Nem jártam még szebb országban, mint Skócia. A legszebb, mi látható! A fű a legzöldebb, az ég a legkékebb, és a legropogósabb füvet fehér gyapjas barikák kaszálják. A kastélykertekben a formára megnyírt bukszusokon túl tajtékos tengerre láttam, mert a véres múltú kastélyok mellett habos hullámok zúgtak. Tenger és manikűrözött franciakert, micsoda páros! Eddig senki nem mondta nekem, hogy ilyen is van a világon! Vissza szeretnék menni, s harapni a levegőből (amerre csak jártam, harapni lehetett a levegőt, olyan tiszta volt). Jaj, Skócia! Menjünk az Új Nővel Skóciába, együnk egy fish and chipset, és igyunk jó ale-t (skót sört).
• Skóciában az egy főre eső kastélyok száma biztosan a legmagasabb a Földön. A ködben úszó kastélyokban általában kísértetek is tanyáznak. A legismertebb a Fyve várában bolyongó „Zöld Asszony“. A nőt a legenda szerint férje megcsalta, és bezárta a szobájába, ahol az asszony végül éhen halt. Alapvetően ártalmatlan szellem, csupán bolyongásával borzolja a kastély látogatóinak idegeit. Ám ha valaki túl kíváncsi, és a szobáját kezdené keresni, arra halálos átok sújt, házastársa pedig a szeme világával fizet a kíváncsiságért.
Híres skót szellem kísért még Glamis várában. Ő egy boszorkányság vádjával máglyán elevenen megégetett fiatal lány szelleme. Rajta kívül a látogatókat egy szakállas gróf is ijesztgeti, akit makacssága miatt azzal átkoztak meg, hogy ítéletnapig kártyázzon. És hogy miért lepi el Skócia ódon kastélyait ilyen kiugróan nagyszámú szellem? Talán, mert errefelé több volt a háború, mint más vidékeken, és véres gyilkosságok garmadája zajlott. Nem csoda hát, ha a helyiek meg vannak győződve róla, hogy nem tudnak nyugodni az erőszakos halált halt emberek lelkei.
• A skótok büszkék jellegzetességeikre. Ezeket mindenki ismeri. Ilyen a kilt, a skót szoknya, a whisky, a golf, a haggis és a short bread (ez egy vajas keksz, amelyik keménysége ellenére megolvad a szájban). És a dudát is hozzájuk kötik, pedig a hiedelmekkel ellentétben az első dudás (bagpipe-os) perzsa volt, nem is skót. Valószínűleg idáig üldözték azok, akik először hallották a játékát.
Tény és való, hogy itt a fű egész évben zöld, és rengeteg-rengeteg terület áll rendelkezésre a golfra. A haggis pedig hasonló a mi hurkánkhoz, csak a miénk – az övékkel ellentétben – finom is. Skócia izgalmas a Hadrianus falától a külső Hebridákig! Órákig lehetne sorolni, hogy mennyi vadság és szépség szorult be ide, és hogy micsoda whiskyjeik vannak. A skót whiskyt három év és egy napig tölgyfa hordóban érlelik, a legnépszerűbb a malátawhisky és a gabonawhisky keveréke.
• Jellegzetesen SKÓT még a véres skót történelem is, ami jobban megizzasztja az embert, mint egy horrorfilm. Aki elolvassa például Stefan Zweig Stuart Máriáját, annak olyan rémálmai lesznek, amiből jólesik felébredni. (Mellesleg életem egyik legjobb könyve.) Mindjárt utána Mária unokatestvérének, Erzsébetnek a történetét is elolvastam: ő végeztette ki Máriát. Stuart Mária alig egyhetesen lett a skótok királynője. Imádta a férfiakat, és gyereke apjának a gyilkosához ment hozzá. Na, ezt már a lordok sem tudták elnézni, börtönbe vetették, mire a paráznának bélyegzett Mária az unokatestvérétől, Erzsébettől kért segítséget. S ez lett a végzete...
