Éljenek a műlányok!

Anno az egyetemi óráim között szerepelt a retorika, azaz a szónoklattan. Nem is lepődtünk meg a félév végén, amikor azt a feladatot kaptuk a vizsgán, hogy szónokoljunk. Rögtön ki is szúrtam magamnak az „Anyaszülten vagy plasztikszülten?” című témát. Hogy miért? Mert tudtam, hogy ezt a feladatot sajátos módon fogom megoldani, hiszen nekem is volt már korrekciós műtétem.

Elég csak kiejteni a szót, hogy plasztika, és rögtön pejoratívan értelmezzük. Mert a plasztik: az mű. Egyszóval azt jelenti, hogy az a valami már nem eredeti, tehát idegen, így elveszti a sajátos jellegét. Ódzkodunk tőle, miközben nincs olyan ember, aki legalább életében egyszer nem gondolkozott el azon, hogy mit szabatna át magán. Fiatalon az orrunkat és a szánkat műttetnénk meg, később a ráncok zavarnak. A mellekről már nem is beszélve! Az első, persze, mindig az arc, mert az tűnik szembe saját magunknak és másoknak is. A legtöbbször az ajkak, a szemhéj, a fülek és az orr alakján változtatnánk. ÁLLUNK A TÜKÖR ELŐTT, ÉS NÉZEGETJÜK MAGUNKAT. Ujjainkkal le-fel húzkodjuk a bőrt azokon a kritikus helyeken, ahol jól jönne az átszabás. Miért tesszük ezt? Miért akarunk másak lenni? Szebbek? Egyáltalán: kinek mit jelent a szépség? 

Kés alatt
Mi itt, a huzatos Kelet-Közép-Európában sokáig csak ámultunk és bámultunk, hogy mi minden történik a nagyvilágban „plasztik” témában. 2003-ban indítottak egy sorozatot Amerikában (hol máshol?), melynek címe a Kés/Alatt (Nip/Tuck) volt. Nem kis port kavart. Volt benne szerelem, dráma és irtó sok plasztikai műtét. Mifelénk új dolognak számított, ám az amerikaiak akkor már jócskán benne pancsoltak a „plasztiktengerben”. Tudták, mi kell a népnek, tudták, mivel hódíthatják meg a mindig elégedetlen nőket, és azt is, hogy a férfiak mire nyitják ki a pénztárcájukat. Hiszen sokszor a pasi akarja átváltoztatni a feleségét, a barátnőjét vagy a jövendőbelijét. A nők meg duplán a tökéletességet hajszolják. Ha nem így lenne, akkor nem volna a SZÉPSÉGNEK ekkora kultusza! (Az újfeministák pápája, Naomi Wolf könyvet is írt ezzel a címmel Amerikában.) Mert hát, valljuk be, ennek az egésznek nagy kultusza lett. Divat lett a kicsi mellből, a nagyból, a szemhéj felvarratásából, a maxi méretű ajakfeltöltésből, az orr lereszeléséből. A kifutók piszkafamodelljeinek már nincs se mérete, se neme. Ma minden divat, ami nem természetes: lásd az óriás feneket, melyet szintén Amerikának és az ő Kim Kardashianjának és Nicki Minajának köszönhetünk.
Úgy néz ki, minden divat, csak a normális nem jön divatba sosem.

„Aki pedig egyszer kés alá fekszik, az többször is odafekszik majd. Nem feltétlenül azért, mert mindenáron át akarja magát szabatni"

