Dr. Egyenes-Pörsök Henrik endokrinológussal a változókori hormonváltozásokról és a hormonpótlásról beszélgettünk. Manapság egyre többet olvashatunk a klimax alatti hormonpótlás veszélyeiről. Egyenes-Pörsök doktor az az orvos, aki a hormonpótlás mellett áll ki – ezért is érdekes ez a beszélgetés!
– A hormonok kis mennyiségben képződnek a szervezetben, mégis nagy hatásuk van.
– A hormonális rendszert a belső elválasztású mirigyek (a tobozmirigy, az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy, a csecsemőmirigy, a mellékvese, a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei, valamint az ivarmirigyek – a nőknél a petefészek, a férfiaknál a here) és az általuk termelt anyagok alkotják. A hormonok az emberi szervezet működését befolyásolják. Fontos mediátorokat gyártanak, hogy az életfolyamatok zavartalanul végbemehessenek. Az egyik legfontosabb belső elválasztású mirigy a pajzsmirigy, mert az emberi szervezet működését szabályozza. A pajzsmirigyhormonok befolyásolják az életfolyamatok ritmusát, gyorsaságát. A pajzsmirigyhormon befolyásolja a szívműködést: ha több van belőle a kelleténél, akkor a szívet korbácsolja, ha kevesebb, akkor a szív elalszik. A pajzsmirigyhormon az ivarmirigyekre is hatással van, serkenti vagy tompítja a működésüket. Azoknál a nőknél, akiknek nem működik jól a pajzsmirigyük, a menstruációs ciklus el is maradhat. Tehát a pajzsmirigy áttételesen a meddőségre és a termékenységre is hatással van. A házaspárok meddőségének hátterében 39-40 százalékban a nő pajzsmirigy-működési zavara áll. A pajzsmirigy kezelésével sok ilyen problémát sikerül megoldani. A pajzsmirigy a változókorra nincs egyértelmű hatással, de akkor derül ki, ha valakinek nem működik szabályosan. Ilyenkor a változókor tünetei módosulnak, nem tipikusak. Például egyes tünetek alapján a nő azt hiszi, már változókorban van, de valójában csak le van blokkolva a ciklusa. Minél idősebbek a nők, annál nagyobb a pajzsmirigy-alulműködés esélye.
– Ma már nagyon sok hormont ismerünk. Ismerjük-e valamennyit?
– Állandóan új és új hormonokat fedezünk fel, évente legalább négy-ötöt. Tudjuk, hogy olyan szervek is termelnek hormont, amelyekre eddig nem gondoltunk. Hormont és hormon jellegű anyagot nemcsak az ismert belső elválasztású mirigyek termelnek, hanem például a belső szerveket belülről kibélelő nyálkahártyák is. Az emésztőrendszerben is termelődnek az inzulinon kívül is hormonok, például a nyombélben.
– Tudjuk-e mérni a hormonszinteket?
– A legtöbb ismert hormont már elég pontosan tudjuk mérni. Viszont meg kell említeni, hogy a normák konzekvenciás, feltételezett normák.
– Hogyan lehet rájönni a hormonzavarokra? Funkciós zavarból?
– Egyértelműen. Leggyakrabban a funkciós zavarok utalnak arra, hogy vizsgálni kezdjük a hormonokat. Vannak bizonyos átmeneti sávok, amelyek a laboratóriumi normák szerint még nem jelentenek hormonzavart. Elég nehéz behatárolni, hogy a kapott eredmény reakció-e valamire, vagy még nem alakult ki a klinikai tünet, mert ezeknek kell pár hét vagy hónap, hogy jelentkezzenek. De a latens hormonhiány már meglehet. A hormonok szükség szerint termelődnek. Az ember akkor lesz beteg, ha nem annyi hormon termelődik, amennyire szüksége van. Az agyalapi mirigy egy ideig próbálja rendezni a hormontermelést, azaz próbálja kiegyenlíteni és a szükséges mennyiség felé vinni. Betegség esetén a hormontermelés kiszabadul az agyalapi mirigy befolyása alól. Az agyalapi mirigy a hormonális rendszer karmestere. A zenénél maradva: az első hegedűs a pajzsmirigy, a nagydobos pedig a mellékvese. Ő fúj riadót, ha az ember életveszélyben van, mert ő gyártja a stresszhormonokat.
– A nemi mirigyek is hormont termelnek. Ez a serdülőkorban kezdődik, és a változókorban fejeződik be.
