Téglás Edina (29, Perbete) orrán egy sérülés következtében apró dudor keletkezett. Csinos kis orra volt, de Edina úgy döntött, plasztikáztat: szebb lesz egy turcsi orr!
– Tizenkét éves koromban beütöttem az orromat a bordásfalba, és eltörött az orrcsontom – kezdi Edina. – Úgy láttam, hogy megváltozott a formája, és mintha meg is nyúlt volna... Tizennégy éves koromban eldöntöttem, hogy amint lehet, megműttetem. Nálam lelki és esztétikai oka is volt a plasztikának. Patikalátogató vagyok, fontos a megjelenésem. És a szem után az orr az arc legdominánsabb része, minden tekintet odatéved.
– Kaptál valaha negatív kritikát az orrod formájára?
– Soha. De az egyik osztálytársnőmet csúfolták, és rengeteg felnőtt ismerősömnek is beszólnak az orrformája miatt. Mindenki azt mondja, hogy a belső a legfontosabb, de szerintem csak akkor leszel elégedett önmagaddal, ha tetszik, amit a tükörben látsz. Az online világban mindenki tökéletes, senkinek nincs bőrhibája. Ez belénk szivárog, és a pasik is látják – hiába tudjuk, hogy mindez csak retus. Amúgy meg: minden nő mindig szeretné büszkévé tenni a párját.
– Mit szólt a család, hogy orrplasztikára készülsz?
– Ellenezték, és a párom sem biztatott: Mi értelme van? Nincs is nagy orrod! Azt gondoltam, ez az ő véleményük, ez pedig az én testem. Hiszem, hogy van bennem egy fék, ami megóv a túlzásoktól. Sajnos, a plasztikai műtétekről mindenkinek az extrémitás jut eszébe, annyi fölfújt szájat látunk. Szerencsére az én párom olyannak szeret, amilyen vagyok. A műtét után csak annyit mondott: Jó lett!
– Ez volt az első szépészeti beavatkozásod?
– Előtte volt egy mellplasztikám, és vacilláltam, hogy mi legyen előbb: a mell vagy az orr? Ajánlom, hogy mindenki az orrával kezdje. A mellműtét nagyon fájdalmas, az orrplasztika sokkal kisebb megpróbáltatással jár.
A mellműtét után azt kérdezte a doki, hogy nincs-e olyan érzésem, mintha ez nem a saját cicim lenne? Azt választoltam: olyan, mintha mindig is vele éltem volna! Ugyanezt éreztem az orrplasztika után is.
– Hogyan készültél a műtétre?
– Egy hónapon át napi 1000-2000 milligramm C-vitamint szedtem. Ezt a remek tanácsot egy pesti orvos honlapján olvastam. Ennek köszönhetően a beavatkozás után alig látszottak a monoklijaim. A YouTube-on rábukkantam egy lányra, aki a műtét előtti és utáni pillanatokat is rögzítette. Percről percre végigkövethettem a műtétet, így tudtam, mire számíthatok.
– Mit éreztél utána?
– A háromórás beavatkozást mélyaltatásban végezték. Kellemetlen volt az ébredés, rosszul voltam. Az első éjszaka is nehéz volt a betömött orrommal: nem kaptam levegőt. Percekre aludtam el, de akkor is légszomj tört rám, felriadtam. De mikor varratszedés után – az se volt kellemes! – megláttam az új orromat, felkiáltottam: De jó, hogy nekem is lehet ilyen arcom!
– Mit szólt a környezeted a változáshoz?
– A műtét múlt szeptemberben történt, és minden családi ünnepségünk akkortájt zajlott. Orrműtét után két hétig gipszben kellett járnom. Az egyik kislány azt kérdezte a barátnőjétől: Annak a csúnya orrú lánynak is hagyjunk cukrot? Nevettünk, én pedig viccesen megjegyeztem: A fenébe is, hiszen most fizettem egy csomó pénzt azért, hogy szép legyen az orrom! Érdekes módon a környezetem nem vette észre a változást.
– Az orvosod adott tanácsot az orrformát illetően?
– A műtétet Marek Šipka pozsonyi orvos végezte Gútán, jó áron. Én konkrét elképzeléssel mentem hozzá, de ő elmondta, hogy csak abból tud főzni, ami van: az orromból tud kiindulni, abból fog újat formázni. Mindenesetre reszelni kellett belőle azon a helyen, ahol annak idején eltört. Ma már örömmel sminkelek, és végtelenül boldog vagyok, mikor belenézek a tükörbe. Régebben nem hordtam lófarkat, mert az orromra terelte a figyelmet – de ma már szeretem copfban hordani a hajamat. Sőt, sokkal szebb a profilom is! Egyébként a mai napig alakul az orrom...