Instahatás
A technikai fejlődés számos újdonságot hozott magával. Az egyik legnagyobb a szelfit készítő telefon és az arra letölthető programok. A fényképezős telefonok megjelenésével óriási álom vált valóra! Régen mindenki ismerte a saját „legjobb” fényképarcát, mellyel a ballagási fotóján szembesült a legélesebben. A fényképész bácsi leültetett egy székre, és a szerinte legjobb szögből lencsevégre kapott bennünket. Nem volt több variáns. Most meg?! Saját magunk dönthetjük el, hogy fentről vagy lentről, jobbról vagy balról fotózzuk-e magunkat! Kattognak a szelfik, és nagy örömünkre feltalálták a szelfibotot is.
Másik nagy újdonságnak pedig itt van az INSTAGRAM, melyre képeket és videókat lehet feltölteni. Érdemes megnézni (aki rajta van), hogy a szelfit mint hashteget mennyien jelölik be naponta. És hogy a sztároknak mennyi követőjük van! Hogy az emberek milyen szögből fényképezik magukat – és még sorolhatnánk.
A legtöbben a celebeket akarják utánozni. Miért? Miért akarunk egyformán kinézni? Miért akar mindenki úgy kinézni húszévesen, mint Selena Gomez? Harmincévesen úgy, mint Beyoncé? Sztárok akarunk lenni mi is?
Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszolhassuk, tisztázni kéne néhány alapvetést. Például azt, hogy a plasztikai sebészet nem egyenlő az esztétikai korrekcióval. Pontosabban: a szépészeti beavatkozás a plasztikai sebészet alá tartozik, mégsem ugyanazt jelenti. A plasztikai sebészet magába foglalja a helyreállító műtéteket (születési rendellenesség, baleset utáni heg), a kézsebészetet, a mikrosebészetet, az égési rekonstrukciókat és az esztétikai korrekciókat.

S bizony sokan azért fekszenek a kés alá, mert tényleg kisebb korrekcióra szorulnak. A saját példámból tudom mindezt. Tizennégy éves voltam, amikor az elálló füleimet levarrták. Azonban ez az egyetlen műtét, amelyet gyerekkorban is el lehet végezni. Egyrészt azért, mert a fül már egészen kifejlett, másrészt, mert megvédhetjük magunkat a nagyobb traumáktól. Bizony! Ha belegondolok… Te jó ég, mennyit szenvedtem én emiatt! A gyerekek bizony gonoszak voltak, csúfoltak az iskolában. Voltam bagoly, Dumbó, fülesmaki meg Mickey Mouse is. Lány létemre! Képzeljék el, hogy egy ilyen trauma mennyire meghatározza az ember sorsát, életét, gondolkozását!
Viszont – velem ellentétben – sokaknak tényleg semmi szükségük az ilyenfajta beavatkozásra. És mégis át akarják változtatni magukat! Már akkor is, ha csak egy picikét is jobbra görbül az orruk. „Látod, olyan, mint egy sípálya. Nézd, mint egy sasorr!” – mondogatják, miközben enyhe kis hajlat van az orrukon. Aztán következik a száj: „Nincs szám! Látod? A felső ajkam mintha nem is létezne. Nincs mit kirúzsoznom.” Pedig sok esetben van ott ajak bőségesen, de valamiért a lányoknak nagyobb kell.
Mi pontosan erre keressük a választ: miért fekszenek ilyen fiatalon a kés alá? Miért ennyire elégedetlenek önmagukkal? Aki pedig egyszer kés alá fekszik, az többször is odafekszik majd. Nem feltétlenül azért, mert mindenáron át akarja magát szabatni. Csak éppen az első műtét után rájön, hogy a lereszelt orra teljesen máshogy mutat az arcán. Más az összkép. Jobb, de mégsem olyan, mint amilyennek elképzelte. Lehet, hogy az ajkakat is fel kell hozzá tölteni – és indul a lavina! A mellimplantátumból is nagyobb kellett volna...

A megfelelő orvos
„Ebben az utcában is van klinika?” – kérdezem meglepődve barátnőmtől, mire ő csak bólint. Én egy álomvilágban éltem eddig! Olyan világban, ahol a nők nem drasztikus átalakításokban gondolkodnak. A való világban nagyon sokan nézegetik magukat a tükörben, és egyre többen döntenek az esztétikai korrekció mellett.
És a való világban az sem mindegy, hogy melyik klinika és szakember mellett döntünk. Nemegyszer hallottam már balul elsült műtétekről. Nekem is azt mondták: ha nem jó sebészt választok, akkor visszacsúszik a fülem az eredeti helyére. Jobb esetben mind a kettő. Rosszabbik esetben csak az egyik. Viccet félretéve: ez tényleg így igaz! Nem egy olyan esetről hallottam, amikor tényleg nem a megfelelő szakember végezte el a beavatkozást. Ráadásul a kisebb esztétikai beavatkozásoknál is fennáll a veszélye annak, hogy nem egy specialista kezébe kerülünk. (Könnyű pénzkereseti forrásról van szó, ezért egyre több a „szakember”.) Nem árt óvatosnak lenni. Mert ez nem „csak egy tűszúrás”. Nehogy abból a tűszúrásból jobbik esetben sírás legyen – rosszabbik esetben pedig helyreállító műtétek sora. 
 

