A felmérések szerint a házaspárok a karácsonyi ünnepekben veszekednek a legtöbbet. S ez nem véletlen: ekkor vagyunk ugyanis együtt kötetlenül és fesztelenül, mindenfajta program nélkül. Karácsonykor hamar kiderül, mennyire jó a házasságunk!
Elég hozzá kimondani egy kétbetűs szót – ez a MI –, és máris jobb együtt lenni. Máris jobb köztünk a kapcsolat. Valahogy szilárdabb. A kutatások szerint azok a párok, amelyek szóváltás közben többes szám első személyben gondolkodnak és beszélnek, nyugodtabbak és boldogabbak, mint akik mindig azt hangoztatják: ÉN, ÉN.
A mágikus MI
szó hatása abban is megmutatkozik, hogy a pár miképpen érzékeli a nézeteltérést. Akik „mi”-ben gondolkodnak, veszekedés közben csapatot alkotnak. Ezzel szemben a távolságot, az elidegenedést segíti az, ha „te” és „én” szerepel a szótárukban.
Mi haszna van a „mi”-nek a gyakorlatban? „Én azt szeretném, ha te tennéd le aludni a gyerekeket” helyett mondja inkább ezt: „Ki kellene találnunk valamit, hogy mikor és hogyan tegyük le aludni a gyerekeket.” Mert ez utóbbi esetben a mágikus MI működni kezd...
Az 1-es számú hazugság
Találja ki, melyik az a valótlan állítás, amely a leggyakrabban csúszik ki a nők és férfiak száján. Az 1-es számú hazug mondat ez: MINDEN RENDBEN. Legalábbis ezt állapította meg az a felmérés, amelyet Nagy-Britanniában készítettek 2000 férfi és nő megkérdezésével. Valószínűleg nálunk is ez a helyzet. Néha nem is baj, ha a fenti választ adjuk. Miért szomorítanánk el szeretteinket a problémáinkkal?
A boldog szerelem
Az okosak szerint a feltétel nélküli szerelem nem tart tovább másfél évnél, ezután lassan-lassan kihűl. A szerelem olyan, mint az autó. Ha nem gondozzuk, nem ápoljuk, berozsdásodik az alváz, és a szomszédba se jutunk el vele. Aki ért a szóból, hallgat ránk, és elvégzi a hat pontból álló házi feladatot. Vigyázat: nem elég egyszer! Egy életen keresztül gyakorolni kell!
A közelmúltban került a kezembe Stéphanie Hahusseau Szerelemben boldogan – Használati utasítás című könyve, melynek fő gondolata az, hogy a szerelem bizony nagy megpróbáltatás. Az első tizennyolc hónap eltelte után minden esetben előjön valamilyen probléma. Másfél év után a szerelem már nem magától értetődő. Dolgozni kell rajta.
1. SZÁMÚ HÁZI FELADAT
Minden nap adódik fölfedeznivaló
A házasságok első számú problémája, hogy egy idő után úgy érezzük: már mindent tudunk a másikról. Beletesszük párunkat az „Engem már nem érhet meglepetés” címkéjű skatulyába, s a másik egy életre „szorongó”, „fösvény” vagy „ingerlékeny” lesz. Esetleg „önző”, „közönyös” vagy „gyerekes”. Ezek után bármit tesz, mindig ilyen szemmel tekintünk rá. Ebből a szemléletből származik az az érzés, amikor fulladozunk a házasságban. Hogy könnyebben lélegezhessünk, Stéphanie Hahusseau ezt ajánlja: engedjük, hogy a párunk meglephessen bennünket. Ezt miképpen érhetjük el? „Néha elég egy kis képzelőerő – mondja a szerző. – Képzeljük el például párunk hétköznapját. Meg leszünk lepődve, mennyi mindent nem tudunk róla. Olyan tulajdonságokat fedezünk fel benne, amelyekről addig fogalmunk sem volt.”
Még jobb az a módszer, ha önmagunkon kezdünk el dolgozni. „Aki beskatulyázta a párját, az beskatulyázta saját magát is – mondja Stéphanie Hahusseau. – Ebben az esetben nagyon hasznos, ha saját apró tulajdonságainkat térképezzük fel. Például azt, hogyan lélegzünk, mire emlékezünk, milyen gondolatok foglalkoztatnak bennünket, hogyan változik a véleményünk.” Azzal a folyamattal, amikor felidézzük gyerekkori élményeinket, a nagymamával eltöltött napokat, gondolatban fölkeressük azokat a helyeket, ahol a múltban jártunk, tudatosítjuk, hogy a párunknak is megvan a maga múltja. Más arca is van, mint az, amelyet este, vacsora közben látunk.
