Ha sokat foglalkozunk az exekkel, szinte érezhetően belopózik közénk egy láthatatlan harmadik, akinek semmi keresnivalója nincs az életünkben. Ez a harmadik: a csúf és kiállhatatlan féltékenység. De miért vagyunk féltékenyek az előző barátnőkre? S miért akarunk róluk mindent tudni?
Minden párkapcsolatban előbb-utóbb terítékre kerül a múlt. Igaz, eleinte igen óvatosan próbáljuk visszafejteni a szálakat, mi történhetett párunk korábbi szerelmi életében. Ám ha a kapcsolat elején nem kapunk kielégítő válaszokat, az csak ront a helyzeten, mert annál jobban érdekel minket, kivel és mennyi ideig volt kedvesünk...
Én, a spion!
Naná, hogy a szociális háló lesz a legjobb barátnőnk! Jó esetben gyorsan és könnyedén ki tudjuk keresni, kivel szűrte össze a levet párunk korábban. Néhány kattintás, és máris méregetjük a volt barátnőket. Ha megkérdezik tőlünk, hogy miért spionkodunk, mi hasznunk van ebből, csak a vállunkat vonogatjuk, mert fogalmunk sincs. Sőt, tudjuk jól, hogy ha kutakodunk, sokkal rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Mégis mindent tudni akarunk: hogy nézett ki a volt barátnő, mi az érdeklődési köre, mivel foglalkozik, van-e épp pasija...
Miért kutakodunk?
A pszichológusok szerint egyszerűen csak össze akarjuk mérni az erőnket. Viszonyítani kezdünk, a másik nőhöz mérjük magunkat, mert biztosak akarunk lenni abban, hogy a mi kapcsolatunk sokkal jobb, mint anno az övék volt. A legnagyobb probléma azonban abban gyökerezik, hogy a félelmeinket nem vezetjük vissza egészen idáig, nem beszéljük meg párunkkal az aggályainkat (nem vagyok elég jó, a volt barátnő karcsúbb, stb.), mert attól félünk, hogy a kedvesünk ferde szemmel néz majd ránk, így a legrosszabb utat választjuk, a spionkodást, amiről nagyon nehezen mondunk le.
Megbeszéltem a párommal, de még így is zavar az ex!
Sokaknak az sem jelent teljes megnyugvást, ha mindent megtudtak az exbarátnőről. Ilyenkor egyfajta megmagyarázhatatlan, irracionális féltékenység üti fel a fejét a párkapcsolatban, s a nő a szó szoros értelmében versenyezni kezd a volt barátnővel. Kisebbségi komplexusban szenved, úgy érzi, ő nem elég jó, de nem tudja megmagyarázni, miért. Fakadhat ez egy gyerekkori sérelemből, testvéri féltékenységből vagy egy szülői példakép hiányából is. Az biztos, hogy ha nem múlik a féltékenység, szakember segítségét kell kérni, ugyanis előbb-utóbb a párunkat már a haverjaival sem engedjük el sörözni, s minden lépését követni fogjuk, mert azt gondoljuk, biztosan az exével találkozott. Az ember a végletekig is elmehet egy téveszme miatt, amit időben fel kell ismerni, s kezelni kell, mert a kapcsolatunk jövője múlhat rajta.
Emlékeztetőül
Nehéz elfelejteni a volt barátnőt, ha párunknak az előző kapcsolatából, házasságából gyermeke született. Ebben az esetben nem felejteni kell és elkendőzni a múltat, hanem tudatosítani, hogy az előző kapcsolat valahogy mindig jelen lesz az életünkben. Akár akarjuk, akár nem, ez így marad. Ezt megérteni, megoldani csak egy érett és érzelmileg intelligens ember tudja igazán. Az elsődleges szempont ugyanis az elfogadás, a türelem s a megértés, továbbá az, ha tudatosítjuk: a gyermek semmiről sem tehet. Sok nő a gyerekre haragszik ebben az esetben, miközben ő ugyanúgy az elszenvedője a történetnek... Lelkileg őt is segíteni kell, s azzal nem javítunk a helyzeten, ha az ő anyukájára panaszkodunk szüntelenül.
A múlt jelenvalóvá tétele
Ha megismerjük párunk múltját, s azzal együtt fogadjuk őt el – volt barátnőkkel együtt –, akkor a múltbéli szerelmi történeteknek nincs helye a továbbiakban két ember között. A múlt csak akkor szól igazán közbe, ha firtatjuk azt. Igyekezzünk a jelenre koncentrálni, és arra, hogy még több közös, boldog pillanatot éljünk meg párunkkal, még akkor is, ha kedvesünknek gyermeke van. Próbáljuk kialakítani családi életünket, és ne engedjük, hogy a múlt állandóan megbontsa a létrejött szövetséget.
Derzsi Bernadett