„Biztos megéri ilyen fiatalon elkezdeni? Mi lesz, ha néhány év múlva egészen máshogy fogunk erről vélekedni? Biztos, hogy nem fogjuk megbánni? Mégiscsak a testünkről van szó! Azzal pedig csínján kell bánni"

Ezeket a kérdéseket teszem fel riportalanyaimnak – Evelinnek (18), Lacának (18), Mátyásnak (18) és Bálintnak (19) –, akikkel egy napsütötte szeptemberi délutánon találkozom. Olyan, mintha egy televíziós műsorba csöppentem volna. Magabiztosak, markáns véleményük van: hiába, ez az új generáció. Már csak a kamerák hiányoznak. Megérkezik Laca, aki kedvesen bemutatkozik, és mellém huppan. Egy kis csevej után rögtön arra kérem, hogy mondja el véleményét a fiatalkori plasztikai beavatkozásokról. Lát-e ilyet a környezetében, és hogy mennyire TETSZIK NEKI.

Laca:
– A gimnáziumban, ahova járok, még nem nagyon látni ilyet. Viszont Dunaszerdahelyen, a városban már többször találkozik az ember olyan lányokkal, akik kés alá feküdtek. Ha valakinek vékony a szája vagy kisebb a melle, akkor megértem, hogy meg akarja csináltatni. De sokszor csak menőségből csinálják! Szerintem mindenki úgy jó, ahogy van. Természetesen.
Bólintok és hozzáteszem, hogy rendszerint a szakértők sem javasolják, hogy fiatalon kezdjünk hozzá testünk radikális átformálásához. Csóválom a fejem, közben megérkezik Mátyás. Kezet fogunk. – A mai lányok már 17 évesen elkezdik! – vág mindjárt a közepébe. – Ismerek egy lányt, aki feltöltette a száját. Nekem egyébként ez tetszik. Tetszenek az ilyen lányok. De nem kellene sietni. Én speciel örülnék, ha kisebb lenne az orrom, de nem fogom megműttetni.
Ekkor helyeselek persze, mert éppen ez a lényeg. A különlegesség. Közben megmutatom Mátyásnak az ujjam hegyével, hogy az én orrom is görbe. Nevetünk, majd Laca hozzáteszi, hogy kevesen vannak, akik fiatalon erre adnák fejüket. Inkább csak eljátszanak a gondolattal. Szerintem is unalmas lenne, ha minden lány Kim meg Gigi Hadid akarna lenni. Laca nevetve rácáfol: – Az azért annyira talán nem is lenne rossz! És kacsint.

Ekkor megérkezik Evelin és Bálint: teljes a csapat. Evelin bájos, mosolygós 18 éves lány, aki már többször volt ajakfeltöltésen. Ha nem tudnám, akkor is rögtön kiszúrom! Nem úgy a fiúk (ők nem veszik észre). Amint leül, rögtön faggatni kezdem: mikor és miért döntött így, és hányszor járt már feltöltésen?

Evelin:
– Háromszor voltam ajakfeltöltésen. Az első alkalommal tavaly. Kiskorom óta elégedetlen voltam a felső ajkammal.
Csodálkozom, mert akkor még kiskorú volt. Mit szóltak mindehhez a szülei?
– Kiskorom óta mondogattam anyukámnak, hogy ajakfeltöltést akarok. Erre anya azt mondta, hogy ez az én döntésem, de ő ezt anyagilag nem támogatja. Egyébként 10 perc volt az egész, ki lehetett bírni. Beleszúrnak egy injekciós tűt, és kész is!
Evelin azt is elárulja nekünk, hogy az orrát is ki akarta javíttatni, de lebeszélték róla. Ekkor a fiúkhoz fordulok, és felteszem a kérdést: – Szerintetek van Evelin orrában valami kivetnivaló? A válasz egyhangú: – Nincs. Majd Evelin folytatja:
– Lebeszéltek róla, és megértettem az indokaikat. A doktornő azt mondta, hogy megváltozna tőle az egész arcom.