2. SZÁMÚ HÁZI FELADAT
Ne a kapcsolat legyen életünk értelme
Túl gyakran elkövetjük a hibát, hogy azt hisszük, a szerelem (házasság) a legfontosabb dolog az életünkben. Nem tudatosítjuk, hogy minél több elvárásunkat vetítjük bele a kapcsolatba, annál inkább kockáztatjuk, hogy kevesebbet kapunk. Sokan olyan szerelemről álmodnak, amelyben minden simán fog menni, nem lesznek veszekedések, és a három varázsszó – a szenvedély, az együttélés, a másik közelsége – mindig jelen lesz. Mihez kezdjünk akkor, ha a szerelem már nem a „minden” az életünkben? „Ne a szerelem legyen az életcélunk – mondja a szerző. – Inkább eszköznek tekintsük, amelynek segítségével kiteljesíthetjük magunkat.” Mit jelent ez? Azt, hogy ne öljük minden energiánkat a szerelembe, hagyjunk meg valamit magunknak is. Ne higgyünk a mesékben. Sok nő azt hiszi, csak akkor lesz boldog, ha megtalálta az IGAZI férfit. És amikor megtalálják, rájönnek, hogy nem is ő a főnyeremény. Van recept a tartós boldogságra is: el kell felejteni a herceget a hófehér paripán, mert vele nem lehet megöregedni.
3. SZÁMÚ HÁZI FELADAT
Ne hányjuk a szemére azt, amit magunk nem akarunk
Férjünk szenvedélyesen szeret sízni, mi viszont rágondolni sem szeretünk. Boldognak kellene lennünk, amikor elmegy, hogy lesz pár napunk magunkra is. Ehelyett mit teszünk? Rágjuk a fülét, hogy kevesebbet járjon sízni. Rosszul tesszük. Fölöslegesen stresszel szegény a sízés miatt. Az ilyen nő valójában nem képes megvalósítani az álmait, a férjének viszont szemére hányja, hogy neki sikerült. Szálljon magába az ilyen feleség! Először is önmagunkat kell szeretnünk, hogy a másikat szeretni tudjuk. Ebben rejlik az érzelmi harmónia és egyensúly.
4. SZÁMÚ HÁZI FELADAT
Fütyüljünk a statisztikákra
Sokan azzal teszik tönkre az életüket, hogy túlságosan odafigyelnek mások véleményére. A statisztikák azt mondják, hogy hetente kétszer kell szexelni, mindig legyen orgazmus, és soha nem szabad megjátszani. Az ám, csakhogy az élet nem képes újság (a miénknek sem kell mindent elhinni). Egy Amerikában végzett szexológiai felmérés szerint a nők háromnegyed része 35 éves kora előtt nem éli át az orgazmust. Emiatt tehát egyáltalán nem kell stresszelni, más szóval: ne legyenek túlzott elvárásaink. Minél inkább fogunk igyekezni, annál kevesebb lesz az esélyünk a sikerre. Inkább a kisebb örömökre figyeljünk, még a legjelentéktelenebbekre is, és ne hasonlítgassuk magunkat unos-untalan másokhoz. Az életben nagyon sok olyan pillanat van, ami örömet jelenthet számunkra. Erotikus lehet egy simogatás is főzés közben, egy kézfogás tévénézéskor, egy gyengéd puszi reggel, még ha azonnal ki is kell kelnünk az ágyból. Ezekkel az apró gesztusokkal is kifejezhetjük a másik iránt érzett szeretetünket. A jó szokást a feleség is elkezdheti, és lehet, hogy a férj viszonozza. S ha nem, meg lehet rá kérni. Neki is örömet fog szerezni, ha nem kimondott fafej – és maga is gyakorolni fogja.
5. SZÁMÚ HÁZI FELADAT
Tervezzük be az örömöket
A napi munka, a gyerekek, a hétköznapok sztereotípiái között gyakran elfeledkezünk a napi örömökről. A mindennapi öröm nem hullik az égből: be kell tervezni. Ideális megoldás a kirándulás, amelyik mind a két félnek tetszik, s amelyre sokáig lehet emlékezni.
És ami a legfontosabb: legyünk optimisták. Akkor is, ha természetünknél fogva inkább a pesszimizmushoz állunk közelebb. „Egész jól sikerült ez a hétvége, de hát kivétel erősíti a szabályt”, helyett mondjuk ezt: „Az ilyen hétvégéket gyakrabban is megismételhetnénk!” Tény, hogy az elégedett emberek úgy gondolják, vannak ugyan szomorú dolgok a világon – de ezek rajtuk kívül történnek. S ha évek óta morcosak és kókadtak vagyunk? Akkor azzal kezdjük az optimista gondolkodást, hogy a jó tulajdonságokat keressük a másikban. Elég egy gesztus, egy mondat, akármilyen kicsiség, amely örömet szerez.
6. SZÁMÚ HÁZI FELADAT
Beszélgessünk egymással
A párkapcsolatban döntő fontosságú a beszélgetés. Főleg azt kell megbeszélni, ami nem tetszik, ami fájdalmat okoz. Ezzel kapcsolatban arra kell vigyázni, hogy ne csak azt tegyük szóvá, ami nem tetszik, hanem azt is, ami tetszik. A legtöbb házasságban élő ember elfelejt beszélgetni. Nem a veszekedések távolítják el egymástól az embereket, hanem hogy a szép élményeiket és a kellemes érzéseiket nem osztják meg egymással. Ennek gyakorlását már ma kezdjük el! A mai napban is biztosan találunk valamit, ami jólesett. Dicsérjük meg érte a párunkat. (És gondoljuk is komolyan!)
Varga Klára
