Az interneten százával hemzsegnek a káros információk a fogyással kapcsolatban. Sokszor nem csak hamis tényekre bukkanunk – a fals híresztelések egészségkárosító hatásúak is lehetnek.
Mégis: hogyan fogyókúrázzunk helyesen, a jojóeffektust elkerülve? Lássuk, mi a véleményük a dietetikusoknak! Miért nehéz lefogyni, és miért olyan rettenetesen könnyű meghízni?
Szóval akkor miért is olyan nehéz lefogyni?
A kérdés rossz szempontból közelíti meg a témát. Sem lefogyni nem nehéz, sem pedig visszahízni nem könnyű, mindkettő attól függ, mennyire egészségesen táplálkozunk (ami már egy nehezített pálya). Nemcsak a környező országokban, hanem az egész világon hatalmas problémát jelent az elhízás, és éveik előrehaladtával sokan küszködnek a feladattal, hogyan tartsák meg ideális testsúlyukat. Első lépésben fontos tudatosítani, hogy az elhízás nem egyik napról a másikra következik be! A gonosz éjjeli manócskák nem tegnap éjjel pakolászták ránk a plusz 10 kilócskánkat…
Mielőtt diétázni kezdenénk, érdemes beazonosítani azokat az időbeli pontokat, melyekről kijelenthetjük, hogy igen, itt bizony elengedtem magam! Ami azért is fontos, mert egyéni szükségleteinket és testünk sajátos viselkedését mi ismerjük a legjobban – ha tisztában vagyunk vele, hogy mit kell elkerülni (mindig későn vacsorázunk, sokat nassolunk, abbahagytuk a sportolást), akkor máris megtettük az első lépéseket a sikerhez vezető úton.
Színtiszta matematika
Ez nyilván mindenkinek a könyökén jön ki: fogyás akkor történik, ha kevesebb táplálékot viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyire szüksége van. Ilyenkor a test a saját raktáraiból pótolja a működéshez szükséges energiákat. Egyértelmű, hogy ellenkező esetben – vagyis ha többet eszünk a kelleténél – hízni kezdünk. Már napi plusz 100 kalória bevitelével egy év alatt akár 6-8 kilót is felszedhetünk! (Gondoljunk csak a karanténra, amikor csak búsultunk és nyamnyogtunk, búsultunk és nyamnyogtunk …)
Egyetlen kiló leadásához viszont 7000 kalóriányi deficit szükséges, vagyis ekkora mínuszban kell lennie szervezetünk „energiamérlegének”, hogy ez az egyetlen fránya kilócska leolvadjon rólunk.
Nem elég az edzés!
Sokan tévhitbe esnek, és ugyanúgy táplálkoznak, mint előtte – és csupáncsak edzéssel szeretnék ledobni a felesleget. A mozgás támogatója mindennemű fogyásnak, hiszen felpörgeti az anyagcserét. Amikor pedig a szervezet saját raktáraiból kezd energiát felemészteni, annak először az izmok esnek áldozatul. A feszesítés miatt ezért mindenképpen mozogni kell: ellenben ettől ne várjunk csodát. Ha nem eszünk kevesebbet, akkor az izmok növekedése miatt még a kilóink is megszaporodhatnak… Dehogy fogyunk, inkább hízunk!
Csodákat semmitől sem várhatunk. Ha színtiszta matematikai alapon gondoljuk át a fogyást, vagyis azt vesszük alapul, hogy egy év alatt 6-8 kilót híztunk, akkor apró odafigyeléssel egy év alatt le is tudjuk adni ezt a felesleget. Ámde ki hajlandó ennyit várni? Ilyenkor az ember lánya őrült számlálósdiba kezd: nem visz be több energiát naponta 500 kalóriánál, és egymás után kezdi futni a maratonokat. S lefogy ugyan, de pokoli hónapokat tudhat majd maga mögött, hisz szó szerint kínozza a testét. Egy év múlva pedig éppen ugyanott fog tartani majd, ahonnan elindult. Vagy még testesebb lesz.
Na jó, akkor most kell számolni a kalóriát?