„A pasi örül a külső szépségnek, de végül is nem csak ez a nő egyetlen értéke"

Ekkor bekapcsolódik Bálint, aki eddig csak megfigyelőként volt jelen. – Nekem az ajakfeltöltés a gyengém! Ezt nemrég vettem észre magamon. Persze, legyen azért esztétikus. Mondjuk, barna hajhoz egy szép, rózsaszín száj… – s elmereng. Ekkor a legjobb barátja Evelin felé int: – Itt ül! Itt van! Mosolyog a csapat, majd Bálint folytatja: – Azért tisztázzunk valamit: a műmell nekem sem tetszik, de vannak esetek, amikor előnyös tud lenni, amikor segít. Ráadásul bizonyos kor után nagyot tud dobni a nőn egy kis korrekció vagy ráncfelvarrás.
– Egy bizonyos kor után! – teszem hozzá. Mert hát a fiataloknak azért még nagyon is feszes a bőrük. Megkérdezem a srácoktól, hogy látták-e Evelint az ajakfeltöltés előtt, és hogy szerintük tényleg pici volt-e a felső ajka. Evelin körbeadja a telefonját a régi képeivel, és a csapat újfent egyetért: Evelin „előtte” is gyönyörű volt! Sőt, Laca észre sem vette a változást.
Bálint: – Nekünk csak jó, hogy a nők egyre többet foglalkoznak magukkal. Edzenek, diétáznak. Továbbá mindig is voltak olyan nők, akiket a többiek küllemben, divatban követtek. Most ezeket a túlzásokat követik. 

Laca: – Egyetértek. Ha nem esünk túlzásokba, akkor rendben van.
Ekkor azt kérdezem, mindezt a nők a férfiak vagy maguk miatt csinálják?
– Remélem, miattunk! – vágja rá Bálint.
– Egymás miatt – konstatálja Mátyás.
– Szerintem fele-fele – teszi hozzá Laca.

A válaszok után megérkezik Zoli (29), a meglepetésvendégünk, aki VELEM EGYÜTT a kezdő harmincas generációt képviseli, és rögtön a lényegre tér. – Nekem a plasztikázás egyáltalán nem jön be. Azt tudom, hogy a világ legtökéletesebb férfija és nője sincs megelégedve magával. Mindenkinek van valami hibája. Ám tornával is tudod magad formázni. A műköröm, a műszempilla nem jó, mert tönkremegy alattuk az eredeti. A műmell sem jó dolog. Én a természeteset szeretem. Ha olyan barátnőm lenne, aki meg akarja csináltatni a mellét, lebeszélném róla. Ha kevés az önbizalma, majd én felpumpálom! Mert nekem úgy tetszik, ahogy van. Biztos, hogy a pasi örül a külső szépségnek, de végül is nem csak ez a nő egyetlen értéke.
Zolitól megkérdezem, hogy a mellette ülő Evelinen lát-e valami nem természeteset. A válasza az, hogy nem. Mosolygunk. Evelin pedig elárulja, hogy már túl van három ajakfeltöltésen. Na lám! Tényleg, a férfiak sokszor nem is veszik észre a változást! Illetve lehet, hogy pont ez a lényeg. Hogy az a változás természetes legyen és esztétikus.

S itt van a kutya elásva: bizony, a lányok sokszor nem tudnak leállni. 

Először csak KIS VÁLTOZÁST szeretnének, kevéske implantátumot fecskendőztetnek az ajkukba. Aztán egyre többet, mert az mutat igazán jól a képeken, az Instagramon például. Bella (25) saját bevallása szerint már gyerekkora óta rajong a telt ajkakért: – A családban mindenki tudta, hogy akarom. A nagyszüleimnek kifejezetten tetszett a végeredmény. A barátnőim szerint a műszáj megszállottja lettem, az orvosom szerint nem vészes. Eddig négyszer vagy ötször töltötték fel a számat hialuronnal. Körülbelül fél évig tart ki. Idővel bevállalom a szilikonpárnával feltöltött örökös ajkakat. Imádom a színes rúzsokat, legyen az lila vagy éppen matt színű. És ezek nagy szájon mutatnak a legjobban!

