A PCOS! Katika a fodrászom, mindent megbeszélünk egymással. Múltkor ecsetelni kezdte, mi a baja a kis menyének: nem jön meg a baja, hasra hízik, potyog a haja, közben meg szőrösödik... És így tovább.
Addig-addig, míg fel nem kaptam a fejem: hát nem PCOS-os? Ő nézett rám értetlenül! Az micsoda? Majd este lelkendezve rám csörög: Igen, igen, az a baja, csak eddig nem mondta meg a betegsége nevét.Szóval, kábé itt tartunk most. Az orvosokra anyáink és apáink addig néztek félistenként, míg egy részük úgy is kezdett velünk viselkedni. (Az idősebb generációra érvényes.) Anyáink nemzedéke azt sem tudja, milyen nevű női betegségek gyötrik őket. („Minek magának az a menzesz, annyira hiányzik?!”) Míg másutt PCOS belgyógyász-specialisták vannak és alapítványok, civil szervezetek működnek, melyek összefogják az érintett nőket, a PCOS-tornára szakosodott edzők. Nálunk süket csönd. Tisztelet persze a kivételnek, mert rengeteg jó orvos van és rengeteg szemfüles nő. Akik tűzön-vízen keresztül kijárják maguknak a terápiát.
Több betegség egy kalapban
Pedig a PCOS-ról tudni illik, rendkívül alattomos betegség! A felnőtt lét küszöbén, mikor ádáz, elkeseredett harcot vívunk a pattanásokkal, kétségbeesve tapasztaljuk, hogy „hajkoronánk” egyre gyérül (ott nő a szőr, ahol nem kéne, a bajszunkat már borotváljuk). De azt mondjuk, ilyen a hajunk, és kész, már az anyukánknak is ilyen volt. Majd öntörvényű ciklusunkra panaszkodunk. Ám igazán akkor esünk kétségbe, mikor hónapról-hónapra hiába várjuk a gyermekáldást. Ám ha sikerül megfoganni, és boldog anyák leszünk boldog csemetékkel az oldalunkon, egy dolog akkor is velünk marad. Valahogy soha nem érezzük igazán jól magunkat a bőrünkben... Ha szerencsések vagyunk, akkor találunk egy orvost, aki a sok szerteágazó tünetből megállapítja, hogy PCOS-ban szenvedünk. Hogy mit is takar pontosan a rövidítés, arról a betegség egyik legelismertebb szakértőjével, Tűű László belgyógyász-endokrinológussal (a budapesti EndoCare Endokrinológiai Központ szakmai vezetőjével) beszélgetünk. Az ő vezetésével alakult meg az első reproduktív endokrinológiával foglalkozó munkacsoport.
– A statisztikák szerint a PCOS ma már minden tizedik nőt érint. Régebben miért nem lehetett a betegségről hallani? Nem működött a diagnosztika vagy egy újabb civilizációs betegséggel állunk szemben?
– Előfordult, de nem ilyen mértékben. Mára a PCOS népbetegséggé vált. Évről-évre növekszik az érintett nők száma. Későbbre csúszott a gyermekvállalás, és a nők sokszor akkor jönnek, mikor már késő. A páciensek valamivel több, mint a fele küzd meddőséggel. Ráadásul a vetélés kockázata is nagyobb náluk. Mivel a betegség hátterében inzulin-anyagcserezavar áll, nem meglepő, hogy növekszik a 2-es típusú cukorbetegség, valamint a túlsúlyos betegek száma is.
– Lehet tudni, mi a betegség kiváltó oka?
– Vigyázat! A PCOS önmagában nem betegség! A szindróma megnevezés is erre utal. Sokkal inkább egy tünetcsoport okozta állapot. Nem lehet igazán tudni, mi a kiváltó oka. A kutatások szerint azoknál a fokozott inzulinérzékenységű személyeknél alakul ki, akiknek aszénhidrát és a cukor lebontásakor rendre túl magas az inzulinszintjük. De nem minden túlsúlyos hölgy, aki inzulinrezisztenciával küszködik, lesz PCOS-os! Csak azok, akik genetikailag hajlamosítottak erre: akiknél jelen van a genetikai hajlam.
Fontos, hogy ne nyírjuk ki magunkat a stresszel, jó ételeket együnk (nem kínai csibét meg más szemetet), és pihenjünk, pihenjünk! Meg eddzünk!
– PCOS-ból csak mára lett népbetegség. Eszerint generációkon át úgy öröklődött a hajlam anyáról leányra, hogy nem okozott komolyabb tüneteket... Lehet tudni, hogy minek a hatására kezdett el manifesztálódni?