Mint mindent, ezt is érdemes okosan tenni. Érdemes számolni, ugyanakkor semmiképp nem szabad éheztetni magunkat. Első lépésként tisztázzuk, hogy miért hízunk. Netán nem jó alapanyagokból főzünk, túl olcsó menüt rendelünk? Vagy éppen a lehető legjobb alapanyagokat visszük be a szervezetünkbe, csak épp a mennyiséget kellene csökkenteni? Vizsgáljuk meg az étellel kapcsolatos érzelmeinket! Annak, aki úgy nőtt fel, hogy a család minden nap együtt evett, szociális élményt jelenthet az evés – jót enni, jól lenni! (Még akkor is, ha jelenleg már nem ez a helyzet.) Az ilyen élményevők például hajlamosak arra, hogy egy-egy különleges alkalommal – pusztán a pozitív emlékek miatt, persze tudattalanul – jóval többet egyenek, mint amennyire szükségük van.
Alapvetés, hogy a szépségért – meg persze az egészségért – szenvedni kell! A készételeket és a rendelt gyorsételeket minél hamarabb el kell felejteni! Ezekben ugyanis rengeteg zsír és cukor található. Ez nem újdonság, azonban tisztában kell lenni vele: ha a zsírt csökkentjük az ételeinkben, akkor bizony az aroma is kimarad (ez adja meg a sok rendelt étel, az olcsó menü ízét).
Sőt, az ízek sem tudnak feloldódni zsírban – ezáltal az egészséges étel sem lesz olyan aromás és finom! Sokakat az ízek hiánya bizony elbizonytalanít. Ilyenkor bátran lehet erősebben fűszerezni, hiszen az a fő, hogy csupáncsak a zsírok mennyiségét csökkentsük.
Mindenki rémálma: a jojóeffektus!
Tegyük fel, hogy ügyesek voltunk, elértük célunkat, és lefogyunk. Megnyugodva pillantunk a tükörbe, majd nagy léleknyugalommal lezöttyenünk a kanapéra. Minden este! Ekkor már a „bűnözés” is belefér, hiszen pár kocka csokitól vagy egy-két szem csipsztől nem lesz semmi bajunk! És már bele is estünk a jojóeffektus csapdájába: ha visszaemlékszünk, elég már napi 100 kalória plusz ahhoz, hogy egy év alatt visszahízzunk. Az ellenség mindig alattomosan támad, mert ilyenkor még pluszban is felszedünk egy-két kilót.
Érdemes alaposabban utánajárni, hogy miért történik ez. Szervezetünknek mindenképpen energiára van szüksége, az energiafelhasználás pedig három részre bontható. Az alapanyagcserénk akkor is energiát éget, ha meg sem mozdulunk. Ez a mennyiség 60-70 százalékot tesz ki. A test folyamatai ilyenkor fennakadás nélkül, a megszokott mederben tudnak folyni. Termikus energiafogyasztásunk pedig 10-15 százaléknyi energiát emészt fel – ami ahhoz kell, hogy a szervezet megőrizze állandó hőháztartását. Vagyis melegben izzadunk, hideg időben pedig hőt termelünk. A fennmaradó energia elégetése (vagy el nem égetése) pedig attól függ, hogy mennyit mozgunk naponta.
Diéta során semmiképpen nem szabad veszélybe sodorni az alapanyagcserénket. Ilyenkor ugyanis a szervezet háborús állapotot érzékelhet: vigyázz, nincs elég táplálék a működéshez! S így lelassítja az anyagcserét.
Diéta során semmiképpen nem szabad tartósan nem enni, és veszélybe sodorni az alapanyagcserénket. Ilyenkor ugyanis a szervezet háborús állapotot érzékel: vigyázat, nincs elég táplálék a működéshez! S így lelassítja az anyagcserét. Számokkal elmagyarázva: ha szervezetünknek eddig 1500 kalóriára volt szüksége alapszinten, mi pedig tartósan 1300 kalóriát vittünk be – egy idő után a test ezt az 1300 kalóriát veszi normálisnak. Ha azonban szépen lefogytunk, és abbahagyjuk a diétát, akkor máris keletkezik egy 200 kalóriás deficit. Ezt a szervezetünk immár többletenergiaként fogja fel. És szépen kezdi elraktározni! Hiszen jöhet még több ínséges időszak is!
A legfontosabb tehát a fokozatosság! Nagyon szeretjük a villámdiétákat, pedig egyáltalán nem egészségesek: bár a szervezet alkalmazkodik, mindig azt a döntést érdemes választani, amelyik hosszú távon is eredményt hoz. Lefogyni tehát nagyon egyszerű: az egészséges étkezésre és életmódra odafigyelve még a kalóriákat sem kell feltétlenül számolgatni.