Van, aki a teltebb ajkakra – és van, aki a nagyobb mellekre szavaz. Dóri (31) már túl van két mellplasztikán. – Kilenc évvel ezelőtt volt az első műtétem. Kicsi volt a mellem, ezért döntöttem a nagyobbítás mellett. Persze, az elején nem azt akartam, hogy nagy legyen, csak egy picivel nagyobb. Akkor még a hónaljamat vágták fel, és azon keresztül rakták be az implantátumokat. Sajnos megsértettek egy idegszálat, és hetekig nem bírtam felemelni a kezemet. De rendbe jött. Egy év után azon kezdtem filózni, hogy lehetett volna nagyobb is az az implantátum. Így aztán ISMÉT kés alá feküdtem... 

Megkérdeztük az orvost: mi a különbség a plasztikai sebészet és az esztétikai beavatkozás között?
– Az esztétikai beavatkozások általában injekciózással történnek – mondja dr. Valéria Muranská neurológus (Galánta). – Ezeket mini invazív kezeléseknek hívjuk, melyeket egy merészebb dermatológus vagy neurológus végez. Fontos, hogy olyan orvos csinálja, akinek van esztétikai érzéke. A liftingek, a mellműtétek, az átoperálások már altatásban történnek, és ezeket hívjuk plasztikai műtéteknek. 

– Kinek ajánlottak a szépészeti beavatkozások?

– A negyveneseknek, akiknél a bőr veszített a feszességéből, és kezdődnek a ráncok. Ilyenkor nem kell mindjárt plasztikai sebészhez fordulni, az egyszerűbb esztétikai beavatkozás a javallott. Mondjuk, hialuronsavval fel lehet tölteni a ráncokat. Van, hogy a kliens az ebédszünetében ugrik be hozzánk, és tíz perc alatt készen vagyunk. Pár óráig utána nem szabad hajolni, tornázni, de nem kell napokig otthon feküdni.

– Járnak önhöz 17 éves lányok is?

– Nem, de ha jönnének, sem vállalnám el őket. Egyetlenegy esetben csináltam meg egy kislánynak a szájfeltöltést, de egy kutyaharapás nyomait tüntettük el vele. Tizenkilenc éven alul nem vállalok ajaknagyobbítást. Nekem is nehéz, mikor egy 19 éves lányt kell megszúrni, aki szép! Viszont ha csak fél ampulla implantátumot nyomok egy vékony szájba, az tényleg segít. A lánynak nem lesz tőle nagy kacsaszája, inkább csak jól hidratált lesz az ajka. Sajnos nem mindenkinek adatik meg a telt ajak.

– Mit gondol, miért kezdik el a lányok már ilyen fiatalon a korrekciókat?

– Ezek a lányok már mind úgy nőnek fel, hogy van Instagram- meg Facebook-profiljuk, és tele van a telefonjuk szelfivel. Követik a trendet, amit ezek az oldalak diktálnak. Azokat a celebeket nézegetik, akikhez hasonlítani szeretnének. Pár éve még a depilálás volt fura, most a feltöltések. Csak azt nem tudom, mi lesz a divat húsz év múlva. Hova vezet majd mindez.

– A hialuronsav tényleg nem káros?

– Az olyan anyag, ami a mi szervezetünkben is benne van. Köti a vizet, mint egy szivacs. Nincs vele gond, hidratálja azt a bizonyos részt, feltölti a ráncot. Ha nincs belőle sok, akkor jól mutat. Lassan szívódik fel, és megállítja kicsit az öregedést.

– Volt már arra példa, hogy valakit lebeszélt a beavatkozásról?