– A mi szüleink még teljesen más élethelyzetben éltek. Nyugodtabb volt az élettempójuk, és egészen másképpen táplálkoztak. Igazi ételeket ettek, és rendszeresen. Mára még az alapélelmiszerek elkészítésének a módja is elképesztő mértékben megváltozott. Nincs idő a hosszú előállítási idejű termékek gyártására. A kenyérnek csak bizonyos százaléka liszt, a többi a kelesztési folyamat felgyorsításáért felelős adalékanyag. Négy óra alatt elkészül, és még a pékségből a boltokba is eljut. Ezek az adalékanyagok rendkívül sok táplálék-intoleranciáért felelősek. Két évtizeddel ezelőtt közel sem volt ennyi gluténérzékeny ember, mint ma. A 30-40 éves diabéteszes pácienseink szüleinek a generációjánál 45-50 éves korban, a nagyszülők korosztályánál még később, 60-70 évesen alakult ki a cukorbetegség. Huszonvalahány éve, amikor egyetemre jártam, még úgy gondoltuk, hogy az inzulinrezisztencián alapuló 2-es típusú cukorbetegség a gyermekeket nem veszélyezteti. Mára megnőtt a gyermekkori előfordulása – ami egy újabb civilizációs ártalom. Egyre fiatalabb korra tolódik ki a megjelenése. Ráadásul az inzulinrezisztencia, ami a cukorbetegség előszobája, már 5-6 évvel előbb diagnosztizálható.
– Ezek szerint a PCOS kórképénél elsődlegesen kialakul egy inzulinrezisztencia? Ilyenkor, ugye, a sejtek „éheznek“, mert csak gyöngén tud hozzájuk kapcsolódni az inzulin.
– Inkább úgy mondanám, hogy a vérben magassá válik az inzulinszint. Ez viszont nem mindig az inzulinrezisztencia következményeként jön létre. Ma már tudjuk, hogy a magas inzulinszint többféleképpen is kialakulhat a szervezetben – míg az inzulinrezisztencia típusosan a túlsúlyhoz kötődő jelenség. Ám a PCOS-osok java része normál vagy éppen alacsony testsúlyú. Esetükben inzulinleadási zavarról beszélhetünk. Egyszerűen a szervezetük nem tudja olyan tempóban adagolni az étkezéshez az inzulint, mint azt kéne, és emiatt nem csökkenti kellőképpen a vércukrot az étkezés bizonyos szakaszaiban. A felhalmozódott cukor elraktározása későbbre tolódik, a felszívódás végén az inzulin túlsúlyba kerül, és csökken a vércukor. Ám ennek a klasszikus tünetei (és éppen ez a furcsaság benne) nem típusosak! Mondjuk, valaki étkezés után hamar megéhezik, és édességet kíván. Erre jobb odafigyelni, mert az alacsony vércukorszintből kifolyólag leállhat a központi idegrendszer és a keringés. Ez pedig az élettel összeegyeztethetetlen. Az inzulin az egyetlen vércukorcsökkentő hormonunk, s ha a magas inzulinszint mellett jelen van egy petefészek érzékenység, akkor sovány testalkat mellett is kialakulhat a szindróma. Az inzulin ugyanis tönkreteszi a petefészkek működését.
– A nők orvostól-orvosig járnak, többnyire mégis hosszú évekbe telik, mire megszületik – ha egyáltalán megszületik! – a diagnózis. Miért olyan nehéz felállítani a kórismét?
– Azért, mert nem mindenkinek van olyan cikluszavara, ami annyira figyelemfelhívó. Ha valakinek egyáltalán nincs menstruációja, azzal igen, azzal foglalkozni fognak az orvosok – de a többiekkel nem. Az egész kórkép kialakulása valahol a serdülőkor végén kezdődik, és a fiatal felnőttkorban fejlődik ki. Ám még mielőtt megszületne a diagnózis, sokszor tüneti kezeléssel elfedik az okokat... Amíg a páciens nem tervez gyermeket, gyakran „csak” azért fordul orvoshoz, mert nem szeretne szőrös lenni... Aggasztja a hajhullása, zavarja a pattanásos bőre, nyugtalanítja a rendszertelen menstruációs ciklusa. Ilyenkor általában fogamzásgátlót írnak fel neki, mert az milyen jó, rögtön megszünteti a tüneteket! Igaz is, de valójában nem tesznek vele jót, mert így csak eltakarják az összes tünetet. Ráadásul az emberi szervezetben minden hormon – a női hormonok is – vércukorszint-emelő hatással bír, így rontja az anyagcserét. Ennek következtében, mikor valaki abbahagyja a fogamzásgátló szedését, egyrészt rosszabb lesz az anyagcseréje, másrészt rövidebb időablaka marad arra, hogy teherbe tudjon esni. Harmincöt éves kor fölött már drasztikusan romlanak a termékenységi mutatók, negyven felett pedig még inkább. Egyre kisebb az esélye, hogy bármilyen eljárással terhesség jöhessen létre. Ezért lenne fontos, hogy már serdülőkorban, mikor kialakul egy ilyen típusú zavar, ne tüneti kezelést alkalmazzunk.
