Mi, nők, igazán szeretjük, ha a férfiak előzékenyen és illemtudóan viselkednek velünk és a környezetünkkel szemben. „Micsoda lovag!” – áradozunk egyből, amikor a barátnőnk elmeséli nekünk, hogy a párja még az autó ajtaját is állandóan kinyitja előtte.
Különlegesnek érezzük magunkat ezektől a gesztusoktól és viselkedési formáktól, hiszen ezáltal tudjuk, hogy a férfiak a tenyerükön hordoznak minket, különlegesek vagyunk, és megérdemeljük mindezt…
S amikor egyre több a lovagias tett a férfiak részéről, annál többet várunk el tőlük. Nők, nők! Pontosan ezért az ilyen helyzetekre is van néhány illemszabály, ami a nők viselkedését illeti. Pszt! Bizony, az úgynevezett női udvariasságról van szó. Arról, hogy ne várjuk el a férfiaktól az illemszabályok pontos tárházának ismeretét, hanem segítsük őket az egyes helyzetek felismerésében és az illemszabályok gyakorlásában.
Adj esélyt!
Azaz ne ítélj elsőre! Nem nyitották ki előtted az ajtót, vagy éppen betolakodott előtted a párod? Nem biztos, hogy direkt csinálja veled, illetve nem tudatosítja azt, hogy téged ez zavar, esetleg bánt. Vagy egyszerűen nem ismeri fel a helyzetet, hogy ki mikor megy előre az adott helyzetben. Ha zavar, igyekezz finoman, bókkal, viccesen jelezni neki, hogy ezt nem így kell. Vagy megkérdezni, hogy tudja-e egyáltalán. Ezzel, persze, nem az a célunk, hogy nőként kínos pillanatokat szerezzünk az erősebbik nemnek (tehát ne hangosan vonjuk emberek előtt kérdőre őket), hanem finoman vezessük rá a férfiakat az egyes helyzetek megoldására.
Sóhajok és a szem felforgatása
Nélkülözzük a sóhajokat és a különféle gonosz, lesújtó szempillantásokat! Ha a férfi nem tudja, mit kell tennie, attól nem fogja magát jobban érezni, ha még mi is rádobunk néhány lapáttal. Legyünk türelmesek velük szembe, adjunk időt! Hagyjuk, hogy próbálkozzanak. Lehet, hogy igyekezni akarnak, csak nem úgy sül el rögtön elsőre minden, ahogy azt ők gondolják. Éppen ezért ne sóhajtozzunk nyilvánosan mellettük! Nem nőies, és ráadásul nem illik észrevenni az egyes bakikat!
Ne vedd el a férfi szerepkörét!
A férfit illető szerepköröktől ne fosszuk meg párunkat, barátunkat, férjünket! Tehát az étteremben hagyjuk a férfit rendelni, vagy az italt megkóstolni. Hagyjuk, hogy a ruhatárban először levegye a saját kabátját, azért, hogy aztán lesegíthesse a miénket.
Tanuljunk kölcsönösen egymástól! Ha nem tudunk valamilyen illemszabályt, nézzünk utána, beszéljünk róla! Ne háborogjunk! A nő maradjon nő, kedves és melegszívű, még akkor is, ha a párja nem minden nap nyitja ki előtte a hintó ajtaját.
Derzsi Bernadett
