Már nem csak a strandon vetkőzünk le. A sima hétköznapokon is a legrövidebb farmernadrágot húzzuk magunkra, ami bár a derekunkig ér, de szépen kilátszik belőle a popsink alsó része. A nyári felsőnk pedig olyan lenge és áttetsző, hogy az angol királyné még zsebkendőnek sem használná azt.
Érthető, hogy nyáron kivetkőzünk, mert annyira tűz nap, hogy szinte elolvadunk. Viszont az már kevésbé érthető, hogy miért a munkahelyünkre vesszük fel a legrövidebb nadrágunkat és a legdekoltáltabb felsőnket...
„Biztos már túl öreg vagyok ehhez!”
– mormogtam hétfő délelőtt magamban, amikor a városban megláttam egy zebrán átkelő fiatal lánycsapatot. Az összes lány egytől-egyig ugyanúgy nézett ki: rövid farmer, apró top, hosszú haj, erős smink és tornacipő. S a legfontosabb: az okostelefon ott volt mindegyikük kezében! Egymást fotózták, én meg közben megpróbáltam visszakeresni az emlékeimben, vajon mi is ugyanígy öltöztünk-e tinédzserkorunkban. Nem tudtam előhívni egyetlenegy emlékképet sem. Csak azt tudom, hogy amikor már túl rövid volt a nadrág vagy a szoknya, akkor mi a strandra igyekeztünk...
Éttermi erotika?
Talán ma már nem is annyira zavaró, hogy a fiatalok a városban ilyen pőrén lebzselnek a nyári szünet alatt. Az viszont eléggé vérlázító, amikor az étteremben a pincérnő, mondhatni, bugyiban sétál elénk felvenni a rendelést. Van ilyen, kérem szépen, van ilyen! A munkáltató felveszi a zsenge, fiatal lányokat, akik, ugye, a nagy hőségben nem fogják takargatni bájaikat, s a megfelelő uniformis helyett olyan rövidnadrágot húznak magukra, hogy még az alsónemű is kilátszik belőle. Tökéletesen ki van ez találva, hiszen gondoljunk csak bele, a fiatal pincérnő popsija pont szemmagasságban van a fizető vendégeknek. Jobb esetben elöl azért van egy aprócska kötény... S aki a „látványos show-műsor” végett tért be az étterembe, az jóllakik így is, úgy is, viszont aki a családjával érkezik, az már kevésbé fog jól szórakozni ezen. A jól nevelt, erkölcsös ember fejében pedig állandóan ez motoszkál majd: Hogy engedheti ezt meg a munkáltató?
Vegyék, vegyék! Friss húst, tessék!
A férfiruhaüzletekben is ugyanez a helyzet. A lányok miniatűr ruhákban tipegnek a férfi elé, s nyíltan flörtölnek vele, csak azért, hogy vegyen a férfi egy szép, drága inget. Nincs is ezzel talán akkora baj, ha a férfi valóban egyedül tér be az üzletbe. Ám ha a barátnőjét, feleségét is magával viszi egy ilyen bevásárlókörútra, akkor nem hiszem, hogy olyan gördülékenyen megy a bevásárlás, pláne egy ilyen kacér és hiányos öltözetű elárusítónő láttán. Mert a férfiszem az odatéved, mindig odatéved. S a kérdés ugyanaz marad: Hogy engedheti ezt meg a munkáltató? Miért nem érzik, hogy ez esetben a kevesebb egyáltalán nem jelent többet?
Billboard-őrület
Figyeljük csak meg, hány parkettát, csempét, fúrót és cseréptetőt reklámoznak a nőkkel. Igen, pucér, fedetlen vállú, bikinis nők hemperegnek az utak mentén, pontosabban az óriásplakátokon. Mintha teljesen normális és megszokott lenne, hogy a szőke, dús keblű hölgy előszeretettel használja az ütvefúrót és a betontörő kalapácsot a legnagyobb melegben, csak úgy a szürke hétköznapokon. Teljes a képzavar, de ezek szerint bevált az a fajta technika, hogy a női testtel eladhatnak mindent, hiszen az összes szerszámcég, gazdabolt és építkezési szaküzlet marketingese rákapott erre a „nagyszerű” ötletre. Személy szerint betiltanám az összes ilyen és ehhez hasonló táblát...
#metoo
Tényleg nem lehet ezt stílusosabban csinálni? Muszáj a nőknek mindent megmutatniuk magukból? Normális, hogy ennyi mezítelenség van az útszéli óriásplakátokon, az éttermekben és a férfiruhaüzletekben is? Ezek után meg csodálkozunk mi, nők, hogy kicsit rámenősebben udvarolnak nekünk a férfiak, vagy ami rosszabb, hogy szexuális zaklatásoknak vagyunk kitéve? Persze, nem minden esetben tehet a zaklatásról egy félig fedetlen váll, de a pucérkodás manapság nem újdonság, szinte már a csapból lenge öltözetű nő folyik. Nyilvánosan meztelenkedünk. Főleg nyáron. Még szerencse, ilyenkor a nagy hőségben legalább van mire ráfogni.
Derzsi Bernadett
