Ha egy nő varr, vagy gyöngyékszereket készít, azon senki sem ütközik meg, de ha olyan kedvtelésben leli örömét, amit hagyományosan férfiasnak tartanak, még mindig sokan meglepődnek.
Öt olyan nőt mutatunk be, akik mindannyian valami férfias hobbit űztek vagy űznek. Ismerjük meg a Formula-3-as autóversenyzőt, a vadászt, a labdarúgót, a thai-bokszoló krosszmotoros lányt és az önkéntes tűzoltót, akik bebizonyították: elég bátrak és ügyesek ahhoz, hogy felvegyék a versenyt akár a férfiakkal is.
Kántor Tünde, autóversenyző
A dunaszerdahelyi törékeny kislány hatéves korában kezdett el gokartozni, és azonnal kiderült, hogy különleges tehetsége van hozzá:
– Édesapám, Kántor Olivér raliversenyző támogatott ebben, és Dunaszerdahelyen akkoriban nagy divatja volt a gokartozásnak, így kerültem ki a pályára. Nyolcévesen megkaptam a versenyzői licencet. Azért nem hamarabb, mert az a legalsó korhatár. Kipróbáltam, sikereket értem el, ezért versenyeztem tíz évig. Háromszor elnyertem a szlovák bajnoki címet.
A gokart után jött a váltás az autóversenyzésre a Formula-3-ban. Szinte mindig egyedül voltam lány a versenyzők közt, sőt, általában én voltam a legfiatalabb. A Formula-3-ban – ahol szintén fiúkkal versenyeztem – Európa-bajnoki második helyezést értem el.
– Amikor az Európa-bajnokságon második lettem, angol és német profi csapatok kerestek fel, hogy folytassam náluk, tehát fizetésért versenyezhettem volna. Nekem viszont az autóversenyzés mindig hobbi volt, nem is tudtam rá másképp nézni. Szóval: elkezdtem a főiskolát – és abbahagytam a versenyzést.
Kántor Tünde
A közgazdász végzettséggel rendelkező, életvidám és igen gyakorlatias lány jelenleg teljesen más területen dolgozik. Az autóversenyzői múlt ellenére nem vezet gyorsan, az utakon elővigyázatos. Egy erősen rögzült reflexnek köszönhetően előzéskor néha még előfordul, hogy hirtelen vág elé a másik kocsinak – ahogy a versenyeken járta –, de tudatosan igyekszik leszokni róla.
Klapka Gabriella, vadász
A (szintén) közgazdász Gabriella a kárpátaljai Nagyszőllősről származik. Párjával és kislányával Dunaszerdahelyen él. Gabriella ukrán nemzetiségű, kitűnően beszél magyarul, de angolul, németül, olaszul, oroszul és szlovákul is.
Néhány éve kezdett rajongani a vadászatért, majd időközben letette a vizsgákat, és egy esztendeje aktívan vadászik.
Gabriella – aki férfias hobbiját egyensúlyozandó egy osztrák cégnél is modellkedett – végtelen lelkesedéssel beszél igazán férfias kedvteléséről:
– Mindig kedveltem a fiús sportokat: az autóvezetést, a motorozást, az íjászkodást. A vadászatot a párom közvetítésével szerettem meg, mert ő is vadász. Csodálatos érzés mínusz 15 fokban a magaslesen ülni és várni, hogy előjöjjön a farkas a sűrűből. Szeretem megfigyelni az állatokat, és szerintem az erdőben a legszebb időszak a szarvasbőgés ideje. A vadászat nem csupán az elejtett zsákmány miatt szép: a természet gyönyörködtet. A vadász nem gyilkol! Ha felszaporodik a vad, akkor lát munkához, de egész évben törődik az állománnyal.
Klapka Gabriella
Szép vadászunk elmeséli, hogy nem riad vissza a vér látványától, és a nyúzást is szakszerűen végzi. Vadászat iránti rajongása dédnagyapja, az egykori munkácsi fővadász öröksége lehet, mert „az ukrán Diána”(a vadászat római istennője) orvos szülei nem kedvelik ezt a sportot. Büszkén meséli, hogy már van saját trófeája: lőtt egy vaddisznót. Párjával meghívták egy muflonvadászatra, most arra készülnek. Kislánya, Alexandrais vadász szeretne lenni, és már voltak is együtt kacsázni.
Izsmán Tamara, labdarúgó
A pozsonyeperjesi női focicsapat középpályása civilben fodrász, és kozmetikusnak is tanult. A filigrán teremtés nőies foglalkozása mellett a fiús sportokat szereti és űzi. Optimista, derűs lány.
– Gyerekkoromban sosem néztem a tévében focit, de eljártam az otthoni meccsekre, ahol édesapám rúgta a bőrt. Miért éppen a foci? Nem is lehetne más: a kézilabda például túl agresszív lenne számomra. Már régóta játszom Eperjesen. Ott álltam az új csapat megszületésénél, és – mivel a barátom eperjesi – nem okoz gondot ingázni az edzésekre.