– Nőgyógyász vagy endokrinológus kezeli itt a betegeket?
– A pácienseket ideális esetben a nőgyógyász-endokrinológus szakorvosok (mindkét területből rendelkeznek szakvizsgával) látják el. De már az endokrinológusok is egyre több beteget kezelnek eredményesen. A metformin származékok ugyanis remekül csökkentik az inzulinszintet. A legideálisabb azonban, ha a pácienst egy team látja el.
– Az inzulinszint-ingadozásokat ezek szerint gyógyszerrel kordában lehet tartani?
– Igen, ha helyesen táplálkozunk. Aki túlsúlyos, annak le kell fogynia. Még jobb, ha beiktatja a rendszeres mozgást is az életvitelébe, és azzal próbálja tartani a testsúlyát. Ha nem a zsír, hanem az izomtömeg nő, azzal emelkedik az anyagcsere sebessége: és ez védelmet nyújt a jojó effektussal szemben. Ám a helyes táplálkozás a vékony testalkatúaknál is fontos. A rendszeres, napi ötszöri, egészséges étkezésre kell ráállni. Meggyőződésem, ha már a serdülők is betartanák ezeket a szabályokat, akkor kevesebb lenne az endokrin beteg. Csodák azonban nincsenek! Egy elszúrt anyagcserezavar helyreállítása fél évbe telik, még orvosi felügyelet és fegyelmezett életmód mellett is.
Az inzulin az egyetlen vércukorcsökkentő hormonunk. Ha a magas inzulinszint mellett petefészek-érzékenységünk is van, akkor kialakul a PCOS. És nem kell hozzá kövérnek lenni!
– Milyen a PCOS megfelelő kezelési protokollja?
– Első lépésben szükséges a hormonális profil dokumentálása. Ebből megtudható, hogy mi okozza a ciklus zavarát, kizárhatók az olyan kis számban előforduló egyéb (enzimatikus, mellékvesével kapcsolatos) egészségi problémák. Ezek ugyanis hasonló kórképet okozhatnak. Mert nem minden cikluszavar mögött húzódik meg PCOS. Például azoknál a nagyon vékony hölgyeknél, akiknek kórosan alacsony – 15 százaléknál kisebb – a testzsír indexe, előfordulhat, hogy a ciklusvezérlési központ működése leáll. Többnyire élsportolóknál vagy olyanoknál történik ez meg, akik evészavarban (anorexia és bulímia) szenvednek.
– A tünetcsoport nevében ott van, hogy sokcisztás. Minden esetben megjelennek az apró ciszták a petefészkeken? Nincs kivétel?
– Van. A PCOS-nak három diagnosztikai kritériuma van. Első a ciklus zavara. A másik a tesztoszteron (férfi) hormon túltermelődése, aminek a látható tünete a túlzott szőrösödés, hajhullás, bőrzsírosodás. A petefészek inzulin hatására férfi hormonokat állít elő a hipofízisben, ezért csökken a peteérést stimuláló hormonok termelődése. Folyamatosan a szteroidtermelést fokozó hormon marad túlsúlyban, nincs ciklusindítás. Ilyenkor a hipofízisből származó prolaktinszint megemelkedik. Ennek túltermelődését okozhatja a mikroadenóma: ez egy pici, jóindulatú sejtszaporulat. A harmadik pedig a sok kicsi ciszta jelenléte a petefészkekben. A három tényezőből kettőnek bizonyíthatónak kell lenni ahhoz, hogy a PCOS kimondható legyen. Vannak esetek, amikor a ciszták jelen vannak, de más jellemző nem: akkor csak policisztás ováriumról van szó. És nem szindrómáról, mert nincs más tünet!
– Ha valakinél biztosra lehet tudni, hogy a meddősége mögött PCOS áll, teherbe esésre a lombikprogramot ajánlják?