– Nehéz megmondani, hogy a változókor, tehát a női nemi hormonok termelésének fokozatos megszűnése normális vagy nem normális folyamat-e. Az ősember átlagos életkora 35 év körül volt, tehát az őskor asszonyai produktív korban haltak meg. Ma az orvostudománynak és a civilizációnak köszönhetően a nők jóval tovább élnek. Ebből kifolyólag szerintem nem biztos, hogy a női hormonok csökkenését, majd a termelés teljes megszűnését természetes folyamatnak nevezhetjük. Ezért tartom helyesnek a változókori hormonpótlást. Ameddig természetes alapon (géllel, tapasszal, tablettával vagy injekcióval) pótoljuk a női hormonokat, biztosan jót teszünk az egészség szempontjából, mert a női hormonok tablettával való pótlása esetén ritkább a bélrák, a nők fizikailag fittek, szellemileg frissebbek, lelkileg fiatalabbak maradnak, ugyanúgy a külsejükben is. A bőr, a nyálkahártyák, az immunreakciók sokkal egészségesebben működnek, tehát az ellenálló képességük is jobb. A női hormon védelmez az érelmeszesedés ellen is, amíg az nem kezdődött el, megelőzi a csontritkulás kialakulását. Ritkábban fordul elő az Alzheimer-kór azoknál, akik tablettás hormonpótlásban részesülnek, jobb az erek és a szív állapota, sokkal ritkább a szívinfarktus, a szélütés. A mellékvesében keletkező androgén (hím nemi jelleget kiváltó) hormonok termelődését is ellensúlyozza, megakadályozva ezzel a nők szőrösödését.
– Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a változókorhoz közeledő nők kapjanak hormonpótlást?
– Ott, ahol nincs egyértelmű ellenjavallat (például egy érgyulladásra való hajlam esetén, ami trombózishoz vezet, vagy ott, ahol mellrák van a családban), egyértelműen javaslom.
– Milyen hormonpótlást ajánlana, csupán ösztrogénpótlást vagy kevert ösztrogén-progeszteron pótlást?
– Erre nagyon egyszerű a válasz. Jelen pillanatban még nem tudjuk, hogy a progeszteron mi jót ad. Ha a nőnek megvan a méhe, az ösztrogéntől duzzad és növekszik a méhnyálkahártya, és a progeszteron ezt visszafogja.
– Gyakran elhangzik az a vád, hogy az ösztrogénes hormonpótlás mellrákot idéz elő.
– A hormonpótlás nem idéz elő mellrákot, csak hozzásegít, ha hajlam van rá, vagy ha a daganat kialakulóban van. Az ösztrogénpótlás védelmében el kell mondanunk, hogy számtalan tanulmány szerint gyakoribb a mellrák előfordulása, ha a beteg ösztrogén-progeszteron kombinációját szedte, mintha csak ösztrogént kapott. Ez egy kicsit fölmenti az ösztrogén hormont a felelősség alól.
– Mikor ajánlatos elkezdeni a hormonpótlást?
– Vannak társadalmak, például az amerikai, ahol amikor a kislány elkezd menstruálni, elkezdi szedni a hormonális fogamzásgátlót, ötvenéves korában áttér a hormonpótlásra, azaz egész életében hormont szed. Ma már olyan készítmények vannak, amelyek tényleg védik a petefészket, védik a méhet. Nem nagy adagban tartalmazzák a hormonokat, hanem a minimális hatékony mennyiségben. Ezek a hormonok elnyomják az egyéni hormontermelést, olyan hatással, mintha jegelnénk azt a női szervet (gondoljunk csak arra, hogy a hidegvérű állatok, például a hüllők hosszabb ideig élnek).
– Meddig ajánlott alkalmazni a hormonpótlást?
– Nálunk 5-10 év hormonpótlást javasolnék, attól a kortól kezdve, amikor az első panaszok jelentkeznek. Mert nem egyszerre hiányzik az ösztrogén meg a progeszteron. Amikor jönnek a tünetek (hőhullám, izzadás, gyors szívverés), akkor ezt jelezni kell a nőgyógyásznak. Sok nőgyógyász azt mondja, elmaradt a menstruáció, minden rendben van. Dehogy van rendben, hiszen az a hormon valamire szolgált. Ha a nő nem hajlamos a csontritkulásra, nem volt korai infarktus vagy szélütés a családban, akkor nem kell ragaszkodni a hormonpótláshoz. De ott, ahol a rizikók benne vannak a génekben – anyai-apai ágon –, és a hormonok rendetlenkedni kezdenek (ennek az időszaknak perimenopausa a neve), akkor már érdemes elkezdeni a hormonpótlást. Ha már elkezdtük, akkor öt évig mindenképpen folytatni kell, de tíz évben szoktuk megadni az időszakot. Ennyi kell ahhoz, hogy a szervezet teljesen átálljon egy másikfajta hormonműködésre.