A csapat összetart, mindig kielemezzük a meccseket. A csapattagok 16-40 évesek, sokat fejlődtünk a két év alatt – és kiváló edzőnk van!
– Mivel a járásban erős női focicsapatok vannak, az is komoly eredmény, ha döntetlenre játszunk. Régen már volt egy női focicsapat Eperjesen, és ők bajnokok lettek. Nagy kihívás, hogy a nyomdokaikba lépjünk.
Izsán Tamara
Tamara nemcsak focizik, de kondija érdekében futni is szokott, kikapcsolódásképpen pedig szívesen zumbázik. Időt és energiát nem sajnálva készül tehát a meccsekre.
– Felemelő érzés, ha sikerül egy csel, vagy gólt lövünk, mert eredménye van a munkánknak. A csapatban mindenkinek egy a célja: hogy jobbak legyünk, még jobbak! Szeretnék még sokáig focizni, persze, csak ha a többiek is úgy gondolják, hogy lesz helyem közöttük.
Szepesi Erika, thai-bokszoló és krosszmotoros
Erika a kassai repülőmérnöki szak hallgatója, szabadidejét pedig két szenvedélynek szenteli.
– Annyira különbözőek vagyunk – mondja nevetve. – Míg az egyik a szalvétagyűjteményének él, addig a másik bokszol. Felcserélődik a férfi- és a női szerep: néha olyan, mintha álarcosbálban lennénk.
Erika tehát a férfias maszkokat is felpróbálja: több, mint tíz éve krosszmotorozik, és középiskolás korától thai-bokszol. A motorozást nevelőapjától „örökölte”, aki nagy motorrajongó.
Az első motorja egy régi Jawa Mustang volt, most pedig Suzuki RM 250 Z motoron ül. Sosem fél rápattanni, bár már megszámlálhatatlanul sokszor elesett vele. A kemény és bátor hölgy bevallja: az álarc mögül néha „kikandikál” a lányos félsz, de hamar túlteszi magát az ütéseken. Barátaival a környező erdőkben, mezei utakon motoroznak, és a Gömörön kialakított krosszpályán is szívesen köröznek. Ő az egyedüli nő köztük, ami őt egyáltalán nem zavarja.
A másik szenvedélye a thai-boksz, melybe már barátai által csöppent. Ezt a sportot leginkább a fölös energia és feszültség levezetése végett űzi. Volt már két amatőr mérkőzése, és mindkettőn sikeresen szerepelt. Nem egyedüli nőként kell megküzdenie társaival, de bevallása szerint jobban szereti, ha az edzéseken fiú ellenfele van, mert a lányokat félti. Bár ő speciel nem szereti, ha a fiúk úgy tekintenek rá, mint egy törékeny lányra!
Szepesi Erika
– Mindig kemény és örök lázadó voltam. A külső megjelenés nem mindig sugallja, mi lakozik belül. Az elmondottak ellenére elég érzékeny lelkű vagyok. A férfi- és női hobbik közé pedig nem lehet határvonalat húzni! Coelho szavait idézve: „Az idő nem magnószalag, amit odavissza lehet tekerni... Az idő itt van. Használd ki!” Én pedig kihasználom! Akkor érzem jól magam, ha azzal töltöm a szabadidőmet, amit igazán szeretek.
Kurucz Borbála, önkéntes tűzoltó
A komáromi Selye János Egyetem missziológia-diakónia-szociális munka szakos hallgatója egy izgalmas hobbinak hódol: a perbetei női önkéntes tűzoltócsapat tagja.
– Édesapám, öcsém és a nagybátyám önkéntes tűzoltók a helyi férficsapatban. Hosszú éveken át próbáltak engem is rávenni, hogy lépjek be a női csapatba. Sokáig ellenálltam, mert fiús dolognak tartottam a tűzoltást. Végül mégis rászántam magam – és nem bántam meg. Nem a legveszélytelenebb hobbi, hisz volt pár sérülésem is (ujjficam, combizomszakadás), de megszerettem.
Szeretem a versenyeket, de a gyakorlást is. A tűzoltóversenyeken a kisgyerekek felnéznek ránk, és bevallom, az is jólesik, mikor megdicsérnek.
– Jó érzéssel tölt el, ha segíteni tudunk, mint egyik nyáron, a Duna áradásakor, amikor a komáromi Erzsébet-szigeten szivattyúztuk a belvizet.
Bori a csapatban a jobb első, aki 70-75 métert fut a tömlővel, és célra tartja az oltáshoz. Erőt, összpontosítást igénylő feladat. Immár heteidk éve versenyez a perbetei női tűzoltócsapatban.
Kurucz Borbála
A Komáromi járásban általában nyernek, de a harmadik helynél gyengébb helyezést még nem értek el. Tevékenységüket a község támogatja, és nemrég segítséget kaptak a pozsonyi profi tűzoltóktól is. Többek között ekkor láthatták azt is, hogy mások mennyire komolyan veszik azt, amit ők csak kedvtelésből űznek.