– Hetente megesik. Azért a lányok még jönnek, és próbálkoznak. Vagy van a másik eset, amikor beszúrok fél ampullát, és azt mondják: legyen még több. Erre általában nemet mondok. Tudják jól, hogy én nem kedvelem az extremitást. Sokszor a barátnő levideózza a feltöltést, s máris rakják fel a Facebookra. A múlt szerdán hét szájat töltöttem fel. Már a 14 éves lányom is hajszol, hogy mikor csinálom meg a száját. Mondtam neki, hogy soha. (nevet) 

Dr. Jozef Fábry plasztikai sebésztől (Pozsony) szintén megkérdeztük: járnak önhöz fiatal lányok?
– Majdnem minden nap. Ám egyetlenegy operáció van, amit már gyerekkorban el lehet végezni. Ez pedig nem más, mint az elálló fülek korrekciója. Az összes többi esztétikai beavatkozás korhatára a 18. életév. Persze, vannak azért kivételek, amikor például egy fiatalabb lány orrműtétre szorul. A szülő felel az ilyen korrekcióért.

– Mit gondol, miért kezdik a lányok ilyen fiatalon?

– Mindenki elégedetlen azzal, amije van. Azt akarja, ami nem adatott meg neki. 

– Volt már arra példa, hogy valakit lebeszélt a beavatkozásról?

– Nem is egyszer! Sőt! Főleg akkor, amikor nem látom értelmét a műtétnek. Sokan arra kérnek, hogy az orruk hegyét egy milliméterrel húzzam feljebb. Egy milliméter miatt viszont felesleges műteni. Léteznek diszmorfofóbiával küzdő betegek. Ez olyan betegség, amikor páciens attól a képzettől szenved, hogy valamilyen deformáció van a testén. Az ilyen beteg terápiára szorul. 

„A női mellnek mint szexszimbólumnak lecsengett"
 

• Régen az öregedő színésznők és milliomosfeleségek varratták fel ráncaikat vagy szabatták piszére az orrukat. A szájimplantátumokkal már csínján bántak, mert a tökéletlen ajakfeltöltést csak fájdalmas műtéttel lehetett kioperálni. Azóta nagyot fordult az idő kereke, megjelentek a felszívódó implantátumok, a saját zsírral való feltöltés és társai. Egyre kisebb a műtéti kockázat is. 17-18 éves FIATAL lányok járnak ajakfeltöltésre, s készülnek lázasan első mellnagyobbításukra. S nem ám a messzi Amerikában, hanem itt, a szomszédban. Például mindjárt azon a csendes környéken is, ahol szerkesztőségünk székel, található egy non-invazív átalakításokra szakosodott szalon (ez azt jelenti, hogy sem szikével, sem tűvel nem szúrják át a bőrt, hanem például lézerrel szépítenek). És két barátnőm lányai zsenge koruk ellenére már átestek egy ajakfeltöltésen. A Cosmopolitan magazin címlapján szintén egy feltöltött ajak látható, s a felvezető cím botoxpartira hív. És a lányok mennek, mert „ez a divat”.
   
• Kata azt mondja, a szülei nem szerették eléggé gyerekkorában, azért nem tetszik magának. Még pszichológushoz is elment, aki viszont azt mondta neki: nem is azzal volt baj, hogy őt nem szerették eléggé a szülei, hanem hogy önmagukat nem szerették eléggé. S most Kata is ugyanarra a mellékvágányra lépett: ő se szereti magát. Manapság az emberek túl nagy igényeket támasztanak önmagukkal szemben. Az okostelefonok filterei szembenézésre késztetnek mindenkit: arra biztatnak, hogy helytálljunk egy hazug világban. Mert amit a kifényesített képeken látunk, annak háromnegyede hazugság. Ám ki mer szembeúszni az árral? Inkább ő is elkezd – hazudni...
   
• A szépségsebészeknek és a szikének köszönhetően bármilyen méretű mell elérhetővé vált. A női mellnek mint szexszimbólumnak lecsengett. Az extrakerek hátsókat nemegyszer edzőteremben örökítik meg, hozzá extrakarcsú derék dukál. Az Instagramon közzétett fotók mintegy azt sugallják, hogy a szélsőségesen kerek fenék a sok munka jutalma lesz. A nagy fenék furán néz ki oldalról, főleg pálcikalábakkal... Ilyen sziluetteket régen csak a karikatúrákon láttunk...

–derzsi, néva–