A népbetegségnek számító csontritkulásról (oszteoporózis) ma már eléggé köztudott, hogy helyes táplálkozással – megfelelő mennyiségű fehérje, kalcium, foszfor, D-vitamin rendszeres (napozás) bevitelével –, ill. a csonterősödés ingerének számító rendszeres mozgással, sportolással a csontállomány vesztése a kornak megfelelő szintre mérsékelhető.

Kevésbé közismert, hogy bizonyos gyógyszerek – elsősorban az ún. kéreghormonok (kortikoidok) – egyik nem kívánatos mellékhatásként fokozzák a csontritkulás iránti hajlamot. S csak az utóbbi években derült ki, hogy – paradox módon – pl. a kéreghormonok egyéb mellékhatásának (gyomorfekély) kivédésére adott gyógyszerek is csontritkuláshoz vezethetnek.

a-csontritkulas-egyik-elkerulheto-okarol-kezdo.jpg

Mivel eléggé elterjedt, „divatos” gyógyszerekről van szó, érdemes felhívni a figyelmet lehetséges mellékhatásukra is. A gyógyszercsoport hivatalos neve „protonpumpagátlók”, ill. protonpumpa-inhibítorok – ez utóbbiból származik rövidítésük is: PPI. Az emésztéshez fontos gyomorsav egyik alkotórésze, a sósav úgy keletkezik a gyomornyálkahártya sejtjeiben, hogy a hidrogénkationnak (ez a „proton”) ki kell jutnia, ki kell „pumpálódnia” a sejtből a gyomor üregébe.

Ezt a kijutást egy „protonpumpának” nevezett enzim teszi lehetővé. Ha ezt a „pumpát” működésében gátoljuk – ezt teszi a PPI –, szinte teljesen leállítható a gyomorsavtermelés. Márpedig a fokozott gyomorsavtermelés nemcsak kellemetlen gyomorégést, hanem gyomor-, ill. nyombélfekélyt is okozhat. Ezért jelentett orvostörténeti áttörést az 1970-es években a túlzott savtermelés gyógyszeres csökkentésének lehetősége.

Erre ma leggyakrabban a protopumpagátlókat használjuk. Tartós hatásuk és sokáig biztonságosnak tudott, minimális mellékhatásuk miatt a legnépszerűbb gyógyszerek közé kerültek.

Mára azonban kiderült, hogy a PPI-k sem „angyalok”. A gyomorsav ugyanis nem csak az emésztéshez szükséges. A csontfejlődéshez nélkülözhetetlen, ugyanis az étkezés során bevitt kalcium csak akkor szívódik fel a vékonybélben, ha a gyomorsav a kalciumionokat a nehezen oldható sókból felszabadítja. Vagyis a kevesebb gyomorsav kevesebb kalciumot is jelent a szervezet számára!

Ezzel magyarázható a régi megfigyelés: akinek pl. fekély miatt eltávolították gyomra nagy részét, gyakrabban szenvedett csonttörést. Hasonló helyzet áll elő a tartósan PPI-t szedő betegben is! Ez különösen a változókoron már túl lévő nőbetegekre érvényes, akiknél koruk és a női hormonok védőhatásának gyengülése miatt amúgy is nő a csontritkulás rizikója.

minden_reggel_ujno.sk.png

Mondjunk le tehát a PPI-kezelésről? Ne, csupán ésszerűbben éljünk vele: azaz csak akkor, ha orvosilag indokolt: reflux-betegség, gyomor- és/vagy nyombélfekély, stresszfekély megelőzése végett.

S még egy apró tanács: a dohányzás önmagában is, de a PPI-vel „kombinálva” alaposan megnöveli a csontritkulás és rettegett szövődménye, a csukló-, ill. combnyaktörés rizikóját.

Dr. Kiss László
Cookies