– Ma későn vágnak bele a nők a gyermekvállalásba. Így az orvosok – versenyt futva az idővel – inkább lombikkezelésre küldik őket. Mire hozzánk eljutnak, már túl vannak pár sikertelen mesterséges megtermékenyítésen. És már nagyon szorít az idő! A lombikprogram előtt ugyanis nincs kötelezően előírt vizsgálati protokoll: ha valakinek van egy elzáródott petevezetéke vagy a férj részéről alacsony a spermaszám, mást nem is néznek. A szindrómás páciensek a lombikprogram során hormonálisan jól stimulálhatók, bár a kezdeti szakaszban a szervezetük kevésbé reagál a kezelésre. Megemelt hormonadagnál viszont túl nagy mennyiségű tüsző jön létre, ami sok szövődményt okozhat. Saját statisztikánk szerint, ha a nők követik a tanácsainkat, 75%-uk képes spontán teherbe esésre – akár sikertelen lombik program után is.
– A klimaktérium és a menopauza okoz állapotbeli változást?
– A petefészek-működés leálltával megszűnik maga a PCOS is. Itt inkább az okoz komoly problémát, ha előtte nem kezelték az anyagcserezavart. Ebben a korban már a cukorháztartás zavarai fenyegetik a beteget. Esélye a cukorbetegség kialakulására kétszeres a többiekhez mérten. Az ösztrogéntermelés csökkenésével több veszély is leselkedik a nőkre. Az ösztrogén ugyanis egy olyan protektív hormon, ami a női szervezetben védi az érrendszert, a keringést a vérzsírok lerakódásától, óvja a központi idegrendszert, és gyorsítja az anyagcserét. A progeszteron is gyorsabb anyagcserét eredményez. A változókorban azzal, hogy a hormonok kimaradnak, nagy változás történik. A női szervezet napi energiafelhasználása ugyanis csökken. Ez napi 200-300 kalóriát jelent, ami évi 2-3 kg súlynövekedést eredményezhet.
– A PCOS hogy hat lelkileg a nőkre?
– A napokban láttam egy remek statisztikát arról, hogy a PCOS miatti gyógyszerfelhasználás 15 százalékát az antidepresszánsok teszik ki. A betegség komoly önértékelési zavarhoz vezethet. A serdőlőkoron éppen túljutó kislányoknak nem múlik el a borzasztó mennyiségű pattanásuk, hullik a hajuk, kopaszodnak és maszkulin jellegű a szőrösödésük. Ez az önértékelést és a nőiességet tönkrevághatja. Ezek a fiatalok nem mernek eljárni otthonról, nem lesznek barátaik, nem lesznek szerelmeik.
Az étrend hasonló a cukorbeteg diétához: kis adagok, ötször naponta. Ha valaki csak futni szeret, az kevés lesz, ahogy a súlyzós edzések is önmagukban kevesek. Kombinálva ajánlott! Sokan esküsznek az Aviva tornára: ez 18 alapgyakorlatból áll, és a medence körüli izmokra fókuszál.
– A keleti filozófiák szerint minden betegség mögött lelki okok húzódnak meg. Nem lehet, hogy eleve azoknál a nőknél jelenik meg a betegség, akiknek már korábban sérült a nőiségük, vagy valami traumát szenvedtek?
– Az emberi szervezet egy komplex rendszer. Olyan, hogy leválasszuk a testről a lelkét, a pszichét, nem létezik. Az ember lelki attitűdje az, hogy jól érezze magát a bőrében. Ha stresszelünk, szorongunk, az visszahat a hormonrendszerünkre. A stresszhormonok olyan mértékű katalizátorhatással bírnak, hogy megemelik a vércukorszintet, és emiatt magas lesz az inzulinunk. A stresszel teljesen tönkre lehet tenni az endokrinrendszert, sőt a 2-es típusú cukorbetegség is tipikusan valami nagyobb trauma után – például egy családtag elvesztése után – üti fel a fejét. A mai világban már a kicsi gyerekek is olyan túlterheltek, annyi elvárással találkoznak, hogy a stresszhormonok szintje sokkal magasabb a szervezetükben. Ez aztán az egész életüket végigkíséri. Az általános iskolától egy folyamatos versenyre vannak kényszerítve. Elterjedt az a szemlélet, hogy aki nem első, az már nem jó. Állandóan mindenki győzni akar – legjobb iskola, legjobb egyetem, legjobb munkahely... Az ezzel járó állandó stressz, társulva azzal, hogy ócskán étkezünk, borzalmasan aláássa az egészségünket. Endokrinológus, diabetológus, dietetikus, edző együttes munkájára van szükség a sikerhez. A mozgás nagyon lényeges, két-három hónap után már függőséget okoz – ám addig kell valaki, aki ostorral kergeti a beteget, hogy ne hagyja abba. Ha a beteg életmódot vált, akkor jó esetben gyógyszer nélkül helyrehozható az egészsége.
Janković Nóra
Kapcsolódó írásunk: PCOS kisokos
