A szkizofrénia – közismert, de téves magyar nevén: tudathasadás – gyakori betegség: a lakosság közel 1 százaléka szenved e kórban; a férfiak valamivel gyakrabban, mint a nők. Általában a 18-35 életév között kezdődik a beteg látványos „megváltozásával”: egyre különösebben kezd érezni, gondolkodni vagy viselkedni, a család, a környezet számára „látható” ok nélkül. Viselkedése egyre furcsább lesz, mintha a beteg egyre jobban elszakadna a valóságtól. A megváltozott érzékelés, a hanghallások (hallucinációk) gyanakvást, furcsa viselkedést vagy szokatlan, olykor képtelen gondolatokat (téveszméket) okoznak. Emiatt a beteg magába zárkózik, „elhanyagolja” eddigi hobbijait, munkáját, és mások számára homályos, „valótlan” dolgokat beszél. Betegsége tetőpontján, engedelmeskedve a „hangoknak”, téveszméi nyomába indul, s megpróbálja „kinyomozni” az ellene szőtt összeesküvést, „megoldani” az emberiség bajait stb. A szkizofrénia leírása idején – a 19. század végén – a betegség lényeges vonásának tartották, hogy gyógyíthatatlan, és visszafordíthatatlanul a beteg teljes leépülésébe, elbutulásába (demencia) torkollik. Az 1950-es évek táján megjelent gyógyszerek azonban valóságos csodát tettek: hatásukra elmaradtak a hangok, kitisztult a gondolkodás, visszatért a valóságos élet iránti érdeklődés.
Minden csoda három napig tart – bizonyosodott be, sajnos, ez esetben is. Hiába jelent meg a gyógyszerek második generációja is, a szkizofrénia hosszú távú kimenetele még mindig bizonytalan. A szkizofrénia világszerte a rokkantság harmadik leggyakoribb oka. Csupán a betegek kb. 15 %-a épül fel, és tér vissza az iskolába, munkahelyére az első „epizódot” követő öt éven belül. Gyakori tehát a „visszaesés”, ami azért gond, mert minden egyes visszaesés (relapszus) a visszafordíthatatlanság sínpárjára „válthatja” a betegséget. A visszaesés leggyakoribb oka az elégtelen együttműködés, a gyógyszerek szedésének abbahagyása. S itt lép előtérbe a család, a baráti kör, az osztálytársak, munkatársak szerepe. Tudniuk kell, hogy a szkizofrénia egyik jellemzője a betegség belátásának hiánya. Magyarán: a beteg nem képes felismerni saját beteg voltát, nem tartja magát betegnek, és ebből kifolyólag nem „érti”, miért kell gyógyszert szednie. Emiatt előbb-utóbb abbahagyja a gyógyszerszedést – különösen, ha annak mellékhatása is van (pl. hízás) –, és újra megjelennek a „hangok”, a „furcsa” viselkedés. S mint utaltunk rá: minden visszaesés veszélyes. Ma már a szkizofrénia gyógyszerei elérhetők tartós hatású injekciók formájában is, ami megkönnyíti a kezelést, de nem teszi feleslegessé a család, a környezet említett odafigyelését, segítségét. Gyakran „KOMP”-nak nevezik a kapcsolat, odafigyelés, motiváció és partnerség szavak kezdőbetűi összeolvasásával jelzett módszert. E módszer segítségével nemcsak az orvos, de a hozzátartozó, barát is sikeresen megbirkózhat a már említett „betegségbelátás hiányával”. A betegség kiújulására figyelmeztető jelek gyors felismerésével, a tablettás/injekciós kezelés időbeni újraindításával a visszaesés/kórházi kezelés elkerülhető, és megmarad a remény a hétköznapok világába történő visszailleszkedésre.
Dr. Kiss László
