Az új lakással nem csupán egy új ágyat kap az ember, hanem új hangulatokat is. És ez az, ami a hétköznapokban ránk fér. Háziasszonyunk és párja például imádja a naplementét, ezért úgy függesztették fel kedvenc zöld növényeiket, hogy a napocska utolsó sugarai izgalmas szögben érjék azokat. Azután késő délután csak leülnek, és hálatelt szívvel gyönyörködnek a fények játékában. És gyönyörködhet a kedves olvasó is, mert háziasszonyunk – sikeres fotósként – nem hagyta másra a fotózást. Ezenkívül úgy játszadozik a lakását benépesítő tárgyakkal, mint jó szakács a zöld fűszerekkel: tudja, hogy melyik milyen ízt ad az ételnek. Miután egy háromszobás panellakásról van szó, a lehetőségek, persze, szűkösek. Ő is, mint sok kezdő fiatal, nehezen indult el, mert ez is tetszik, meg az is, csak éppen ez az „ez” meg „az” nem illik egymáshoz. Ám Reni okosan a legkézenfekvőbb megoldás felé nyúlt. Rengeteg órát eltöltött az IKEA-ban, mert a skandináv áruház a mintaszobáiban kész megoldásokat kínál. Reni a rengeteg óra alatt kitanulta az egyes lakberendezési stílusokat, s arra is rájött, hogy ő maga mit szeret. Az egyszerűt, a letisztultat, és nem a vintage romantikust, mint első nekifutásra gondolta. (Az első felindulásban beszerzett, lécezett konyhaszekrények szerencsére illenek ahhoz a letisztultsághoz, ami mellett később letette a voksát.) Mert ez is jó az IKEA-ban, hogy itt még az egyes stílusokat is lehet párosítani, és sok az univerzálisan felhasználható kellék. Lásd a lécezett ágyvégből „szerkesztett” virágtartót!
Fabútor, sok fehér és sok növény – ez volt az origó, a három bűvös szó, ami Renit megihlette. Azt mindjárt tudta, hogy semmi fémes hatásút nem akar, a legszívesebben még a nemesacél frontos mikrohullámú sütőt is kiváltaná valami „melegebb” kinézetűre. Most már, hogy a leckét megtanulta, egyre bátrabb. Biztos kézzel választ: például metrós csempéket keresett a konyhába (a mintakonyhában látta meg, de ugye, az IKEA-ban ilyet nem árulnak, ezért a nyakába vette a várost). Az üzenőtábla ötletét is az IKEA-ból leste el, de már s.k. kente be táblafestékkel a maradék burkolólapot. Párja gyönyörű üzeneteket hagy rajta számára, de a vendégek is imádják. A képektől se ijedt meg. (Ugyan már, hiszen nap mint nap képekkel dolgozik!) A képkeretek tartalmát sokszor cseréli. Legutóbb például az egyikbe újságíró párja egyik vezércikkét vágta bele. Szóval, bőven akad itt izgalom minden szegletben. Az alapszínekhez – fehér, barna, szürke fal a konyhában – kitartóan ragaszkodott, s alkalomadtán színes párnákkal dobja fel a látványt.
Kár, hogy nem lehet intravénásan beadni a jó ízlést, mondjuk, olyan adagokban, ahogy Reni adagolta magának a leckét: visszafogottság – első osztály, alapszínek – második osztály, természetesség – harmadik osztály. Ám indulónak talán a remek fotók is megteszik, aztán irány az IKEA!
Nagyvendég Éva
