A józan paraszti ész és a mindennapi gyakorlat azt sugallja, hogy általában jó, ha valamiből több van a kelleténél. Nos, e „logika” gyakran bizonyul hiteltelennek, ha az egészséggel, testünk működésével kapcsolatban akarjuk használni. Azt még az alapiskolai biológiaórákon megtanultuk, hogy vérünkben ún. alakos elemek, vérsejtek is találhatók. Három alapvető típusuk – vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék – közül most az élethez nélkülözhetetlen oxigént szállító vörösvérsejtekre összpontosítsunk. A vérsejtek számának megállapítása egy rutinvizsgálat eleme. Ha csökken a vörösvérsejtek száma, akkor „vérszegénység”, anémia keletkezik. A vérszegény test sejtjei kevesebb oxigénhez jutnak – jele a fáradékonyság, a bőr és a szem kötőhártyájának „sápadtsága” –, ezért a gyógyítás célja: újra elérni a vörösvérsejtek normális számát, hogy testünk sejtjei elegendő oxigént kapjanak.
E logika mentén haladva úgy vélhetnénk: ha a vérszegénység oxigénhiányt, betegséget okoz, ellenkezője, a „vérgazdagság”, „vérbőség”, azaz a vörösvérsejteknek a normálisnál nagyobb száma csak „jó” lehet. Jó pl. a „ritkább” levegőjű magas hegyekben élőknek vagy az idült szív- és tüdőbetegségben szenvedőknek. Mindkét esetben a vörösvérsejteket előállító csontvelő – a kevesebb oxigénre (hipoxiára) reagálva – fokozott vérsejttermeléssel hoz létre „vérgazdagságot”. Létezik azonban egy olyan betegség is, amikor a vörösvérsejtek száma nem másodlagosan, hipoxiára reagálva nő meg. Ez az ún. „valódi vérbőség”, polycythaemia vera, azaz a vörösvérsejtek abszolút számának növekedése.
E növekedés hátterében a csontvelő fokozott sejttermelő tevékenysége áll. Magyarán: a csontvelő akkor is ontja magából a vörösvérsejteket, amikor erre a testnek nincs szüksége. Lényegében tehát a fehérvérűséghez (leukémiához) hasonló sejtburjánzás, „rákos” sejtszaporulat alakul ki. Hogy pontosan mi indítja be e burjánzást, a többi „rákhoz” hasonlóan, ez esetben sem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a háttérben génmutáció áll: az ún. JAK2 gén mutációja fokozott, állandó sejttermelésre ösztönzi a csontvelőt. De miért nem „jó”, ha sok a vörösvérsejt? Azért, mert a sok vérsejt miatt megnövekszik az egész vér mennyisége is – ami megterheli a vérkeringést, megduzzasztja a lépet, májat –, ám főleg megnövekszik a vér viszkozitása, „súrlódása”. Közérthetőbben: a vér „enyvszerűvé” válik, az érfalhoz tapad, lelassul, és ezért könnyen képez vérrögöt (trombuszt) az erekben. A vérrögképződés pedig érelduguláshoz, infarktushoz vezethet a szívben, agyban, májban stb. Szerencsére a „valódi” vérbőség ritka kór, leggyakrabban a 70 éven felüli férfiak betegsége. Lehet, hogy a betegnek semmi panasza nincs, csak más okból végzett vérvizsgálat derít fényt a „vérbőségre”. Másoknál a meleg fürdő, zuhany után fellépő bőrviszketés, éjszakai izzadás, fáradékonyság, fogyás, kéz- és lábujjak elszíneződése (kipirulás, elfehéredés), a kékesvörös arc, belövellt kötőhártyák indokolják a mielőbbi vérvizsgálatot. A betegség jól kezelhető: ma már a rendszeres vérlebocsátás mellett az említett sejtmutáció hatása gyógyszerrel gátolható.
Dr. Kiss László
