelni, hogy egyik fél se érezze kellemetlenül magát a másik társaságában?
A düh kezelése
Valamiért ezekre az emberekre nem csupán haragszunk, hanem egyenesen mérgesek is vagyunk, sokszor nem is értjük, miért. Éppen ezért sokkal jobb, ha az érzéseinket kordában tartjuk, ha velük találkozunk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk meggondolatlanul cselekedni vagy olyat mondani, amit később megbánunk. Igaz, megesik, hogy az „emberünk” valóban arra utazik, hogy jó alaposan felbosszantson minket. Szóval: meg kell tanulnunk lehiggadni, és amíg egy légtérben tartózkodunk, addig azt mantrázni magunkban, hogy minden rendben van.
Mosolyogj!
A mosoly és a nevetés jó fegyver. Pozitív értelemben, ugyanis mindkét felet szépen lenyugtatja. Ám arra is ügyeljünk, hogy a mosoly ne vicsorgásba vagy grimaszba csapjon át, mert annak sosincs túl jó vége.
Ne húzd fel magad!
Ebben a pontban az elfogadásé a főszerep. Hogy miért? Mert bárhogy is erőlködünk, a másikon mi úgysem változtatunk, így az összes hibájával és zavaró tulajdonságaival együtt kell őt elfogadnunk. Egyszóval: ne dühöngj feleslegesen!
Mindig csapatban!
A legjobb védekezés az ellenszenves emberekkel szemben, ha nem maradunk velük egyedül. Így sokkal könnyebben tudjuk kezelni a fennálló helyzetet, sőt, mi sem fogunk feszengeni a társaságukban. Ehhez a legkönnyebb hozzászokni a tárgyaláson vagy a nagyszabású üzleti vacsorákon, ahová nem éppen barátkozni indul az ember.
Nézz önmagadba!
A legtöbb esetben azért nem szívlelünk valakit, mert úgy érezzük, ártott nekünk. Ha tényleges oka van annak, hogy miért nem kedveljük a másikat, azt csakis saját magunkban tudjuk elrendezni. (És most nem a bosszúra gondolok.) Másrészt, ha nincs oka a fennálló ellenszenvnek, igyekezzünk először magunkban keresni a hibát. Kire emlékeztet minket az illető? Mi az, ami zavar minket vele kapcsolatban? Lehet, hogy egy régi emléket élesztett újjá? Dolgozzunk magunkon!
Ne kezeld személyes sértésként, ha...
kritikát kapsz. Azt még az előnyödre is fordíthatod, ha az úgynevezett „ellenséged” kritizál meg téged! Hiszen tanulhatsz belőle, fejlődhetsz általa. Azonban semmiképp sem célravezető személyes hadjáratot indítani olyan ember ellen, aki nem feltétlenül akart megbántani. S még ha így lenne is, felesleges egy közelgő háborúra energiát pazarolnod.
Maradj mindig illemtudó!
Ne akard megkapni a gonosz főszerepért járó Oscar-díjat! Maradj mindig mindenkivel illemtudó és kedves. Ez nem egy jó színjátékról szól, hanem arról, hogy tisztelettel bánjunk embertársainkkal. Még azzal is, akivel első blikkre nincs meg a közös kapocs és lelki szál. Az élet már csak ilyen. Rajtunk múlik, milyen minőségben szeretnénk ezt a falatnyi időt leélni egymás mellett. Akár szeretjük egymást, akár nem.
Dunai Mira
