A felelősség az álmokkal kezdődik – olvastam egyszer egy versben. Egy házasság két ember álma: a nőé is, a férfié is. És nem lankadó figyelemmel kell gondozni a közös művet, ellenkező esetben, mint egy elhanyagolt házban, becsorog az esővíz, lemállik a külső vakolat. Az ember lelke azt szeretné, ha olyan kivételes álomhoz, mint az ő eksztatikusan szerelmes érzései, nem kötődne a munka fogalma. Ám az idő könyörtelen vasfoga mindenbe belemar, s ha nem figyelünk oda, kilyukasztja a tetőnket. A házunkat is gondozni kell, és a házasságunk is munkával jár, közös szép álmunkért felelősséget kell vállalni. Ezt azonban el akarjuk felejteni, és továbbra is a szabad érzéseket keressük, melyeket a felelőtlenséggel azonosítunk.
Címünk pontosan megegyezik egy 1996-os amerikai filmével, amelyben három egykori egyetemista barátnő egy közös barátnőjük temetésén találkozik. Kiderül, mindegyiknek gondja van a házasságával, válófélben vannak. A nők nem igazán látnak kiutat szorongatott helyzetükből, ám úgy sem szeretnének járni, ahogy egykori barátnőjük, aki öngyilkosságba MENEKÜLT. Megfogadják, hogy megbosszulják a megaláztatásokat. Végül bosszújuk nemes ruhát ölt, létrehoznak egy segítő alapítványt sorstársaiknak. A kilencvenes években még ez volt a téma: az elvált nők önvallomások, filmek százaiban tárták a világ elé kilátástalan életüket. (A férj nem fizet, nem segít, kevés a pénz, nem tudnak egyszerre ezerrel a munkafronton teljesíteni és közben gyereket nevelni.) Az elvált nők zátonyra futott álmait visszhangozta a sajtó. (Jaj, mennyi válási hercehurcát megírtam én itt a Nőben! Sajnáltam a nőket, s a világ igazságtalanságán hüledeztem.)
Mára ennek vége. Az elvált nők nem alakítanak klubot. KÖSZÖNIK, JÓL VANNAK. Vagyis ez a látszat. Az elvált nő ma azt mondja, mikor nyilatkozik, hogy ne írjuk be a neve mellé, hogy elvált. Az nem fontos, az az ő magánügye. Majd megoldja.
„Nem értem a lányomat – mondja az 50 éves Zsuzsa. – Felemelt fejjel jár, nem kesereg. Az elvált barátnőkkel arról beszélgetnek, hogy ők MEGOLDJÁK a helyzetet, mert ők szupernők és szuperanyák. Az exférjekre sem panaszkodnak, pedig nem rózsás a viszonyuk. Valahogy ez az új trend. A nő mindent bír! Az unokáknál persze besegítünk, de nem értem, Kati miért nem mondja meg az igazat. Mosolyogva húzza az igát, miközben a háta már megmacskásodott, és a gerince beleroppan. Ugyanúgy fáj neki is a válás, mint az előző nemzedéknek.”
A házasságkötések száma a nőknél kitolódott a 30-as éveikre. Illetve ma már egyre trendibb az együttélés, tehát a fiatalok nem is kötnek házasságot. (A többségnél ez azt jelenti: Igazából nem te vagy a nagy Ő. Még azért várok!) A csúcsot a 2006 – 2010 közötti évek döngették, amikor a válások száma meghaladta az évi 12 ezret. Azóta 1000-rel csökkent. Ám 2000-től folyamatosan nő a házasságon kívül született gyerekek száma, ami arra enged következtetni, hogy egyre több párnak nem számít a papír. Az együttélés és különválás így bele sem kerül a statisztikákba, nem mérhető. A legutóbbi adatok szerint a válások zöme a felek különböző természete, nézete miatt ment tönkre. Ezt követik a megcsalások, az alkoholproblémák.
A válások zömét a NŐK KEZDEMÉNYEZIK. Ez új jelenség. A nő, ha anyagilag nehezebb helyzetbe kerül is utána, nem hajlandó tovább tűrni. Ma a lányoknak már nincs bő kötényük, ami mindent eltakar. Ma a nő nem tűri el, hogy részeges férje bántalmazza, vagy a fizetését eljátssza. Ám nem mindig a férfi a VÉTKES: egyre több nő csalja a férjét, akár egyszerre több partnerrel is, hagyja el a gyerekeit, vagy zsarolja velük szemérmetlenül az exférjet. A nők sikeresen átvették a férfias vadásztempókat, és lerázzák a felelősséget a vállukról. Házasságkötés után néha ugyanott folytatják, ahol lány korukban abbahagyták.
PEDIG EGY NŐNEK, HA VÁLÁS UTÁN MAGÁRA MARAD A GYEREKEKKEL, sok nehézséggel kell megküzdenie. Hogyan lesz tovább? Kié marad a lakás, a ház? Hogy osztják el a közös vagyont? És ott vannak a gyerekek. Nekik hogyan mondja meg, hogy ne sérüljenek? Miként tudja eltartani őket? A nő válás után általában padlót fog. Jó esetben van munkahelye. Addigi élete atomjaira hullik.