– Amerikában megjelent egy tanulmány, amely szerint a hormonpótlással megnőtt a mellrák előfordulása.
– Konkrétan ez a tanulmány nagyon sántít, mert a hormonpótlás elkezdése előtt nem voltak kivizsgálva az asszonyok, tehát nem volt mihez hasonlítani az eredményeket. Akinek van egy kis klinikai gyakorlata, az ilyen tanulmányt nem veszi komolyan. Tudni kell, hogy milyen tanulmányokat használhatunk, és milyeneket nem. Sok mindenben van valami igazság, de hogy ennek az igazságnak 10 százalékos a súlya, vagy 90, esetleg 50, az nem mindegy.
– Nálunk mikor kezdték alkalmazni a hormonpótlást?
– Körülbelül a kilencvenes évek elején. A köztudatba a csontritkulás kapcsán került be, mert elsősorban arra jó, hogy az ne alakuljon ki. Vannak nők, akiknél a tünetek a változókor kezdetétől számított tizedik évben is megvannak. Ezt a tudomány segítségével le lehet rövidíteni. A hormonpótlás másik előnye az, hogy az a nő, akinél alkalmazzák, rendszeresen jár nőgyógyászati szűrővizsgálatra, ezáltal a kialakulóban levő betegségeket hamarabb fölfedezik.
– Akinek nincsenek panaszai a változókorral, az elhanyagolhatja a hormonpótlást?
– A női hormon az életminőséget is befolyásolja. Miért ne éljen egy hatvanéves ugyanolyan aktív életet, mint egy negyvenéves? A női hormonok fogyása, majd hiánya az izmok, ízületek, a bőr, a nyálkahártyák stb. állapotára is hatással van. A szövetek rugalmasságára szintén, mert a változókorban a kollagén ugyancsak elveszik, a hialuronsav is eltűnik a vérből. Egyre hosszabbodik az átlagéletkor, hát miért éljük le tolószékben az utolsó évtizedeket, ha jobban is lehet? Hogy félreértés ne essék: a hormonpótlás nem azonos a hormonális fogamzásgátlással. A változókori hormonpótlás sokkal kevesebb hormont jelent. A nő nem lesz produktív tőle, szülni már nem fog.
– És ha a nő tíz év után, hatvanéves korában abbahagyja a hormonpótlást, akkor újra előjönnek a kellemetlen tünetek?
– Nem, mert a hormonpótlás ideje alatt a szervezet átáll egy más hormonműködésre. Ezenkívül a nőgyógyászok fokozatosan váltogatják a készítményeket. A beteg általában félévente jár ellenőrzésre, és ha valami kétsége van, vagy probléma merül fel, megbeszéli a nőgyógyásszal. Mindenképpen tudni kell, hogy a hormonpótlásnak sokkal több pozitív hatása van, mint negatív!
K. Cséfalvay Eszter
Testünk működését három nagy rendszer irányítja: az idegrendszer, az endokrin rendszer, valamint az egészségre felügyelő immunrendszer. Az endokrin rendszer a belső elválasztású mirigyek rendszere, amely – a külső elválasztású mirigyekkel ellentétben – nem rendelkezik kivezető csövekkel. Ezek a mirigyek különféle hormonokat választanak ki, és ezeket egyenesen a véráramba küldik. Régen csak azokat a kémiai anyagokat nevezték hormonnak, amelyeket belső elválasztású mirigyek termelnek, és amelyek a vérárammal jutnak el a célsejtekig. Ma már tudjuk, hogy a belső elválasztású mirigyeken kívül nagyon sok szerv (sőt talán az összes szövet) hormont termel vagy termelhet. Gyakorlatilag minden sejt képes előállítani olyan molekulákat, amelyekkel befolyásolni tudja más sejtek működését – egészen más alapfunkciójú sejtek is termelhetnek hormonokat.
A belső elválasztású mirigyek rendszerével és kiválasztott anyagaikkal, a hormonokkal, valamint rendellenes működéseikkel foglalkozó tudomány az endokrinológia. A hormonelválasztás zavara vagy hiánya az oka sok betegségnek, például a cukorbetegségnek, a Basedow-kórnak, részben a meddőségnek, de hormonhiány okozza például a klimax tüneteit vagy a csontritkulást is.
