Nemrég az egyik nagyon kedves, nőnemű barátom nagy sóhajjal felém fordult, és annyit mondott, hogy most aztán őszintén be kell vallania nekem valamit. Abban a néhány, feszült csendben eltöltött másodpercben és nanoszekundumban minden lehetséges opció átfutott a fejemen: a) szerelmes belém, b) a másik nem érdekli, c) új pasija van, és máris gyereket vár, d) nem akar többé a barátom lenni, e) gyilkolt már életében...
Végül aztán nagy szégyenlősen kibökte, hogy neki igenis számít a pénz. Vagyis fontos számára az, hogy a pasinak, akivel randizni megy, legyen pénze. Majd lesütötte a szemét, és teljesen kipirult az arca.
Nincs ezen semmi szégyellnivaló! – vágtam rá rögtön, de nem azért, hogy megvigasztaljam, hanem mert a szavai hallatára tényleg a teljes nyugalom járta át a szívemet. Nemcsak azért, mert a sok furcsa feltevésem közül egyik sem nyert létjogosultságot, hanem mert úgy éreztem, végre valaki nevén merte nevezni a dolgokat.
Bár elsősorban nem árt különbséget tenni nő és nő között. Mint tudjuk, vannak azok a bizonyos hölgyek, akik tényleg mindent képesek megtenni a pénzért, és akiknek, csak azért, mert szépek, egyszerűen jár a luxus, és vannak a többiek, mint Ramóna barátnőm is, akinek mint ambiciózus fiatal hölgynek egyáltalán nem mindegy, hogy kivel ismerkedik össze.
„Csak a pénzem kell neki...”
Ekkor jöttem rá, hogy a legtöbb bélyeget a férfiak sütik rá a nőkre: „csak a pénzem kellett neki”, és „pénzéhes perszóna mind”. Holott – gondoljunk csak bele – melyik az a nő, aki nem szereti a biztonságot, mely biztonságba az anyagi biztonság is méltán helyet kap? S egyáltalán: ki más adhatná meg a nőnek ezt a biztonságot, ha nem maga a férfi?
A világ megváltozott. Ezzel együtt pedig a nők és az ő igényeik is: ha ők maguk be tudják teremteni a mindennapi betevőt, akkor csakis olyan férfival fognak szóba állni, aki ugyanúgy képes erre. A nők egyszóval az erős, védelmező, biztonságot nyújtó férfiakra vágynak (ez régebben sem volt másképp). Csak akkor még nem volt feminizmus, és karrierista, ambiciózus hölgyből is kevesebb termett.
Be kell látnunk, hogy a világ nagyot fordult velünk, azonban a természet máig nem hazudtolta meg önmagát. A nők harminc-harmincöt éves korukig építik karrierjüket, pénzt keresnek és önállósodnak, de attól még ugyanúgy terveik vannak a férfival: utódnemzés, házasság, rendezett család, szép élet. Ehhez pedig egy olyan párra és társra van szükségük, akiben száztíz százalékig megbízhatnak, s aki nem herdálja el a pénzt.
Igen, ez kell egy nőnek!
Nem a pénz és nem a csilliók, a tejben-vajban fürösztés, hanem olyan ember, akiben látják a tüzet, a szebb és jobb életre való törekvést, a fejlődés lehetőségét, az akaratot. Mert a férfi legyen kőszikla, legyen talpraesett, leleményes, és a nő tudjon rá minduntalan felnézni.
A nők nem csak azzal a pasival állnak szóba, akinek több ezer euró feletti összeg landol havonta a bankszámlájára. Egyáltalán nem. Elég, ha látják, hogy a férfi dolgos, és van akarata. No, meg kisebb megtakarított pénze is, hiszen az csak egy jó jel, ami annyit jelent, hogy ugyanazt akarják, mint ők: megteremteni a biztonságot, a megálmodott közös családi élethez szükséges, biztos anyagi hátteret. Ezért számít a nőknél a pénz. Tényleg akkora baj lenne ez?
Kerekes Áron