• Az oly sokat megénekelt „destiny“ (végzet) a skót népet talán a többi népnél is jobban sújtotta. A skótok imádják a végzetes jelképeket. Edinburgh-ben – ahova ellátogatunk – található egy „végzet köve“. Edinburgh vára fontos tárgyak tárháza. Itt őrzik például a koronázási ékszereket. A csillogó aranytárgyak mellett üvegkalitkában látható egy nagy darab, közönségesnek tűnő homokkő is, amiről a tudatlan szemlélődő nem is sejti, hogy az a végzet köve (Stone of Destiny). A kőnek bibliai eredetet tulajdonítanak: a monda szerint ezen nyugtatta fejét Jákob, amikor álmában megjelent a mennybe vivő lajtorja. A kő a skót függetlenség jelképe, és ezt a követ a királyok londoni koronázására mindig vissza kell vinni Londonba, mert a brit uralkodót ezen a kövön koronázzák meg.
Skócia története különben a klánok története, itt mindenki tartozott valahova, valamelyik nagy családba. A skótok a klánjukhoz voltak elsősorban lojálisak és hűségesek. Mindig is a klánok vívták a csatáikat az angolok vagy az őket támogató más klánok ellen. A felföldek hűvösek, az élet itt nehezebb, ezért az itt megtelepedő közösségek is kisebbek voltak, néha elfértek egy völgyben. És sokkal harciasabbak voltak, mint a kényelmes mediterrán népek. A klánok két nagy csoportba sorolták magukat: a felföldiek, a Highlanderek gőgösen lenézték a Lowlandereket, az alföldek szegényebb népeit. Tudnivaló, hogy minden klánnak saját tartánja volt, s ebből varrták a skót kockás szoknyát, a kiltet. Az angolok sokáig tiltották a viselését, 1782 óta viselhetik csak szabadon a skótok. (Örömtüzeket is gyújtottak, hogy nem kell többé az „embertelen“ nadrágban járni.) A skótoknak az újkorban sem kellett kis keménységért a szomszédba menni. Nyílt titok, hogy az első világháborúban a legharciasabb hadtest a skót dudásoké volt.
• Szót kell ejtenünk még egy jellegzetesen skót látnivalóról, amelyet mi is kikémlelünk: a Loch Ness-i szörnyről. Itt Nessie-nek becézik, és a róla szóló legendák közel ezerötszáz évesek. A vele kapcsolatos hírek 1933-ban, egy állítólagos ismételt észlelés után médiaszenzációt jelentettek, egy évvel később fénykép is készült róla. A kép alapján Nessie leginkább egy dinoszauruszhoz hasonlít, és semmi más nem írható a számlájára, mint hogy úszkál a tóban.
Miután a helyenként 200 m mély, 5°C átlag-hőmérsékletű tóban élő dinoszauruszfaj létezésének lehetőségét már több oldalról is cáfolták, Nessie az utóbbi évtizedekben inkább már csak érdekesség. A környéken mindenhol (a leginkább Süsü sárkányra emlékeztető) Nessie mosolyog ránk hűtőmágneseken, bögréken, pólókon és még ki tudja, hányféle ajándéktárgyon.
• És nem utolsósorban: Skócia jellegzetesen vadregényes! Erről a saját szemünkkel is meggyőződhetünk majd, a Skót-felföld hegyes-völgyes, tavakkal tarkított táj. A vidéki falvak bájosak. A többnyire helyi, szürke terméskőből épült házakat példásan rendben tartják (itt aztán nincsen az udvarban kupi vagy kiszuperált tévé az erdő szélén, mint nálunk otthon). „Skócia az a hely, aminek van atmoszférája“, mondta egyik ismerősöm, aki sokáig kint dolgozott. Az emberek minden skót vicc ellenére nem skótok, sőt, nagyon mosolygósak és segítőkészek. Egy nap alatt megélhetünk napsütést, esőt, szelet és ködöt, és ezek mindennemű keverékét is. Ettől lesz olyan különleges minden egyes itt töltött napunk!
–nagyvendégi–
További részletek: www.ujno.sk/vadregenyes-skocia
